-Nem úgy ahogy te engem, én igazán szeretlek. És igen is zavar, ha valakivel elmész moziba, vagy ha valaki rád fütyül az utcán. Rossz azzal a tudattal élni, hogy nem kaphatlak meg, és ki tudja melyik paraszt fog...-fejezte be. Köpni nyelni nem tudtam. Képtelen voltam a szemébe nézni. Én is szeretem, de ezt, hogy mondjam meg neki? Sose volt az erősségem az érzéseimről beszélni. Nem tudom mi lenne a helyes döntés. Kockáztatnom a kapcsolatunkat vagy hallgatni a szívemre... Közelebb lépett hozzám, majd megcsókoltam. Nem bírtam megállni, hogy ne tegyem meg. Derekamnál fogva feltett a pultra.
-Erre nem lesz szükség-mosolygott, miközben elkezdte levenni a pólómat. Időközben róla is lekerült az említett textil. Átvitt a hálószobába. Az ágyon feküdtem, ő pedig fölöttem volt és nyakamt csókolgatta amikor egy pillanatra megállt.
-Biztos ezt szeretnéd?-nézett a szemembe
-100%-mosolyogtam rá mire folytatta, a többi pedig történt magától.
•Pár óra múlva•
Timothée mellett keltem. Csak néztem ahogy alszik és néha elmosolyodik az álmától.
-Én is szeretlek-suttogtam miközben megsimítottam az arcát
-Rájöttem-mosolygott még csukott szemmel
-Dehát mire? Én meg sem szólaltam-mosolyogtam karbatett kézzel
-Tudom hogy szeretsz-hajolt fölém
-Ki tudja...-mire ezt kimondtam megcsókolt
