Hagyhatná(d)m, hogy.. / Szoboszlai Dominik

K I L E N C E D I K

Kissé ittasan szálltam ki a taxiból. Csak 1 órát voltam el. Fél 2 volt.

- Hey Szoboszlai - kurjantott az egyik csapattársam a teraszról.
- Most ne haver, hulla vagyok - próbáltam egy gyenge mosolyt elengedni és átvergődni magam a többieken. Igyekeztem hangtalanul besurranni a szobámba, legalább lezuhanyozhassak és ezt a tömény édes parfümszagot lemoshassam magamról.

Nem jöttem be túl halkan, sikerült az ajtót bevágni magam mögött.

2x mostam a fogam is, hogy biztosra menjek. Paraszt dolog lenne ha nem mennék át, vagy ha nem szólnék neki. Ez járt a fejemben. Pont azt érném el amit nem akartam és ami miatt ennyire tart. Bár ha Nadin megjelenik is lehet ez lesz. Világvége hangulat. De nem akarok a magam ellensége lenni, lehet ge.ci dolog, viszont, így még a ma este nyugiban telhet vele.

Halk kopogás rázott ki a gondolatmenetemből.
Egy törölközőben a derekamon nyitottam az ajtót. Hatalmas levegőt fújtam ki és készültem az összes azonnal mondható kibúvószövegre.

- Minden okés, elég hangosan érkeztél... meg?.. - maradtak el a szavai ahogy végignézett rajtam.
Leolvastam az arcáról mindent. Elrohantam, most próbálok belopakodni, fürdeni, kb az jön le egyértelműen, hogy voltam valakivel.
- Aah egy haverom eléggé szétcsapta magát aztán majdnem balhézott is és más nem volt rá hatással, muszáj volt oda mennem, aztán lehányta a gatyám - léptem hátrébb az ajtóból.
Annyira finom illata volt, egy puszira hajoltam hozzá, nem bírtam ki.
- Te ittál? - kapta rám Madi a tekintetét.
Fáradtak voltak a szemei, talán kétségbeesés is csillant bennük. Érthető volt miért.
- Csak levezetésnek - próbáltam oldani a helyzetet.
- Aah értem. Jó hogy visszajöttél - csengtek édesen a szavai. Ránéztem mosolyogva. Mosolygott. Csak ezt akartam látni. Mennyire szép megint. Mintha kissé még ittas lenne.. Hmm

- Akkor jó éjt - hadarta el és sarkon fordult, miközben én fejben újra a pár órával ezelötti dolgunkra gondoltam.  Hogy tud ilyenkor ilyen kimért lenni?!
- Most elmész? - szóltam utánna.
- Te voltál az megint aki lelépett. Én csak a szobámba megyek. Kíváncsi voltam mi van veled- vonta meg a vállát.
- De visszajöttem - vágtam rá, mielőtt kimennne az ajtón.
- Ez igaz - bámulta a padlót.
- Átmegyek - rángattam a félig vizes testemre egy pólót. Remélem nem koptat le.

** ** Madina ** **

Visszasétáltam a szobámba, de mielőtt az ajtót csukhattam volna Dominik belépett mögöttem.

Próbáltam nem elkalandozni. Még én sem voltam józan, bár erre rátett az a nagy pohár erős vodka szóda amit még akkor hoztam fel mikor jöttünk és ittam meg mikor lelépett.

- Hiányoztam? - hámozta le magáról a felsőt. Egy pillanatra a hasizmaira vándorolt a tekintetem ahogy húzta fel az anyagot rajta.
- Sajnos, vagy nem sajnos, megszoktam, hogy egyedül vagyok mostanában - dobtam le a pulcsim a székre, így maradt az eredeti bugyi trikó kombó az alváshoz.
- De most nem egyedül fogsz hanem velem - volt valami fura nagyon kedves a hangjában.
Bekúsztam a takaró alá és lopva pillantottam rá, ahogy a ruháit az egyik fotelre dobja. Felkönyököltem és a fejemet a kezemen támasztva néztem rá. Kétség kívül nagyon tetszett. Iszonyat helyes volt. A mosolyáért pedig éltem haltam.

Egy pillanat alatt az ágyban termett, úgy nézett rám mint aki nem fog többet látni. Nagyot sóhajtott és úgy dőlt hátra a párnára.

- Biztos minden oké? - elmeltem rá a tekintetem ismét. Fura volt.
Rám nézett és csak bólogatott, kis tétovázás után fordult felém, hogy hűvős kezét az arcomra simítsa.

** ** ** **

Másnap délelőtt már egészen korán felkeltünk. Zavart lett ahogy ébredés után a telefonjára pillantott. Azt a képet formálta amit előszőr gondol róla az ember. Nem túl közvetlen, elég szűkszavú, viszonylag komor. Néha húzódik halvány mosoly az ajkai szélén.

Nem foglalkoztam sokat a gondolattal miután viszonylag némán elváltunk egymástól. Próbáltam lekötni magam, lementem a terembe nyújtani és pár elemet gyakorolni. Ahogy a lenti konditerembe értem az ablakból néhány focistát láttam futni kint a pályán. Gondolom ők is a szorgalmi edzéseiket végzik, ahogy én vagy csak az előző este hajtja még őket. Felvettem a fülesem és belekezdtem az edzésembe.

** ** ** **

A nap hátralevő részében próbáltam egy kicsit pihenni, tisztában voltam vele, hogy erre a közeljövőben nem lesz így lehetőségem, erre próbáltam minden percet kihasználni.
Telefonomra pillantottam, üzenet jött.
- Lányok, estefelé tartunk egy rövid edzést aztán megbeszélés. Legyetek pontosak! Jó pihenést addig is. - jött az üzenet Tasitól. Na mi a fene, valamire nagyon készülnek.

** ** ** **

- Elment az eszetek? - csattantam fel, hátrább lépve. Szemmel láthatóan elég hangosan. Az egész pálya tőlem visszhangzott.
A focisták meredten figyeltek a kispad környékén. Leszartam
- Én értem, hogy kell a támogatás és a tulaj szava szent, de ebben én nem veszek részt mégegyszer. Vagy ő vagy én - hajítottam félre a már üres palackot. Mindenki minket bámult és mivel most lettek vége az edzéseknek az egész bagázs ott volt. Leszartam.

Belül tomboltam, kívülről próbáltam nyugodt maradni. De az arcom nem hazudott.

Megigértem, ezért itt vagyok. Az egyik "nappaliként" használt előtér bejárattal szembeni foteljében foglaltam helyet a megbeszéléshez. Repesve vártam, hogy kezdjünk. Itt volt a tulaj a szponzor és az edzőink. A focisták valami külsős programon voltak. Mázlisták lettem volna bárhol máshol mint itt.

** ** ** **

A gyomrom összeugrott, a szívem megállt egy pillanatra, majd idegesen zakatolni kezdett. A gombóc a torkomban lenylehetetlenné vált. Reménykedtem, hogy ez egy rossz vicc, hogy ez nem történik meg. Hogy ez a cirkusz nem kezdődik újra.
Hanara kaptam a fejem aki az egyik fotelben ült megsemmisülve. Nadin állt velem szemben a borzalmas vigyorával az arcán. Annyi kellemetlenséget, szenvedést és kínt okozott már. Volt, hogy inkább abba hagytam volna az egészet miatta, sosem volt jó de mindent megtett, hogy én ne legyek. Egyike volt a legrosszabb korszakoknak amikor ismertem és egy csapatban, vagyis klubnál voltunk.

A szemek egyszerre váltottak rá és rám. Nem tudtam mit tenni Ana elmondta, hogy az egyik tulaj az apja az ő révén állja végül a Red Bull az edzőtábort, a csapat szponzorációt, az új lovat amit néznénk és az én Európa Bajnokságomra való kijutást ami már biztos volt. Nagy volt a veszteni való. És ennek persze megint Nadin volt az oka.

- Aah te még mindig itt? Azt hittem már kiöregedtél - visongott és az apjára mellé lépett.
- 1 évvel vagyok idősebb nálad, de te ha csak ennyiszer nyertél volna bármit is már nagy szó lenne - dőltem a falnak.
Próbáltam teljesen kizárni. Ez volt a legjobb megoldás, különben nem tudom mi lenne. El kellett tűrnöm, de hogy ezt hogyan fogom kivitelezni azt nem tudom.

Régen volt már rész, de cserébe remélem kárpótol.
Jó olvasgatást drágáim.
Ölelés 🥰