•Timothée szemszöge•
Nagyon rossz volt ez az egész. Lett volna egy gyerekem egy olyan lánytól akinél soha senkit nem szerettem jobban...de mégsem.
-Mi lesz most kettőnkel?-kérdeztem miközben még mindig szorítottam a lányt
-Szerintem nem lenne jó ötlet újra kezdeni. Nem jött össze, van ilyen...-engedett el, arcán pedig a szomorúság uralkodott el
-Ahogy szeretnéd-mondtam halkabban a megszokottnál
•1 hét múlva•
Madison-nal mostmár alig beszélünk. Még mindig fáj ami történt...nem tudok ez ellen mit tenni. Még mindig szeretem Madison-t, azthiszem sosem fogok túllépni rajta. Tegnap előtt találkoztunk és kimentünk a temetőbe elültetni egy fehér rózsabokrot a baba emlékére. Mikor elhagytuk a temetőt Madison könnyes szemekkel nézett rám, majd megölelt. Attól félek, hogy akkor ölelhettem utoljára.
