Hagyhatná(d)m, hogy.. / Szoboszlai Dominik

T I Z E N H A T O D I K

- Ma jönnek a szüleim - ült fel az ágyban.

Én már túl voltam a reggeli tornán a gyógytornász mindent rendben talált szerencsére, így megkezdhetem a terhelést. Szerencsére.

- Emlékszem - ültem mellé az ágyra - engedélyt kaptam, hogy újra kezdjek edzeni szóval tudunk egy kicsit sétálni a húgoddal. Felül elém. - vázoltam a helyzetet.

- Máshogy nem is engedném - nyomott egy puszit a homlokomra és magára csukta az ajtót, ahonnan alig 10 perc múlva tért vissza vizes hajjal derekán egy törölközővel. El szorult a torkom ahogy végignéztem rajta és a tökéletes izmain. Ő maga is tökéletes volt számomra.

** ** **

Pontosan nem is tudom mennyi idő telhetett el. Mióta róttuk a köröket, csak hallgattam a hirtelen megnyílt pici lányt ahogy mesél mindenfélét. Mekkora csodálattal és szeretettel van a báttyja iránt. Nevetni tudtam amikor az egyik pillanatban ő a minden a másikban pedig akit jelenleg a legjobban utál. A pálya szélére pillantva láttam Dominik önfeledten nevet édesapjával amint édesanyja mesél valamit. Odáig voltak a fiukért ahogyan én is. De valahogy mégsem tudtam felfogni ezt az egészet.

Az alattunk voltizshevederben békésen sétáló Bentley prüszkölése zökkentett ki. A csapat többi tagja edzett most rajta amíg én nem tudtam. Nem akartam hogy kiessen a munkából amíg én nem vagyok ismét formában. Imádtam ezt a lovat. Beleborzongtam, hogy ez lesz együtt a 4. Európa bajnokságunk néhány hét múlva. És egyúttal abba is, hogy most talán ez lenne a legfontosabb amivel foglalkozni kellene, nem pedig a felénk közeledő piszkosul helyes focista szemmel tartása.

- Kikérdeztél mindent a lovakról? - nyúlt a húga felé Dominik, hogy lesegítse. Ő csak bőszen bólogatott és szorosan ölelte magához.
- Ne maradj sokáig - dobott felém egy puszit és visszasétált a szüleihez én pedig Bentley hátán az mobil istálló felé. Végre találkozok Bellával is aki a lovainkról gondoskodik. Minden egyes versenyre jön mindig velünk utazik ha külön megy a csapat és én akkor is velünk van. A team-ből senki sem veheti ki őt akiben 1000% ban megbízok és aki Bentley-vel foglalkozhat.

Olyan sokat el tudok időzni a lovak mellett hogy észre sem vettem mennyi idő eltelt. Már sötétedett mire elindultam visszafelé. Közben olvastam egy Ana által írt kör e-mailt. Újdonság volt számomra az is benne, hogy holnap más helyszínen edzünk. Kezdtek besűrűsödni a napok szűk 3 hónap volt az EB-ig.

Elolvastam egy üzenetet Dominiktól, amiben az ált a szüleivel van a városban, sajnos nem tudtak megvárni. Nyilván, hiszen elhúztam az időt jócskán. Kihasználtam kicsit elszöszmöltem minden csajos dologgal amíg vártam. Ma ő alszik "nálam".

** ** **

Igyekezett nagyon óvatos lenni, nehogy felkeltsen de a mellettem besüppedő ágy leleplezte őt.

- Nem akartalak felébreszteni - ült az ágy szélére óvatosan. Közelebb hajolt egy csókra. Akart valamit.
Hagytam neki időt míg belekezd .

- Ez az utolsó esténk - a barna szempár most a szobát fürkészte.
- Tessék? - egyből vele szembe kerültem de vagy egy méterrel hátrébb húzódtam. Dühösen ráncoltam a homlokom és kezdtem volna a monológomba.

- De kijövök minden este. Nekünk eddig tartott az edzőtábor. - nyúlt utánam és tekintete a meztelen lábamon állapodott meg. Próbálta menteni a menthetőt és azonnal valami magyarázattal szolgálni. Mindhiába.
- Dominik ez az ami nem segít - förmedtem a velem szembe ülő fiúra.