Hagyhatná(d)m, hogy.. / Szoboszlai Dominik

H U S Z O N E G Y E D I K

- Nem tetszem, szar a stílusom, több izom kéne rám? - nézett végig magán és sorolt mindent egymás után.
- Nem jó a szex velem? - harapja be az ajkait a focista.

Aah de még, hogy mennyire jó vele !! ...

Végigfutott a zsibbadó érzés a végtagjaimon, amint ebbe belegondoltam. Nem bírtam tovább már, hogy ne engedjem közelebb magamhoz.

- Ne kezdd Dominik .. - kínomban felnevettem.

- Akkor? - továbbra sem mozdult.

- Aludj jól - mosolyogtam őszintén a fiúra és sarkon fordulva indultam a bejárat felé.
Muszáj lezárnom és nem kínozni magunk tovább ezzel.

** ** ** Dominik ** ** **

Na ez az amire nem készültem. Lejátszottam minden eshetőséget, hogy elhajt, hogy visszafordul ha meglát, hogy kiabál, hogy kinevet. De hogy ennyire őszintén fogom látni rajta, hogy hiányzom neki és azzal a gyönyörű kínzó vágyakozó mosolyával lezárja és csak csendben elsétál na erre nem. Mindenre volt B tervem. Csan erre nem. Tényleg lezárta?

- Szeretlek - bukott ki a számon mielőtt gondolkodhattam volna, hogyan is mondhatnám majd el ezt.

Két lépésből szűkítettem le a távolságot közöttünk. Alig mertem a derekához érni, mikor magam felé fordítottam. Az ajkaim szinte már elérte az övéit mikor elhúzódott.

Nagyot nyeltem. Elnézett a vállam mellett a mögöttem álló fekete autóra. Tökéletes pontossággal parkoltam, kivételesen az arra kijelölt helyen.

Vettem a célzást.

Remélem.

Maradhatok.

Belenyúltam a zsebembe, mire az autó csendes villanással és a visszapillantó tükör behajtásával jelezte, hogy lezárta magát. Én pedig szó nélkül követtem.

Csendben álltunk a liftben egymás mellett, igyekeztem leplezni a rám törő izgatottságom. Közben egy pár képkocka lejátszódott a szemem előtt mi mindent csinálnék itt vele a liftben, ha és esetleg véletlenül megállna. Persze ezt is igyekeztem elterelni. Egész egyszerűen annyira akartam őt a magaménak, a tudat, hogy itt áll mellettem, de nem ölelem, vagy csókolom és érek hozzá, már ez féltékennyé tett.

És a gyönyör meg az érzés miközben vele....
ahh..
hagyjuk is.

A lift halk kattanása ébresztett ahogy a megfelelő szintre értünk. Ő némán folytatta az útját ahogy az elmúlt egy két percben. Én pedig követtem.

Kellemes érzés fogott el miután beléptem a lakásába. Mintha haza jöttem volna. Egy bőröndje még bontatlanul ált a bejáratban és ahogy az üveg étkezőasztalra pillantottam láttam meg a virágot amit tőlem kapott.

Egy csomó kissebb virág és rengeteg ajándék, képek plüss hevert a zacskóban. De az enyém volt egyedül az asztalra téve.

Még jobban kihúztam magam ezt látva.

Távolabb ált tőlem és fél szemmel de minden centimétert felmért rajtam. Tudtam, hogy mire vágyik én pedig minnél hamarabb és még ennél is szívesebben teljesítettem volna ezt. Szinte szikrázott köztünk a levegő és a pattanásig feszült hangulatban nem akartam mással foglalkozni csak vele.

Keringtünk még a lakásban egy darabig. Olyan volt mint akik most kezdenek összeszokni.

De én sokat nem hezitáltam és ahogy a közelembe ért, a mellettem álló asztalnak toltam. Követelőzően, és már már erőszakosan csókoltam. A feneke alá nyúltam, hogy felsegítsem a vastag üvegre. A pulzusom az egekig ugrott, mikor az oldalát simítva realizáltam, a bugyin kívül nincs rajta más fehérnemű. A reakcióit sem megvárva cselekedtem.