Hagyhatná(d)m, hogy.. / Szoboszlai Dominik

T I Z E N K I L E N C E D I K

Legyűrtem a kapucnim a nyakamba, hogy jobban halljam.
Pontosabban, hogy jól hallottam- e mikor azt mondja nem történt semmi közöttünk.

- Nem szexeltünk, ha emiatt vagy ilyen idióta..

Hmm.. milyen kedves

Teljesen meglepett mennyire normálisan mondta és, hogy semmit nem fűzött hozzá.

Először tudtam a szemébe nézni. Vártam, hogy folytassa.

- Mi eljöttünk a taxival, ahol gyakorlatilag egyből bealudtál.
Felmentünk, a srácokkal hozzád, azzal a tervvel, hogy megyünk tovább bulizni, Te közölted, hogy sehova, a fiúk győzködtek, én ledőltem, elaludtam és ennyi. Ne kérdezd miért nálad. Aztán arra keltem, hogy már te is alszol. Ez mind - fonta össze a karjait a mellkasa előtt, mint aki kellemetlenül érezné magát, hogy úgy aludt egy ágyban, hogy nem kellett volna. Nem mintha rá vallana.

Na ő volt az aki ha akarta volna most simán kitálalhatta volna, hogy volt köztünk valami. Bár így jobban belegondolva a ruhája nem lett volna rajta és valószínűleg nem így viselkedne most. Ez segített némileg a mellkasomra nehezedő nyomáson, kicsit a fejem is kitisztult a tudattól, hogy akkora nagy barom mégsem voltam.

Nem lett könnyebb de tiszta lelkiismerettel tudtam menni, az én oldalamról amennyire lehetett a helyzetet tekintve.

Pár perc még eltelt, majd némán biccentettem a lány felé, valami köszönés féleképp és beszálltam az elém guruló taxiba.

**  **  **  **

Álmosan, hullámokba csapó hajjal, smink nélkül, a pólómban, jelzem a pólómban! Nyitott ajtót és készségesen arrébb lépve engedett utat nekem a lakásba.

- Mit szeretnél? - vetette hozzám az első kérdését. Sok jóra nem számítottam tőle, ez még is több volt annál mint amit reméltem.

- Veled lenni - csuktam be az ajtót a hátam mögött hallkan, mintha valakit is érdekelne kit zavarok vele.

- Gyönyörű vagy - néztem végig rajta, minden egyes centimétert felmérve.

Szégyenlősen húzta a felső alját lejjebb és hátrált.

Teljesen a hatásom alatt volt. Egyszerre éreztem büszkének és egyben gyalázatosnak magam, hogy ezt tudtam összehozni az este alatt, hogy ennyire sikerült tönkre vágnom.

Ennyire fontos lennék neki?

A keze után nyúltam, hogy magamhoz ölelhessem. Nem engedte.

- Dominik hol voltál? - keservessé vált a hangja. Éreztem, ahogy egyre jobban szorulok.
- Van fogalmad róla milyen szar érzés, hogy nem tudtam mi van veled? Hívatlak fel sem vetted, nem is írtál - lehuppant a kanapéra.

- Nem tudtam mi van veled - találkozott a tekinthetünk, szemeivel a választ kereste az enyémben.

- Kicsit sokat ittam. És ahogy hazaértem elaludtam. Én úgy tudtam jössz te is csak a másik taxival. Ha tudom hogy ez lesz el sem jövök nélküled - leültem mellé, mire válaszként hátrébb húzódott így elég messze került tőlem. Felsóhajtottam.

A "nagyon sajnálom, ne haragudj" ide kurva kevés lesz.

- Vagy ha tudom, egy kortyot sem iszok. Sosem volt még ilyen. Nem szoktam nagyon inni, se bulizni - eluralkodott rajtam a félelem, hogy tőlem akar távol maradni, hogy nem akar a közelemben lenni. Én pedig semmit nem akartam jobban csak átölelni, magamhoz húzni, érezni újra az illatát a puha bőrét. Megcsókolni!