Miutan megláttam a jobb alsó sarokban a nevet gyorsan összehajtottam a levelet és visszatettem a borítékba, a borítékot pedig bedobtam a táskámba. Miután végeztem a munkával hazamentem. Este Jordannel megyünk vacsorázni. 8 órára jön értem addig el kell keszülnöm. Ez viszonylag gyorsan meg is történt. Egész nap azon gondolkoztam mi lehet a levélben. Nem akartam ki nyitni és feltépni a sebeket. Már 7-kor kész voltam. Leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tévét. Csak néztem magam elé. Mi lehet a levélben? Az, hogy hiányoztam neki? Vagy, hogy elmondja milyen jó élete van nélkülem? Nem bírtam tovább. Megkerestem a levelet és felbontottam. Ez állt benne:"Szia Madie. Sajnálom ami történt. Ami 16 évesen történt, ami utána és ami tegnap. Megszeretném veled ezt beszélni. Remélem megtudjuk. Kérlek jelezz vissza...-Ekkor csengetett Jordan. Mivel már könnyeztem, ezért gyorsan megtöröltem az arcomat, felkaptam a táskámat, kiléptem az ajtón majd Jordannel beültünk a kocsiba és mentünk az étterembe. Az úton Jordan beszélt a napjáról én pedig csak Timothée levelére gondoltam.
-Madison-fogta meg a kezem Jordan, amitől összerezent az egész testem-minden rendben?-kérdezte aggódva
-Igen, persze-eröltettem egy mosolyt az arcomra
Az étterem előtt hatalmas nyüzsgés volt. Rengeteg ember, és egy nagy fekete autó. Elvileg valami híresség volt abban az étteremben épp akkor. De nem különösebben érdekelt a külvilág abban a percben. Beléptünk az étterembe és leültünk az asztalunkhoz.
Kihozták az ételt amikor észrevettem egy nagyon ismerős fiút a szomszéd asztalnál. Timothée. Ez nem lehet igaz. Ő boldogan beszélgetett vacsora partnerével.
-Mindjárt jövök-mondtam Jordannek, majd a mosdó felé vettem az irányt. Elővettem a levelet hogy el tudjam olvasni a végét. A mosdóknál levő folyosónál valaki megfogta a csuklómat és berántott a férfi wc-be.
-Szia Madie-mosolygott Timothée
-Szia-mondtam meglepődve
-Láttalak a szomszéd asztalnál. Az a fiú a barátod?-kérdezte
-Most komolyan ezért rángattál be ide?-néztem fel rá, mert kb 10 centivel magasabb nálam
-Nem. Elolvastad a levelemet?-kérdezte
-Igen...vagyis nem. Vagyis majdnem.-mondtam
-Olvasd el-mondta és a kezemre nézett amiben szorongattam a levelét.
-"....Tisztázni szeretném, hogy miért tettem amit tettem. Remélem meg fogod érteni. És keress a borítékban lévő cetlire írt számon ha te is megszeretnéd beszélni. Timothée"
-Mit vársz? Mit mondjak erre?-tettem fel a kérdést
-Azt, hogy megbeszéljük-mondta reménykedve
-Rendben. De most mennem kell-mondtam, majd kimentem.
