-Oh értem-eresztette el a kezeimet
-Sajnálom-mondtam miközben szemeibe néztem
-Én is-mondta Timothée, majd bement a házba
Szuper. Most biztos haragszik. Ezt jól megcsináltam. De akkor mégis mit kellett volna mondanom neki?
•1 hét múlva•
Ma költözöm. Mar minden be volt pakolva, és a cuccaim nagy része már ott volt az új lakásban. Timothée-val alig beszéltem az elmúlt két napban.
-Elvigyelek?-kérdezte Timothée
-Nem kell, hívok taxit-mondtam közben kinyitottam az ajtót
-Ragaszkodom hozzá-állt velem szemben, majd felkapott pár táskát és betette a kocsiba
Mikor odaértünk, Timothée segített felhozni a cuccaimat.
-Mindent köszönök-adtam neki oda a kulcsokat
-Minden rendben lesz?-nézett mélyen a szemembe
-Igen-mire ezt kimondtam hosszasan megölelt
Percekig állhatunk egymás karjaiba zárva.
-Most úgy megcsókolnálak-jelentette ki és lehajtotta a fejét
Nem tudtam mit kéne mondanom. Jött a kínos csend. Nem néztünk egymás szemébe, csak a földet bámultuk.
Megfogtam két kezemmel az arcát, magamhoz húztam és megcsókoltam. Talán ez a jövőnk...hogy együtt legyünk. Vagy talán csak képtelenek vagyunk elengedni egymást.
