Hagyhatná(d)m, hogy.. / Szoboszlai Dominik

M Á S O D I K

- Nem lesz ez így túl sok? - igazgattam magamon a szűk ruhát grimaszokat vágva.
- Ez egy buli Madi... Értem hogy sportosan elegáns, de ez így tökéletes, ahogy van - emelte rúzsos ajkaihoz a szívószálas poharat amiben az általa bekevert alkohol lötyögött.

Egy partyra voltunk hivatalosak, jobban mondva a Red Bull szervezett a bemutatkozó nap utáni hétvégére "csapat" bulit. Ahol az összes Red Bull szponzorált sportoló edző trainer stb. volt hivatalos. Nem rajongtam az ilyen kötelező megjelenéseknek, de jó móka szokott lenni, hogy mindenki leissza magát és szerencsétlenkedik meg ki tudja mit csinál.. Én inkább abba a közegbe tartozom aki a rendezvényeken csak módjával fogyaszt, mert nem akarom, hogy bárki is bármit lásson - mondjon - halljon rólam és az ott hozott formámról. :D

Most azonban muszáj volt egy kicsit magát a hangulatot megalapozni, hogy legyen kedvem menni, mert nagyon nem fűlött hozzá a fogam. A mi csapatunkból csak 4en mentünk lányok az edzőinken kívül, hiszen a többiek még 18 év alattiak, bár Lina (ő is egy lovasztornász klub/ csapattársam) még csak most múlt 17 de abszolút kultúráltan tud viselkedni és így a klubvezetés rábólintott.

- Igaz, végülis nem nagyestélyibe öltöztünk - túrtam nyakig a megfelelő magassarkút keresve a szekrényben ami hátha nem 15cm-es sarokkal rendelkezik.
- Annáék nemsokára itt vannak, le kéne mennünk - húzta le Kara a maradék italát és igazgatta meg szűk koktélruháját.
- Készen vagyok - vágtam rá gyorsan. Vetettem egy utolsó pillantást a sminkemre - megjegyzem nem vittem túlzásba a piros rúzson kívül nem hangsúlyoztam mással az arcom. Telt ajkaim vannak ez így a tökéletes. Magamhoz kaptam a bőrdzsekim, táskám és már tipegtünk is lefelé a társasház előtt várakozókhoz.

** **

Kora nyári este volt így még este 9kor is baromi meleg. Áldottam az eget, hogy mégis ezt a két részes piros szettet választottam, szerencsére az anyaga is elég vékony volt.
Egészen sok ember topzódott bent ahhoz képest, hogy 9 óra. Kint jó pár autó parkolt már és innen közvetlen sétáltunk be a földszinten lévő terembe - nyilván a Red Bull-é volt. 1-2 hostess állt az ajtóban az energiaitalt osztogatva de egyébként nagy meglepetésemre nem volt semmi puccparádé kellemesen volt berendezve - mobil bárpult rengeteg székkel körülötte mindenfelé kis asztaloknál, fotelekkel, virágokkal. Elvégre ez egy zártkörű rendezvény volt. Egyből a pulthoz sétáltunk és kicsit szétválva a többiektől el is vettünk 1-1 italt. Kara már pásztázta is az embereket.

- Hmm - kortyolt a színes italba.
- Kezdődik - nevettem fel szemforgatás közepette.
- Végülis buliba vagyunk vagy mi, meg kell nézni, hogy miből élünk - sandított rám.
- Öhöm - néztem el a válla fölött és nagy levegőt vettem, hogy kicsit összerázzam magam.
Egy fél órája már itt voltunk, pár hivatalos formának köszöntünk is és azért az otthoni alapozás is kezdett érződni - de csak annyira, hogy ne hajtsak el senkit egyből és talán még szóba is el egyedjek velük. Bár még elég sok kellett, hogy igazán magam lehessek.

- Soha ne vegyétek el a pultra kirakott piát.. Bődület szar - húzta ki az ujjaim közül a poharat és nyomta bele a másikat ami nála volt.
- Ez igazán kedves tőled - Dominik állt előttem. Nem tudom hogyan és mikor jött, pláne a nekem szánt itallal a kezembe de az előbb még a környéken sem volt.
- Honnan?.. - néztem el mellette és vettem észre ahogy Kara arrébb lép a magas tejfölszőke sráccal.
- Már az elejétől itt vagyunk - mutatott fel az emeleti galériára ami csak 1 sor fotellel és asztallal volt tele.
- Nézőtér - próbáltam nem rá nézni. Már sajnos az zavarba ejtett, hogy elképesztően finom volt az illata.
- Könnyebb felmérni a terepet - lépett egy picit hátrébb és próbált lopva
végig nézni rajtam.
- Madina ugye.. párszor eszembe jutott már ma annyira különleges.. a neved - fejezte be a mondatát és lehúzta a maradékot a poharából.
- Édes vagy - szaladt ki valami meggondolatlan felindulásból a számból, amit próbáltam elfolytani egy újabb nagy korttyal.
- Dominik ha jól emlékszem - néztem a szemeibe.
- Szoboszlai személyesen - húzodtak széles mosolyra ajkai.
- Igen tudom - vallottam mély őszinteséggel.
- Reméltem, hogy ízleni fog - dúrt bele a sötét tincseibe.
- Beletaláltál.
- Bízom benne, hogy lesz még pár olyan dolog, amibe bele fogok - ült kaján félmosoly az arcára és, hogy elférjenek mögötte közelebb húzódott hozzám... nagyon közel volt. Nem bírom már muszáj messzebb mennem tőle.
- Biztosan összefutunk még, de ha most megbocsátasz - mosolyogtam rá kedvesen.

Igyekeztem kifújni magam miközben a női mosdó felé vettem az utam utánam forduló emberkék és hosszas pillantások társaságában. Tisztában vagyok vele, hogy hogyan nézek ki, és bár nap mint nap megkapom a "te olyan gyönyörű vagy" kifejezést és társait, még a mai napig nem érzem ezt a magaménak és eléggé szégyenlős is vagyok.
Ahogy egy kicsit felfrissítettem magam és miután körbesétáltam a teraszt, pár ismerős emberkével folytatott bájcsevej után sikerült megtalálnom Kara-t. Hozzátenném ő is nagyon szép lány, nem véletlen, hogy egy srác társaságában találom.

- Végre már mindenhol kerestelek - lépett hozzám.
- Hát én is téged - szusszantam és felkúsztam a bárszékre a pultnál hátam a falnak döntve.
- Olyan édes ez Haaland - mélázott el.
- A szőke srác? - próbáltam összerakni a képet.
- Aham cuki, jófej - mosolygott miközben a hátamögött lévő srác hangosat kiáltott.
- Hey Dommi? - csápolt a pár emberrel arrébb álló focistának.
- Hajjaj - sóhajtottam mosolyogva ahogy rápillantottam.
- Mondtam, hogy be fog jönni neked - lökött meg.
- Nem tagadom akár mennyire próbálok nem tudomást venni róla ez a fiú tényleg nagyon szép - mosolyogtam Kara-ra.
- De ezzel tisztában is van... elhiheted, úgyhogy remélem, mostmár elégedett vagy, hogy kimondtam - szegeztem neki.

** ** **
Pár pohárral és még vagy plusz 50 emberrel kezdtem a termet borzalmasan kicsinek találni. Főleg, Dominiktól 1 méterre, akivel percenként összeakadt a tekintetünk. Épp a telefonom bambultam és közben óvatosan lecsúsztam a székről és mintha valaki le akart volna venni róla csúsztatta a csípőmre a kezeit.
A telefon is majdnem kiesett a kezemből annyira meglepődtem a merészségétől.
- Nem könnyű úgy beszélgetni valakivel, hogy közben egy lépésre ülsz tőlem - segített le a helyemről Dominik.
- Ilyen ez - löktem oda flegmán és ahogy rá emeltem a tekintetem eszméltem fel, hogy mennyire közel húzott. Túl közel..
Így a magassarkúmmal ugyan csak néhány centivel voltam alacsonyabb nála, de ez sem segített azon, hogy az ajka ne érjen az enyémhez ahogy beszél hozzám.
- Annyira szép vagy - csúsztatta az egyik tenyerét az arcomra.
- Köszönöm.. - hadartam megszeppenve. Ki kell találnom valamit, hogy szabaduljak.
- Szerintem mi lassan megyünk - néztem a szemeibe.
- Akkor el kellene köszönjek tőled - mosolygott és az ajkaimra pillantott aminek a sarkába nyomott egy nagyon óvatos de annál hosszabb puszit.
Be kellett harapnom őket, hogy ne hajoljak utánna és csókoljam meg. Lecsúsztatta hosszú újjait az arcomról amivel az előbb magához húzott.
- Szia - hebegtem és már el is siklottam mellette.

Ez lett volna a rész remélem tetszett.
Köszönöm a visszajelzéseket 💕
Hamarosan hozom a következőt
Puszi 😘