Gyorsan elhadartam neki, hogy mi történt.
-Hát mivel próbáltad megmagyarázni, de nem engedte, ezért nem tudom mit kéne tenni-mondta-kérdezhetek valamit?-nézett a szemembe
-Igen-mondtam
-Tényleg szereted őt?-tette fel a kérdést amitől kirázott a hideg
-Nem tudom-mondtam, mire egyre jobban elkeztek folyni a könnycseppek a szememből
-Bocsánat, nem akartam, hogy mégjobban sírj-mondta és megölelt. Nagyon jól esett, hogy mellettem van.
-És most mit fogsz csinálni?-kérdezte Timothée
-Nem tudom. Szerintem hazamegyek ha nincs otthon. De ha mégis akkor szerintem elmegyek egy motelbe. Nem akarok most vele találkozni-mondtam
-Dehogy mész motelbe!-csattant fel-itt alszol-jelenetette ki-te a hálóban alszol, én pedig itt a kanapén-mutatott a kanapéra
-Nem akarok a terhedre lenni-válaszoltam
-Nem leszel, jó lesz ez így hidd el
-Rendben, köszönöm-hálálkodtam
-Tényleg ne foglalkozz vele, nem éri meg-majd két tenyerét arcomra tette hüvelykujjaival pedig letörölte a könnycseppeket.
Kb olyan este 7 óra lehetett amikor elaludtam Timothée ölében.
Este 9 lehetett amikor telefonom csörgésére keltem.
-Igen?-szóltam bele a telefonba, miközben felültem a kanapén és megpillantottam Timothée-t cigizni. Nem is tudtam, hogy cigizik.
-Szia Madison-köszönt Jordan a telefonba
-Mit akarsz?
-Sajnálom amiket mondtam
-Igen Jordan érdekes, hogy mindig sajnálod mégis mindig ez van-mondtam, miközben észrevettem, hogy Timothée aggódva néz
-De tényleg-folytatta Jordan
-Nem Jordan! Elegem van. Hagyd el a lakásomat holnapig-fejeztem be és letettem a telefont
-Szerintem jól tetted-szólalt meg Timothée, erre nem tudtam mit reagálni.
-Nem tudtam, hogy cigizel-mondtam pár perc múlva
-Voltak rossz időszakaim-vonta meg a vállát
-Akarsz róla beszélni?-kérdeztem meg, mivel elég magányosnak tűnt
-Most nem-mondta komoran
