-Szia-mosolygott rám
-Szia-álltam előtte majd megöleltem-jézusom sajnálom-engedtem el, de pont annyi időre öleltem meg, hogy beszívjam a fiú kellemes illatát-csak már hiányzott ez-hajtottam le a fejemet
-Semmi baj-nevetett-nekem is. Mindig is imádtam megölelni Timothée-t.
Egy parkba mentünk. Leültünk egy padra, majd szembe fordult velem és elkezdte mondandóját:
-Először is bocsánatot szeretnék kérni. Amiért olyan szarul viselkedtem veled a bulim után. De ezt meg tudom magyarázni. Én szerettelek-mikor ezt a két szót kimondta kikerekedett a szemem-fontos volt a barátságunk és nem akartam azzal elrontani, hogy többet érzek irántad így jobbnak láttam ha kiszállok az életedből-fejezte be, majd lehajtotta a fejét
-Megértem-fogtam meg a kezét-és én nem hibáztatlak. Ugyan úgy az én hibám is ahogyan a tiéd. És nem haragudtam sohasem, csak rosszul esett-mondtam
-Akkor most mi lesz?-kérdezte
-Én örülnék neki, ha újra tartanánk a kapcsolatot-mosolyogtam rá
-Én is-mondta, majd megölelt. Örökre úgymaradtam volna. Igen egy apró dolgot nem mondtam el neki, hogy én is hasonlóan éreztem, de nem tartottam jó ötletnek hogy elmondjam, meg bonyolultabb lett volna. Majd témát váltottam.
-Ohm figyelj. Te tényleg színész vagy? Tudom hülyén hangzik akkor is ha igen és akkor is ha nem-nevettem kínosan
-Igen-nevetett már ő is
-Uh oké-mondtam meglepődve
-De most mégis hogyan jött ez?-kérdezte
-Csak a barátaim azt mondták és nem akartam elhinni. Nagyon gáz, hogy nem tudtam?-néztem rá
-Nem-mondta teljesen komolyan-örülök, hogy valaki végre nem tudta ki vagyok
-Akkor jó. De lenne még egy kérdésem, ami lehet zavarba fog hozni de, te meleg vagy?-kérdeztem meg egyenesen
