Hagyhatná(d)m, hogy.. / Szoboszlai Dominik

H U S Z A D I K

** Dominik **

Nem akartam elengedni az ölelésembe bújó lányt. Olyan közel volt hozzám, mégis oly távol most. Hiába húztam magamhoz, a kezeit összevonva tartotta el magát tőlem, ügyelve arra, hogy ne érintsen meg. Én barom idióta pedig epedve vágytam akár csak hogy kicsit is hozzám érjen.
Minden porcikájában remegett és erről kizárólag én tehettem. A belülről mardosó lelkiismeretem egyre elviselhetetlenebbé vált.

Hogy lehetek ekkora fasz?

A szívem úgy kalapált, hogy majd kiesett a helyéről. Féltem, hogy ez a helyzet megváltozik, hogy nem fogok tudni mit tenni. Képtelen voltam megbirkózni a tudattal. Ezt a labdát olyan messzire rúgtam nála, hogy lehetek én a Szoboszlai Dominik sem biztos, hogy utolérem.

- Tudom, hogy már nem számít mit gondolok, vagy mit akarok mondani, és teljesen megértem, de hidd el nem azért nem mondtam, mert nem akartam, hogy tudd, hanem azon kívül, hogy mindennél jobban akarok veled lenni nem foglalkoztam mással. Nem gondoltam bele, hogyan is tudnám elmondani. Egyszerűen féltem a puszta gondolattól, hogy egyből kidobnál. És most pontosan ez történik amitől a legjobban tartottam - léptem egy kicsit el tőle, hogy talán elkapom még a tekintetét.

- Mit kellene tennem, hogy itt maradj? Hogy velem maradj? - tudtam a könyörgésem nem megoldás. Egy olyan pontot gyöngítettem meg, aminek a megerősítésén kellett volna dolgoznom.

- Nem fogom feladni. Az nem én vagyok - simítottam a tenyerem az arcára, hátha magam felé tudom fordítani.
Elvesztem a csillogó szempárban ahogy közrefogták az enyémeket. Csak az az egy dolog járt újra és újra a fejemben, hogy hogy érez irántam. Nem akartam fájdítani a szívem azzal, hogy ebbe csak akármikor is belegondolok. Hiszen én már menthetetlenül beleszerettem..

** ** ** Madina ** ** **

Nehezen teltek a napok és a hetek. A versenyfelkészülés és az edzések, próbák, megbeszélések, interjúk tömkelegében lavíroztam, a megszokott mosolygós ugyan végtelenül kimért Madina személyében.

Egy kicsit könnyebben viselem már a puszta létet, de ha nem erre öszpontosítok, a frissen épített falaim képesek lennének bármikor bedőlni.

Nem tagadom a keresési előzményeim 90% -ában Dominik szerepelt, csak, hogy láthassam, halljak róla valamit. Amit egyébként könnyű szerrel ki tudok deríteni, de nem akartam, azt higgyék meggyengültem, vagy eljusson hozzá, hogy érdeklődöm felőle. Ehelyett maradt az instasztorik 6x egymás utáni nézése, már amennyire oszt meg magáról valamit. Amennyit tudok róla az hogy, 100% ig a sportra és a karrierjére koncentrál. Nagyon sehogy nem lehet elrángatni sehova és leginkább magában vagy. Elzárkózott a többiek elől és ha ideje van is inkább a családjával van Magyarországon.
" Fura lett és nincs jó passzban" - azt mondják.

Nálam pedig nem telt el nap, hogy ne gondoltam volna rá.

*** *** ***

A hetek hónapokká formálódtak. Lassan 3 hónap telt el mióta Dominikkel találkoztam utoljára. Nagyon sokat írt és keresett eleinte. Iszonyúan hiányzott és nem egyszer volt amikor megtörtem, de a hiúságom mindig visszavezetett a saját utámra. Rengetegszer pörgettem az agyam azon, hogy írjak neki vagy ne esetleg válaszoljak arra a tömérdek üzenetre amit miután eljöttem tőle küldött nekem, vagy csak megkérdezzem, hogy van. Csak tudni, mi van vele.. Gondol- e még rám, hiányzom- e neki..