Hagyhatná(d)m, hogy.. / Szoboszlai Dominik

H A T O D I K

Az edzőtábor holnap fog kezdődni, a helyszínt még mindig nem tudjuk, csak, hogy 3 hét. Elméletileg "meglepetés" lesz és mindenkinek nagyon fog tetszeni.
Nos engem már nem sok mindennel lehet meglepni, de legyen. Én csak valamikor nagyon későn fogok odaérni külön, mert egy új lovat megyünk próbálni a válogatottnak és nekem is muszáj mennem. A cuccaim egy részét Ana-ék felveszik reggel és majd a többiekkel mikor mennek a busszal berakják a szobámba. Nem választhattunk, már az is előre ki lett osztva.

A tábor kezdetének reggele. 7 óra van Anaék most jönnek a cuccaimért (2 nagy bőrönd az egyikben csak edzős a másikban minden más, illetve még 1 utazós kis gurulós és egy nagy válltáska, amit viszek most magammal).
Ahogy bepakoltam már jöttek is értem, hogy menjünk a válogatottal. Valahol a világ túlfelén van a lovarda azért megyünk ilyen korán és így is este érek már vissza kb. aludni az edzőtáborba.

Gyors átpörgettem az instám, Dominik posztolt valami videót az edzésükről. Elmosolyodtam. Kinyomtam a telefont és próbáltam kicsit pihenni míg odaérünk. Az este óta nem beszéltünk, és bár nagyon jó lett volna, de végül nem jött. Nem várhattam el és így utólag talán jól is döntöttem. Kétlem, hogy csak alvás lett volna.. Viszont így, hogy edzőtáborunk lesz, és nekik is kezdődik valami kíváncsi vagyok mi lesz, az is lehet, hogy egy szót nem beszélünk már. Elhessegettem a gondolatot, mielőtt eluralkodott volna rajtam és az egész napomra rányomja a bélyegét. Próbáltam valami zenét hallgatni.

** ** ** **

A nap hátralevő része elég pörgősen telt. 5 lovat próbáltunk 3 különböző helyen. Hulla voltam, szerencsére elég fullos hely volt az utolsó, így indulás előtt volt lehetőségem rendbetenni magam (fürdeni, hajatmosni) végezetül pedig belebújtam egy szürke melegítőbe.

- Szia drágám, már nem leszünk a helyen mire megérkezel, de a szobakulcsot leadtam a recepción. Meg a szövetségi kapitánynak átküldtem a címet, hogy hol tegyenek ki - szólt bele Ana a telefonba, miután 10 perc kitartó csengetés után felvettem.
- Okés, majd azért megkukkolom előtte - nevettem és próbáltam elfoglalni a helyem, a már indulásra kész kisbuszon.

- Ez nem egy futball training központ? - szólt hátra a sofőr ahogy a GPS-be ütötte be a koordinátákat.
- Heeh? - kiáltottam nőiesen előre. Fogalmam sem volt miről hadovál.
- Jaah igen, meglepii - rikkantott Ana a másik végén bele a telefonba.
- Ezt most nem értem - tényleg gőzöm nem volt, hogy a futball training és a lovastorna együtt, hogyan és miként került kivitelezésre.
- Aham.. - nagyon nem gondoltam bele mit is mondott. Az izmaim remegtek a fáradtságtól, úgy rogytam le az ülésbe és összekuporodva kucorogtam végig az utat. Aludni persze nem tudtam, fájt már mindenem, alig vártam, hogy megérkezzünk és végre kikászálódjak az autóból és lefekhessek a szobámban.

9 körül lehetett mire megérkezztünk. Végig pásztáztam az utat a Salzburg város táblától. Nem volt ismerős. Nem véletlenül, ahogy beálltunk a parkolóba és kiemeltem magam a cuccaimmal együtt néztem csak igazán körbe. Nagy focipálya, reflektor, futópálya, megint pálya, épület és a recepciónál voltam a "kis" pakkommal miután körbenéztem. Nagy Red Bull felirat szaladt végig az épület homlokzatán ahogy felnéztem. Oldalt rögtön két nagy busz állt.
Óvatosan beléptem a nagy üveg bejáraton és a recepcióshoz sétáltam.

- Jó estét, Oeberg Madina vagyok és csak a kulcsomat szeretném átvenni, illetve egy kis útbaigazítást merre és hogyan jutok el oda. - mosolyogtam ahogy a pulthoz értem.

- Igen, tudom kisasszony, pont most egyeztettem az edzőjével, az a helyzet.. - kezdett rezgésbe a telefon a táskámban

- Pillanat - emeltem az ujjam, és túrtam ki a táska aljáról a telefont. Aki ilyenkor keres az biztos valami fontosat akar.