-Nem tőlem?-kezdtek el könnyek gyűlni a szemében
-Sajnálom Timothée... Ez akkor történt, amikor pár hete reggel felhívtalak, hogy gyere értem, mert nem emlékszem semmire. Még nem voltunk együtt. Tudom, hogy ez nem mentség de remélem ezt figyelembe tudod venni. És azt is tudom, hogy elcsesztem... Elcsesztem, hogy lefeküdtem valakivel akit nem is ismertem és elcsesztem, hogy nem mondtam el neked már az elején-kezdtem el mégjobban sírni
-Jackson az apja?
-Igen...
-Ez nem lehet igaz...-kezdett el fel s alá járkálni-miért kellett elmenni abba a kibaszott buliba?-akadt ki mégjobban
-Ez most komoly? Emlékszel amikor elutasítottál? Teljesen kiborultam, hogy nem kellek neked. Mégha azt is mondtad, hogy szeretnéd, úgy éreztem, hogy nem vagyok elég jó.
-Szóval ez is az én hibám...-értem én
-Egy kicseszett szóval nem mondtam, hogy a te hibád. Jól tudom, hogy az enyém-álltam fel én is
-Nekem ez nem megy-rántotta meg a vállát idegesen
-Kérlek ne menj el Timothée-fogtam meg a karját, és szinte azonnal elrántotta a kezét
-Időre van szükségem-mondta, majd kiment és becsapta maga mögött az ajtót
Sosem éreztem így magam...
