-Szóval ez megint az én hibám?-engedtem el a kezét
-Nem így értettem-mondta már nyugodtabb hangon
-Persze, tudom...-mondtam halkabban
-Nem csinálok vele semmit-mire ezt kimondta éreztem, hogy tényleg kezd lenyugodni
-Sajnálom ezt az egészet Timothée. Ha tudtam volna, hidd el nem csináltam volna ezt-öleltem meg
-Tudom Madie-simította meg a hátamat-gyere velem-fogta meg a kezemet, majd Jackson szobája felé vettük az irányt. Nem értettem miért. Azt mondta nem fog vele semmit tenni, akkor mert megyünk oda?
Bekopogott, Jackson kinyitotta az ajtót.
-Meg ne lássalak mégegyszer Madison közelében! Tűnj el az életünkből!-kezdett el kiabálni Timothée és egyre jobban szorította a kezemet-Kössz-fejezte be Timothée majd tovább mentünk. Jackson arcán láttam a meglepettséget és a csalódottságot.
Timothée csak szomorúan nézett rám. Egyikünk sem tudott mit mondani. Mindketten sajnáltuk a múltat és nem tudtuk mit kéne mondani a másiknak.
Timothée hosszasan megölelt. Timothée még csalódottabb lehetett mint amikor azt hitte lefeküdtem Jackson-nal és a baba Jackson-é.
