Délután 4 óra van. Timothée több mint 3 órája ment el. És én több mint három órája ülök az ajtónak támaszkodva és bőgök. Amikor végleg kisírtam magam, gondoltam nézek valami filmet, hogy eltereljem róla a figyelmemet. Megnéztem milyen filmek vannak letöltve a laptopomra, tekertem a filmeket amikor láttam "Call me by your name". Aha, elterelni róla a figyelmemet, persze, hogy nem sikerült. Nem bírtam ki, megnéztem a filmet. Hihetetlenül tetszett... Épp, hogy vége lett amikor egy váratlan vendég kopogott.
-Mit keresel itt?-kérdeztem Jackson-t miután kinyitottam az ajtót
-Meg akartam kérdezni, hogy vagy..., de látom nem túl jól-mondta
-Figyelj, nincs kedvem bájcsevegni, ha csak ennyit akarsz akkor szia-mondtam és csuktam volna be az ajtót, de megállított
-Mi történt?-nézett rám ilyedten
-Mi történt? Tönkretetted az egész életemet!-akadtam ki
-Tudom, sajnálom-hajtotta le a fejét
-Sokat érek vele-tettem keresztbe a kezemet-most menj el kérlek
-Oké-mondta, majd elment
•2 hét múlva•
Timothée és én 2 hete nem beszélünk. Nagyon hiányzik, de megértem, hogy kiakadt bár azt hittem megértőbb lesz. Jackson-nal nem tartjuk a kapcsolatot, az első pár napban még hívogatott, aztán nem. Ugyan ott járunk mint pár hónapja, Timothée nélkül üresnek érzem magam. Próbálom elterelni róla a figyelmemet, sokat vagyok Linda-val, Jeremy-vel és a bátyjámmal. Miután elmondtam Jack-nek, hogy mi történt Jackson és köztem teljesen kiakadt Jackson-ra. Jeremy-nek lett barátja, akivel nem rég találkoztam és nagyon kedves, örülök, hogy rátalált Jeremy. Linda és én elutaztunk Berlinbe, hogy elfelejtsem ezt az egészet.
