Hagyhatná(d)m, hogy.. / Szoboszlai Dominik

T I Z E N Ö T Ö D I K

** ** Dominik ** **

Már az én gondolataim is összekavarodtak. Vékony jégen táncoltam. Nem tudtam őt megfejteni. Mit kell tennem ahhoz, hogy egy kicsit is engedjen nekem, hogy közel engedjen magához. Megpusztulok amikor ilyen rideg. De ennek ellenére imádom minden vele eltöltött percet, mert egyelőre kettőnk kapcsán csak erről tudtunk beszélni. Percek amiket együtt töltünk.

Kerülgetjük egymást egy ideje. Egyikünk sem egyszerű, de eddig mindig minden úgy ment ahogy én akartam. Azontúl, hogy az eddigi legjobb szex vele volt, eszméletlenül gyönyörű és számomra is az elérhetetlen látszatát kelti. Egyik pillanatban úgy érzem sima ügy, a másikban, mintha minden erről alkotott elképzelésem szertefoszlana. De biztos voltam benne, hogy kell nekem. Van benne valami megfogalmazhatatlan, mivel minden alkalommal ahogy rá gondolok, vagy meglátom az ujjai köré csavar és még többet akarok belőle.

- Ez nem ennyire egyszerű - elfordítja a fejét. Nem tudtam, hogyan hagyhathatnék még rá. Némi kétségbeesés férkőzik a gondolataim közé. Nem tudok megszólalni.

- Nem ismerlek még annyira téged és nem akarom tovább ezt a kerülgetést, és őrlődni ezen, hogy mi lenne ha - fordult felém újra. Telt ajkain pihent a tekintetem és igyekszem úrrá lenni magamon. Most ő hajol hozzám egy nagyon óvatos csókra és bújik a karjaim közé.

Mosolyogva nyugtázom, nem csak én érzem így, ahogy nyúl utánam amikor kicsit távolodok tőle. Nem kellett több, hogy ismét kibújtassam a ruhából. Óvatosan csúszik le a komódról, hogy kiléphessen belőle. A nyakát csókolom ismét.
Egy halk nyögés közepette ereszti ki a szavakat
- Hiányoztál - Bamm! Ez az egy szó elég volt ahhoz, hoz tudjam mit akart mondani. Hogy mire gondol, mit szeretne, mit érez. Legalábbis nagyon reméltem, hogy így van.

Kezdjük akkor az este ezen részét tiszta lappal. Nem akarok most az előzőekkel foglalkozni, ilyenkor csak reménykedni tudok, hogy el tudom terelni a figyelmét.

Meztelen felsőtestemen óvatosan simít végig az újjaival. Elmosolyodik, majd fordít a helyzeten és most ő tol engem a falhoz. Egy pillanatra az ágyra pillanatok.
A nadrágomba akasztja az újjait és lassan legugolva húzza le rólam azt.

Ne ne ne ne ne, így ezt nem fogom sokáig húzni..

Jólesően nyögtem fel, ahogy a férfiasságom a kezébe fogja, majd a szájába veszi és óvatosan kezd bele.

A szivem a fejembe ugrik. A pupulláim kitágulnak. A pulzusom a 400at veri. Az alsó ajkam beharapva újabb hálás nyögéssel döntöm hátra a fejem ami a falnak koppan. A hajába markolva tartom közel, igyekszem nem durva lenni vele, pedig ha így folytatja elvesztem a kontrollt.

Mindent megtesz, hogy még jobban belebolonduljak.

- Legyél velem - préselem ki a szavakat magamból. Nyilván elérte a célját, hogy kimondjam azt ami eddig nem jött ki belőlem. Túl hiú vagyok én bármi ilyenhez.
- Hhm - néz rám én pedig felhúzom. Nem akarom, hogy azt érezze csak emiatt mondom.
- Nem akarom, hogy mással legyél - kezdek bele - vagy másra gondolj, vagy mással akard. Nem bírnám ki.

- Nem tudom - az arca inkább kimért.
Tessék? Ennyi? Az ágy felé indul, egy hatalmas mosollyal.
- Még meggondolom - húz magával, miközben én félkézzel arrébbtúrok mindent az ágyról. Az agyam újra kikapcsol.

Lehet, hogy a szex miatt, vagy a vágy vagy bármi is ami hajtja, amiért inkább nem válaszol, de most baromira nem tudok másra gondolni csak erre.

Ellentmondást nem tűrően húzom el a bugyiját és csúszok bele ezzel kiváltva egy hatalmas szaggatott sóhajt, amit egy kellemes nyögés vált fel. Ez ismét elképesztően jó lesz. Nem viselném el, ha más érne hozzá.

Az első alkalom óta vágyom erre még jobban mint akkor, már semmi mást nem akarok csak őt, csak vele.

** ** Madina ** **

Kellemes fáradtsággal sétálok ki a fürdőböl egy törölközőt magam köré csavarva.
- Milyen szép vagy megint - ül fel Dominik az ágyban és elsápad ahogy a lábamra néz.
Leszedtem a fáslit és kék lila szinte már fekete színekben pompázik. Legalább már a duzzanatok és a fájdalom is inkább csak kellemetlen érzéssé vált néhol.

Óvatosan kúsztam vissza mellé az ágyba a törölközőben.
Nyálcsorgatva néztem végig némán egy kis mosollyal az arcomon, ahogy Dominik feljebb tolja magát az ágyon és az ölébe húzza a takarót, hogy ne legyen teljesen meztelen.

Nagyot sóhajtva fordul felém.
- Remélem nem azzal akarod kezdeni, hogy mész - túr bele kusza tincseibe.
Némán rázom a fejem. Pedig lehet ez lenne a helyes.
Kelletlenül fészkelődtem, míg elértem egy pólóját, hogy belebújhassak készen a beszélgetésre amire igazából nem tudom, készen állok- e.

- Fogsz válaszolni? - kérdezett tovább.
- Hogy ? - kerülgettem a témát. Bár nem akartam nem válaszolni neki.
- Hogy akarom, hogy velem legyél és ne mással - fordult felém újra.

Tisztában volt, hogy mit kell ahhoz tennie, hogy ismét elgyengüljek és elveszítsem a határozottságom ezügyben. Akartam őt. Én is. Kétség kívül. Nagyon.

- A nem-et is megértem - kapta el a tekintetem.

- Akarok veled lenni - vágtam rá kijelentése után szinte azonnal, mintha most lett volna az utolsó lehetőségem mondani neki.

- Akarom, csak félek ettől..

- Tőlem félsz? - halkult el.

Kint eléggé elszabadulhatott a buli. Hatalmas lárma a folyosón teljesen kizökkentett minket. Tudva, hogy teljesen inkognitóban vagyunk és itt sem szabadna lennem nem segített, hogy tiszta fejjel tudjam átgondolni ezt az egészet. Nem akartam "bántani" tovább, hogy úgy csinálok, mint aki nem vesz tudomást erről. Akartam őt.

- Dominik én félek beleszeretni valakibe - néztem a mély barna szempárba - félek ettől az érzéstől, hogy ..

- Hogy bántani foglak .. tiszta sor - nézett maga elé, de nem szólalt meg.

Megbántottam. Megint.

Fújt egy nagyot és felkelt mellőlem.

Percek teltek el amíg nem szólalt meg. Miután magára húzott egy boxert mégegyszer megnézte biztos zárva e az ajtó. Átfutott az agyamon mi lenne ha nem. Ha valaki bejönne, ha valaki látna minket. Mit csinálna..

A gondolatok csak jöttek sorra és sajnos a szótlansága nem a pozitívakat hozta elő belőlem.
Kezdtem elgyengülni. Egyedül érezni magam, hogy megint elszúrtam. Az ágy szélére ültem.

Kerestem a tekintetét. Hogy rám nézzen végre.
Esetlenül léptem a komódhoz elvenni róla a sportkrémet, amit korábban odatettem. Nem mertem felé fordulni, kicsit talán kellemetlenül éreztem magam. Mint egy kéretlen vendég.

- Rajtad sokkal jobban áll - lépett elém, ahogy felnéztem.
- Dominik - mosolyodtam el ahogy hosszú újjai a póló alá kúszva a bőrömhöz értek.
- Én csak .. - kezdtem bele újra, holott magam sem tudom mit mondanék
- Annyira sokan vannak körülötted..
- Nem akarok mást. Nem akarok mással lenni és nem akarom, hogy mással legyél. Millió lehetőségem lehetett volna. Egy sem volt olyan akit akarnék közel engedni magamhoz, az életemhez, akivel megosztanám ezt az egészet ami körülvesz - simította a tenyerét az arcomra és le se vette rólam a tekintetét

- Mit kell tegyek érted? - a szavai a fülemben csengtek.

Válaszolni nem tudtam neki, nem találtam volna a megfelelő szavakat mennyire sokat jelentett nekem maga a kérdés, hogy komolyan gondolja. Már ha egyáltalán ezt komolyan gondolja.

Sziasztok Életkék,🥰

Igyekeztem a résszel, egy párszor nekifutottam, újra kezdtem, hogy olyan legyen amilyenre reméltem, hogy sikerül.

Remélem nem okoz most sem csalódást nektek.

Karácsonykor pedig érkezem egy extra hosszú résszel.

Puszii🤗❤️
Gabi