Hagyhatná(d)m, hogy.. / Szoboszlai Dominik

Ö T Ö D I K

Kezdésnek legurítottam egy rosé fröccsöt, csak, hogy csökkentsem gyermeki izgatottságom, de éhes egyáltalán nem voltam. Körbeköszöntem mindenkinek, pár szót beszéltünk. Sok alkalmunk nincsen úgysem találkozni csak az ilyen csapat összejöveteleken.

- Haaland írt, hogy egy 10 perc és itt van. - csúszott mellém Kara a padra.
- Tehát egyedül jön - mondtam könnyedén mosolyogva.
- Ezeknél nem lehet tudni egyes szám első személy az egész csapat is - pillantott a parkoló felé ahol egy Audi lámpái jelentek meg lassan gurulva.

- Legalább gyere oda - bökött meg és már húzott is magával.
- Ennyire azért nem zsongtam be, hogy elé is szaladjak - nevettem mellette sétálva - De úgy is ki kell vennem a kocsiból a bőrdzsekim - váltottam irányt és az autó felé indultam ő pedig a másikba.

Hallottam, ahogy beszél Kara és ahogy távolodik. Épp derékig behajolva a csomagtartóba halásztam elő a kabátom és bosszankodtam, hogy fél óra alatt, hogy lehet itt ekkora felfordulást csinálni.

- Nem gondoltam, hogy így vársz majd. Jöttem volna hamarabb. - nevetett mögöttem Dominik. Elmosolyodtam. Nem volt mit takargatni, örültem, hogy itt van.

-Szia - buktam fel széles mosollyal üdvözölve. Fél perc alatt összekaptam magam ahogy előttem állt pár méterre.
Idáig éreztem az illatát. Fekete farmer volt rajta egy szintén fekete cipő fehér talppal és egy fehér kapucnis felső. Imádtam a stílusát.

- Mennyire szép vagy még mindig - lépett közelebb.
- Köszönöm - pillantottam a földre lányos zavaromban.

Nem tudtam, hogyan köszönjek neki. Nem akartam csak ott állni, de kezdeményezni sem.
Ő viszont sokat nem gondolkozott, a derekamra csúsztatta a kezeit, hogy magához tudjon ölelni. Hirtelen nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, meglepődtem és remegtek a lábaim, ahogy egész testével hozzám simult. Kicsit pipiskednem kellett, hogy viszonozni tudjam. Óvatosan fontam a nyaka köré a karjaim, közben bíztam benne, hogy nem érzi a mellkasán, hogy mennyire kalimpál a szívem.

- Hmmm - szívta be jólesően a levegőt ahogy a nyakamba hajolt.
- Aah, de finom illatod van - engedett el kicsivel később.
- Ez az az illat amit érzel valakin, és így úristen - mélázott.
- Édes vagy - próbáltam magamhoz térni.
- Beljebb jösz.? - tereltem a szót és minden erőmmel azon voltam, hogy ne lássa jelét annak mennyire jól esik a közelsége és, hogy eljött.
- Hát az a helyzet, hogy még lenne egy köröm. Haaland akart hozni valami piát csak a f*sz elfelejtette. Eljöhetnél velem - pásztázott végig a szemeivel.
- Okés - egyeztem bele egyből
- Legalább velem vagy egy kicsit - dobott egy nagy mosolyt. De elhiszi magáról.

Aah, kicsinál ezzel a nézésével, és ahogy közben mosolyog rád, még a nemre is rávágnám az igent.
Az " egy kicsi" alatt nem tudom mit értett pontosan, hiszen még csak most jött, de el is engedtem a gondolatot, ahogy kifordultunk a kapun. Olyan túl sokat nem beszéltünk, csak pár szót, hogy milyen volt az ottléte, a meccs és fordítva. Nem lettem volna most sehol szívesebben mint itt, vele.
Ráeszméltem, hogy hiába élek itt évek óta, annyira keveset vagyok itthon, szinte még alig láttam a várost. Jólesően nyújtóztattam ki a lábaim és könyököltem az ablakba miközben a gondolataimba merültem. Bárhova elvihett volna most.

- De édes vagy - szólalt meg halkan.
- Hmm - kaptam felé a fejem.
- Nem gondoltam, hogy bárkit is tudok szórakoztatni a hallgatásommal. Kicsit nyúzott vagyok, biztos nem lehetek a legjobb társaság most - lassított le a bolt előtt. Egy pillanatra ő is rám nézett egy széles mosoly kíséretében, majd vissza az útra.
- Pedig de. Nagyon szeretek így autózni este és azt is ha van olyan aki mellett jólesik így csendben ülni és nézelődni. Nem tudom engem nagyon megnyugtat. - vallottam őszintén, az arcát nézve még ő is meglepődött azon amit mondtam.