-Mi történt volna?-néztem rá mintha nem tudnám miről beszél
-Lefekudtél vele?-ült fel az ágyon
-Nem-feleltem miközben cipőm orrát bámultam
-Madison, mi történt köztetek?-kérdezte már hangosabban
-Semmi. Vagyis...-próbáltam visszatartani a könnyeimet
-Mondd már-förmedt rám, még sosem láttam ilyennek
-Csókolóztunk, de nem történt semmi más-mire ezt kimondtam elkezdtek egyre szaporábban folyni a könnyeim-Kevin, kérlek ne haragudj, tudom, hogy hülyeséget csináltam-próbáltam szemébe nézni
-Szeretsz engem egyáltalán? Vagy csak pótlék vagyok?-nézett rám, és szemei tele voltak csalódottsággal
-Tudod, hogy mindennél jobban szeretlek. A tegnapi dolog semmit nem jelentett számomra-na igen, ez nem teljesen volt igaz, de szerettem volna ha igaz lett volna
Kevin erre nem mondott semmit, csak megfogta a kezemet.
-Gyere ide-mondta, majd arébb csúszott az ágyon
Odafeküdtem mellé, és átkarolt.
Azt hiszem, most jöttem rá igazán, hogy szörnyű ember vagyok. Megcsaltam volna a barátomat, ha nincs autóbalesete. Legszívesebben eltűntem volna a Földről.
•1 héttel később•
Kevint két napja kiengedték a kórházból. Timothée nem keresett azóta sem. Az esküvő 2 hét múlva lesz, sikerült megszerveznünk.
Ma repülök vissza New York-ba, meglátogatni Linda-t és Jeremy-t. 3 napig leszek.
-Vigyázz magadra-puszilta meg a homlokomat Kevin
-Hiányozni fogsz-simítottam meg az arcát
Már a repülőtéren voltunk és vártuk, hogy feladhassam a bőröndöt. Az út kb 7 órás lesz, amit fogalmam sincs mivel fogok eltölteni.
-Nagyon szeretlek-csókolt meg Kevin miután feladtuk a bőröndöt
