Hagyhatná(d)m, hogy.. / Szoboszlai Dominik

H A R M A D I K

Hatalmas megelégedéssel nyúltam el a kanapén egy üveg bor társaságában a tv előtt miközben az egyik nagyon régi barátnőmmel beszélgettem Skype-on. Ez is egy ritka pillanatok egyike volt.
Az eszemet nem tudom mikor volt utoljára, hogy egy teljese hétvégét itthon töltsek, anélkül, hogy bárhova is mennem kéne. Végre volt időm kipakolni a hetek óta itt álló dobozokból, kitakarítottam és belaktam a lakást. Elrendezgettem, kicsinosítgattam mindent. Nagyobb feltöltődés volt ez most, mint bármi. Kora nyári este mindenki tűkön ül, hogy lehessen menni valahova, buliba, sütögetni, a városba... én ezt most semmiért nem cseréltem volna el. A buli is 2 napja pénteken volt bőven volt időm kipihenni..

- Egyébként valami újság? - húzta el a mondatát Eli. Rendes nevén Elena az ő szülei is félig magyarok még az általánosban lettünk osztálytársak és azóta lettünk elválaszthatatlanok. 1 órányi kocsival ahol lakik, de már vagy fél éve nem találkoztunk. Egyszerűen az én életvitelemet nem tudom úgy összeegyeztetni, hogy több időnk legyen így marad a folyamatos videohivas, bár így is tud mindenről.. Már amikor.

- Hogy érted? - kortyoltam bele az alkoholba
- Hát Patrikkal ugye már több mint fél éve vége.. ahogy téged ismerlek biztos akadnak akik bepróbálkoznak, vagy csak szeretnének - nevetett a kamerába.
- Ahw.. Nem nagyon van. Nem akarok ilyenekkel foglalkozni - ugrott be egyből Dominik
-Na mondjad csak, ez azt jelenti van kiszemelt - faggatott tovább.
- Várj kicsit, szerintem megjött a kajám - pillantottam a mellettem rezgő telefonra. Ismeretlen szám. Fura..

- Oeberg Madina - vettem fel a hívót.
- Szia, meghoztam a rendelésed, csak nincs itt senki a portán aki beengedne - szólt bele
- Ah oké, egy pillanat és leszaladok - már nyúltam is a pulcsim után mert egy sortban és egy trikóban flangáltam egész nap, melltartó nélkül. Így nyilván nem megyek ki.
Egy pillanatra furcsáltam a dolgot, hiszen mindig ugyan onnan rendelek és már ismerik a járást meg a portás is őket. 3 szintes társasházi lakások vannak többnyire itt a lakóparkban. Mindegyikhez portás. Viszonylag lekerített övezet parkolókkal, kis parkkal játszótérrel. Részében ezért is esett a választásom erre, lévén, hogy alig vagyok itthon.
A portás a szokott helyén ült, de az ajtóban nem láttam senkit. Ki léptem a bejáraton és arréb sétálva gondoltam visszahívom, hátha benézte a lépcsőházat
- Aham, ismeretlen - motyogtam félhangosan

- Szia - köszönt egy halk ismerős hang a hátam mögött.
- Hát te? - fakadt ki belőlem ahogy megpillantottam
- Meghoztam a vacsorád - mosolygott miközben végigmért barna szemeivel
- Azt értem, de gondolom nem futárkodsz esténként másodállásban - nevettem fel.
- Jaah, nem csak egy haverommal összefutottam hazafelé menetben aztán eluszott mert eldumáltuk az időt és ahogy pakolta a rendeléseket megláttam a neved gondoltam megleplek - túrt bele a hajába Dominik - Reménykedtem, hogy te leszel az.
- Megléptél - kulcsoltam össze a mellkasam előtt a kezeim, nem mintha észrevenne bármit is, de frusztrált a tudat, hogy melltartó nélkül állok előtte.
- És mostmár tudod a címem, a számom anélkül, hogy mondtam volna - sóhajtottam fel.
- Csak a kajád hoztam el, ne gondold túl - váltott lekezelő hangnemre egy pillanat alatt.
Tessék?? Lemaradtam valamiről? Még ő arcoskodik... Nekem kéne gondolom hálálkodni, vagy nemtudom nyakba borulást várt, vagy, hogy felinvitálom magamhoz.
- Akkor ideadnád, hogy ne húzzuk itt egymás idejét - vetettem oda neki de rá sem néztem.
Közelebb lépett, ami miatt ez az érthetetlen izgatottság jött elő megint, hiszen még fel is dühített. Igyekeztem úgy elvenni a kezéből, hogy véletlenül se érjek hozzá.
- Nem vagyok fertőző - húzta fel a szemöldökét. Vettem egy mély levegőt, hogy a nyers őszinteség ne jöjjön ki a számon és szó nélkül a bejárathoz sétáltam.
- Miért jöttél ide? - fordultam vissza már a kilincset fogva. Nyilván meglepte a kérdés, vagy az, hogy egyáltalán ezek után kérdezek valamit.
- Csak segítettem egy haveromnak ennyi - kaptam a választ egy jó hosszú gondolkodási idő után.
Néztünk egymásra még egy darabig, gondolkoztam is, hogy talán kéne valamit, de egy nagy sóhajjal lefolytottam.
- Aludj jól - hallottam halkan.
- Hát azt sikerült megalapoznod - néztem rá még utoljára, de amint kimondtam már bántam, hogy tudtára adtam, nem estek jól a szavai...

- Ez tényleg furi.
- Ha már odamegy hozzád, oké, hogy "segít" jó alibi, de szerintem csak látni akart - mélázott el a kamera túl felén Eli.
- Jó, de akkor miért p*araszt, nem áll össze. - fújtattam
- Tetszik neked - somolygott Eli.
- Való igaz láttam benne valamit, egyértelmű, hogy nagyon szép ez a fiú, de ott olyan édesnek és szimpatikusnak tűnt - tettem le az üres tányért.
- Ahogy ő mondta, lehet túlgondoltam - húztam el a szám.
- Szerintem nem akarta, hogy olyan egyértelmű legyen, hogy miattad megy. Csak sz*rul adta elő - nevetett jóízűen.
- Azt sikerült neki. Na látod az ilyenek miatt nem akarok ebbe belefolyni, folyton agyalni a dolgokon.
- Azért ne írd le teljesen, lehet, hogy egy rendes srác. - próbáltam elengedni a fülem mellett amit Eli mond
- A lényeg, két hét múlva pénteken lesz a lovardában grillezés gyere el, úgy is mindig vannak külsősök - győzkődtem.
- Megpróbálom úgy szervezni - gondolkozott.

** ** ** **

Korán indult a mai nap, mint ahogy mindig szokott ruhát próbálni voltam, amiket már az őszi Európa Bajnokságon szeretnék, a csapatnak is kezdtük a tervezést, most pedig a Red Bull Arénában vagyunk ahol az image videót készülünk felvenni és pár fotót is csinálni.
Nem volt tervben, de mivel új szponzor kifejezetten szerette volna, hogy a saját Arenajukban legyen.
Kicicomáztuk a lovat és én is mintha egy versenyen lennénk készültem. Izgulni már nem szoktam szinte sosem, de mint egy kisgyerek izgatottan várok minden új dolgot.

A ló már melegített, ezekben a helyzetekben már elég rutinos.
Rengeteg nagy verseny, bemutató van már a hátunk mögött. Csillivilli helyektől a hatalmas arénákig. Rajta csak én szoktam készülni, ő is egy szponzor cégtől van aki a tulajdonosa is egyben. Nagyon sokat jelent, hogy egy ilyen kiegyensúlyozott, rutinos lovon versenyezhetek és készülhetek.
A bokámig érő és hosszú ujjú testhez símuló dresszem már rajtam volt, bár csak mint "nadrág" volt rajtam a melegítéshez, a többi részét a derekára kötöttem és velem ellentétben mindenki örömére a vörös Red Bullos melegítőfelsőben nyújtottam.
Mélázásomból közeledő hangzavar rántott ki.
Ahogy megfordultam láttam meg a csapatban sétáló focistákat a folyosó végén. Közöttük Dominiket legelöl egy csapattársával beszélgetve. Egy pillanatra megállt mielőtt belépett volna a tőlem pár méterre levő öltözőbe. Mosolyogva emeltem a kezem, hogy intsek neki, aki csak fapofával nézett és besétált a többiek után.
- Mit is vártam - dünnyögtem magamban.
Visszaraktam a fülesem, próbáltam kiszűrni az 1-2t "Óó helló, Mizu" és társait.

- Komolyan gondolták ezt így - álltam már a ló mellett teljes smink és haj elkészültével
- Ők a túloldalon vannak mi meg ezen, ha nem jönnek direkt ide észre sem vesszük. - válaszolt higgadtan Anna.
- Akkor csak engem idegesítenek - simitottam végig a ruhán.
- Próbálj meg elvonatkoztatni...

Szerencsére egészen hamar végeztünk. Flottul ment minden. Nem akartam nagyon a készülődéssel pepecselni ezért csak gyorsan felkaptam a fekete kapucnis Nike melegítőm. Már az aulában jártam még a stadionon belül, még a bejáratnál álltak páran, köztük Dominik. Szerencsémre pont felém nézett és észrevett, túl feltünő lett volna visszafordulnom, de mit is foglalkozom ezzel. A többiek is el indultak, így pont egyedül találtam őt. Fura, mintha direkt maradt volna.
- Elárulod mi a bajod? - tört ki belőlem az őszinteség.

Köszönöm a kommenteket 🥰 és a jelölést is.
Nem sokára hozom a kövi részt
💕