Hagyhatná(d)m, hogy.. / Szoboszlai Dominik

T I Z E N N E G Y E D I K

Egy lendülettel húztam le a pohárban lévő folyadékot.

- Héé - nyúlt a kezem után Dominik.

- Fejezd ezt be - ripakodtam rá ahogy beljebb értünk.

Egy órát szenvedtünk kint " beszélgetve" a többiekkel. Figyelmesen kerülgetva a másikat, mégis folyamatosan szemmel tartva egymást. Aztán ahogy leült hozzánk tudtam, hogy muszáj valahogy beszélnem vele.

- Micsodát - lépett a pult erre a felére.

- Ne kerülgess, Ne simogass, Ne nézz így rám - sóhajtottam fel, minden egyes kimondott szóba beleborzongva.

- Sajnálom nem tudok máshogy, kivagyok tőled ebben a ruhában - csúsztatta a zsebébe a kezeit.

- Akkor sem kéne. Főleg nem itt - váltottam még közömbösebb hangnemre.

- Most mi bajod? Máshogy nem tudtam volna kettesben lenni veled - tekintett el mellettem a kintiekre.
- Nem bírom ezt a kerülgetést már.. és miért nem mondtad, hogy szeretnél jönni. Úgy intéztem volna - váltott témát keserves hangon.

- Meglepetés szerűnek akartam, de aztán letettem róla - néztem az ajtó felé.

Imádkoztam, hogy ne akarjon senki semmiért bejönni. Akartam még egy kis időt vele.

- Ha beszélni akarsz velem szólj. Vagy menjünk fel inkább.

Egy pillanat volt amíg Dominik közelebb lépett. Egyik karját szorosan a derekam köré vonta, hogy közel húzzon magához másikkal pedig az arcom után nyúlt és egy óvatos puszit nyomott rá.

- Dominik, légyszíves - igyekeztem rendre utasítani a néhány centivel még így is főlém magasodó focistát.

- Kb. már remegek érted, és hogy hozzád érhessek - mosolyodott el - és, hogy ittam kicsit még rosszabb ez.

Óvatosan beharapta az ajkait. Tudtam mire gondol. Egyre gondoltunk.

- Szerinted nekem könnyű? Főleg a Nadinos sztoriddal? - nem akartam ennyire nyíltan a tudtára adni, hogy nem esik jól, de kiszaladt.

- Elhiszem. De vele nincs sztorim. Hidd már el. - fonta össze a karjait a mellkasa előtt.

- Menjünk ki - löktem el magam - sőt én lassan visszavonulok.

- Neeh, én nem tudok most csak úgy lelépni - keseredett el.

Mondatával egyidejűleg tódultak befelé a többiek. Még egy picit elvegyültem, beszélgettünk és ahogy a vezetőség távozott bomlott a társaság. Volt akik még lent maradtak én készültem a szobám felé venni az irányt. A népesebb társaság bandázott így viszonylag könnyen el lehetett tűnni.

Dominik lépett elém a lépcsőfordulóban. - Gyere - nyúlt a kezem után és húzott fel a lépcsőn.
- Ez nem biztos, hogy nem fog feltűnni - nevettem jóízűen.
- Már az sem érdekel - tolt be maga előtt az ajtón ahogy a szobájába értünk.

** ** **

A zár kattanásával megszünt a világ és képtelen voltam másra gondolni. Elsimította a hajam a nyakamból és belecsókolt, a ruhám pántját pedig az ujjaival tolta le a vállamról. Egy kis rásegítéssel már a földön volt.

A pólóját húzta le a fejéről ahogy megfordultam felé. Elváltak az ajkai egymástól ahogyan a tekintete végigsiklott a meztelen testemen.

A fölsője hanyagul a földön landolt. Egy apró bugyiban álltam előtte, olyan zavarbaejtően nézett végig rajtam a kezeim a mellem elé fontam, hogy eltakarjam magam.