Hagyhatná(d)m, hogy.. / Szoboszlai Dominik

T I Z E N N Y O L C A D I K

Összeszorult szívvel nyitottam ki az ajtót, ahogy a szőke nő közeledett felém. Ő volt Marissa. Szenvedélyes lovas volt, de csak az ő hobbi szintjén, illetve a tenyésztés. Ez utóbbira nem sajnálta pénzt időt és energiát sem, így ennek köszönhetően rengeteg kiváló lovat tenyésztettek ki ami mai napig különböző szakágak élvonalában versenyzett.  Nyilván ez a milliárdos vagyonnak köszönhetően nem volt nehéz. A férje is roppant szimpatikus volt ő most csak a tornácról intett felénk, ahogyan Ana és Kara társaságában a hatalmas legelők fele vettük az irányt. Nagyon megnyugtató volt itt sétálni.

- Mutatni szeretnék neked valamit. - karolt belém a 60as évei elején járó hölgy.

Pár perc séta után ismerős karámok mellé sétáltunk, ahol a lovász éppen a beállókat takarította, Marissa megállt.

- Brodyt már kiengedted? - szólította meg az urat.
- Persze pont jön is - biccentett felénk pontosabban mögénk.

Úgy fordultam meg olyan gyorsan, hogy be is borultam majdnem az elkerített legelő ajtaján.

A többiekre néztem majd újra a pár méterre előttünk álló csodára. Nem hittem a szememnek a könnyek pedig újra elárasztották.

- Ő itt Brody, Bentley édes testvére.

Hallottam amit mondanak, de fel nem igazán fogtam. Kiköpött mása volt Bentleynek. Talán magasabb, talán még feketébb is és egy kicsit vékonyabb nyilván a fiatal korának köszönhetően.
A jegyei centi méterre ugyanazok. Lehet a homlokán levő folt még szélesebb is de mintha festettek volna a hasonlóságot.

- Igaz ő díjló és nem volt még rajta heveder de...

- Benne vagyok, csináljuk - nem tudom mit akart mondani nem is érdekelt, de már a békésen szuszogó óriást simogattam.

* * * *

- Te nem vagy normális - nevetett Kara.
- Nincs veszteni valóm - mosolyogtam én is.
- Vagy a csapat lován indulok aki szegénykém így is rengeteget visz a hátán - morfondiroztam

- Vagy szűk 3 hónap alatt csináljunk a díjlóból, voltizs lovat akin az Európa Bajnokságon indulsz - nem tűnt vidámnak Ana. De szerintem érezte, hogy más lehetőség jobb nem biztos, hogy lenne.

Tudtam hogy nagy menet lesz. Nagyon nehéz nagyon küzdelmes talán fel is akarom majd adni az egészet és abbahagyni. De végre új értelmet nyert ez az egész. Nagyot lendített ez most a lelki állapotomon és erősebbnek éreztem magam mint valaha. Erőt adott, hogy megint van miért dolgozni, bebizonyítani, hogy így is meg tudom csinálni és sokadszorra Európa legjobbja lenni. Bentley- t láttam a testvérében így olyan egy kicsit mintha ő is lenne. Már csak az a kérdés erről a frissen lószállítóra pakolt állat mit gondol.

- Ő a lányunk lova igazából ő versenyzett vele, a fiatal lovak bajnokságát is megnyerte, de idén ősztől már nem versenyzik és az ő ötlete volt, hogy a testvére nyomdokaiba lépve segíthessen egy ilyen nagyszerű sportolót most a versenyen mint te - a szívem össze szorult ahogy az idős férfit hallgattam.

Bár igaza lenne. Egy biztos én mindent meg fogok tenni, hogy ez sikerüljön.

Így indultunk útnak és vittük magunkkal Bentley testvérét Brodyt a lovardába ahol egyébként a bázisunk van.

** ** **

Még magam is elcsodálkoztam milyen izgatottsággal emeltem a fülemhez a telefont.

- Mizu édes? - jött a kérdés a vonal túlsó feléről zihálva. Egy kicsit szerintem mind a ketten meglepődtünk a hirtelen kijelentésén, de nem mondom, hogy nem volt jó hallani elvégre már 2 hete együtt vagyunk.