Hagyhatná(d)m, hogy.. / Szoboszlai Dominik

N E G Y E D I K

Pár másodpercig csak úgy nézett rám. Párszor mintha akart volna mondani valamit, majd lazán hozzám vágta.
- Semmi, ne.. Nem ide tartozik - nézett el a parkoló autók felé.
- Értem - sóhajtottam és indultam lefelé a lépcsőn.
- Mit akarsz tudni? Mit mondjak? - fonta össze a karjait a mellkasa előtt és szúrós tekintettel nézett rám.
- Jaah.. Semmit, rólad én már semmit - emeltem a hangom és fújtatva elsétáltam mellette.
- B*ssza meg - hallottam halkan ahogy kipréselte magából.

Szinte meg sem hallottam, annyira felhúztam magam loholtam a kocsim felé, bár nem tudom kit akartam lehagyni, egy szempillantás alatt ott termett.

- Várj már.. Beszéljünk! - nézett kérlelő tekintettel.
- Mit? - csattantam fel és bedobtam a táskám a csomagtartóba.
Elnyíltak az ajkai de végül nem szólalt meg.
- Hogy egy arrogáns, beképzelt f*sz vagy? - szikrákat szórtak a szemeim.
Sajnálom.. Kimondtam na bumm. Ami a szívemen a számon, nem tudtam magamban tartani és egy pillanatra megkönnyebbültem, de ezzel egyidejűleg kicsit el is szégyelltem magam. Nem azért mert ezt mondtam, hanem, hogy hagytam hogy ennyire felhúzzon és főképp, hogy hagytam, hogy lássa mennyire dühös vagyok emiatt. Magam is meglepődtem miért van rám ilyen hatással és mi értelme van ennek az egésznek. Hagyni kéne végre a fenébe...

- Ezt gondolod rólam? - csattant fel Dominik.
- Nem, mármint pont nem ilyennek hittelek, de erre azért most rácáfoltál erősen.. - vágtam le a csomagtartót mérgemben, rá is és magamra is dühös voltam amiért így kimutatom felé amit érzek.

- Hagyhatnád, hogy megmagyarázzam - lépett közelebb.
- Ne fáradj vele, kár érte - hagytam faképnél és magamra csuktam az ajtót.

Behunytam a szemeim és sóhajtva dőltem az ülésnek.
Nem hagyhatom tovább, hogy ennyire foglalkoztasson ez a fiú, elvégre is alig 2 hete ismerem és csak pár szót váltottunk. Fújtam egy pár percet, válaszolgattam néhány üzenetre, majd beindítottam az autót, hogy kitolathassak a parkolóból.
- Ezt nem hiszem el - sóhajtottam keservesen, amint láttam, hogy egy autó áll be pont mögém, elállva ezzel az utamat.
Mielőtt kiszálltam volna, a visszapillantómból láttam, hogy Dominik az aki az Audiját megkerülve háttal nekidőlt az autójának.
Kipattantam, de csak, hogy közöljem vele, hogy mennék. Nem akartam már beszélni vele..

- Kiengednél? - húztam fel a szemöldököm.
- Nézd.. Sajnálom - csúsztatta a kezeit a zsebébe.
- Az elmúlt pár napban összejött minden, meg fáradt is vagyok az edzések miatt, szarul kezeltem.. Nem akartam, hogy így gondolod, hogy veled van bajom, vagy, hogy rajtad csattanjon - hadarta el.
- Nem volt szándékom megbántani téged - tette hozzá egy kis hallgatás után.
Nem tudtam hova tenni, mi változott meg, mi történt az elmúlt fél órában, hogy a lekezelő, gunyoros Dominik, most idejön, hogy "jaj, nem úgy akartam". Annyira friss volt még nem tudtam, de lehet nem is akartam mit kezdeni ezzel.

- Nem kell ezt csinálnod. Azért mert kifakadtam a stílusodon. Óhatatlan össze fogunk futni, de nem kell emiatt nagy barátságban lenni - néztem a földet tovább.
- Nem erről van szó, tényleg p*raszt voltam, de szar napjaim voltak, ennyi - túrt bele a hajába.
- Aham jó bemutatkozás, ha rossz kedved van akkor ilyen vagy - húztam el a szám.
- Mi lenne, ha onnan számolnánk, amikor az a buli volt - jelent meg huncut mosoly az arcán.
- Az nagyon bejött - nézett a szemembe.

Próbáltam elnyomni a mosolyom. Ennyire könnyen nem vesz le a lábamról.

- Hagyjuk ezt, tény, hogy más volt de lehet csak amiatt, vagy mert nem vizet ittunk, vagy bármi. De lehet igazad volt túltoltam a dolgot ennyi - néztem én is rá és a telefonjára pillantottam, ami már rezgett egy ideje.
Ahogy kihúzta a zsebéből láttam, hogy ismét az a lány keresi, mint akkor a parkolóban.
- Pff - húzta fel magát majd mérgesen kinyomta és visszacsúsztatta.