♤12.♤

90 13 13
                                    

— Mikey! — hallottam meg Rosa hangját. Azonnal megpördültem a tengelyem körül.
— Rosa! — futottam felé. — Mit csinálsz te itt? — kérdeztem, hiszen az erdő szélén voltunk, ahonnan meseszép kilátás nyílt a városra.
— Eltévedtél? — nevettem fel halkan.
— Hahaha — forgatta meg a szemeit. — Nem igazán. Csak megtetszett a hely.
— Nekem is tetszik — mosolyodtam el halványan.
— Most már van egy hely, ahová jöhetek, ha egyedül akarok lenni. — magyarázta.
— Régen én is ide jártam — mondtam halkan. Rosa leült a sziklára, én pedig mellé. Fejét a vállamra hajtotta, mire én belepusziltam a hajába.
— Szép a kilátás, nem? — kérdezte halkan.
— Te szebb vagy — suttogtam. Rosa felemelte fejét a vállamról, majd tekintetét az enyémbe fúrta. Kissé elvörösödve figyelt.
— Nem hiszem — motyogta.
— Pedig így van — suttogtam az ajkaira. Rosa csak elmosolyodott. Ajkaink szörnyen közel voltak egymáshoz.
— Meg akarlak csókolni — motyogtam.
— Nem lenne ellenemre — suttogta. Kifújt levegőjét éreztem a számon. — Szóval... Megcsókolsz, vagy mi lesz? — nevetett fel kínosan. Halványan elmosolyodtam, majd megfogtam a csuklóját és az ölembe húztam. Karjait a nyakam köré fonta. Felé hajoltam és hosszasan megcsókoltam.

— MICHAEL! — ugrott rám valaki.
— Hagyjál már! — húztam a fejemre a paplanomat. — Felkeltéttel egy igazán jó álomból — motyogtam.
— Nem érdekel, kelj fel! — szállt le rólam az illető. Felültem az ágyamon, majd Luke-kal találtam szemben magamat.
— Mi van már? — motyogtam fáradtan.
— Elállt az eső — felelte halkan.
— És? — kérdeztem kíváncsian.
— Megkeresheted Rosa-t, ha van hozzá kedved. — suttogta.
— Naná, hogy van kedvem! — vigyorodtam el.
— A többiek még itt vannak, de fedezlek.
— Köszönöm! — mosolyodtam el hálásan.
— Na, gyere — mondta Luke. Hagytam, hogy felhúzzon. Felvettem a cipőmet, ami időközben megszáradt, majd hagytam, hogy Luke maga után húzzon.
— Hol van mindenki? — kérdeztem halkan.
— Liz alszik, ahogyan Calum is. Ashton pedig Andy-vel van. Filmet néznek. — magyarázta.
— Szóval... Le tudok lépni? — érdeklődtem.
— Pontosan. — bólintott. — Tudod, hogy hol keresd? — kíváncsiskodott.
— Van egy ötletem — gondolkodtam el.
— Akkor meg menj már! — tolt ki a bejárati ajtón, én pedig elindultam. Sőt! Szinte futottam. Kikerültem pár tócsát, bár a járdát eszméletlenül sok sötét folt uralta.

Nem sokkal később meg is érkeztem. Megpillantottam őt. Megpillantottam Rosa-t. Ott ült a sziklán, mint nem is olyan régen. Lehet, hogy az az álom egy jel volt? Fogalmam sincs. De örülök annak, hogy ide vezetett. Halkan léptem Rosa-hoz. Láttam, ahogyan vacog. Kibújtam a dzsekimből, majd a hátára terítettem azt. Rosa azonnal felkapta a fejét. Vizes tincsei a szemébe lógtak. Szemei megteltek könnyekkel. Felállt a szikláról, majd hozzám lépett és szorosan átölelt.
— Annyira, de annyira sajnálom! — motyogta a mellkasomba. — Azt sem érdemlem meg, hogy itt legyél... — suttogta.
— Dehogynem! Megérdemled. — mosolyodtam el, bár igaz, hogy ő ezt nem láthatta.
— Nem, nem érdemlem meg. — mondta, miközben ellépett tőlem. — Annyira hülye vagyok...
— Nem igaz! — szóltam közbe. — Én hülyébb.
— Döntetlen? — nevetett fel erőtlenül.
— Döntetlen. — egyeztem bele.
— Gyere — nyúltam a keze után. — Menjünk haza. — eresztettem el egy halvány mosolyt.
— Rendben — bólintott egy aprót. Az aprócska tenyere, szinte elveszett az enyémben. Hagyta, hogy vezessem.
— Mehetnénk hozzánk? — kérdezte hirtelen.
— Persze. — feleltem azonnal.

Innentől kezdve az út pedig csendben telt. A csendet néha-néha Rosa szipogása, vagy a háztetőn kopogó eső szakította meg. Szemergélni kezdett, de reméltem, hogy nem kezd el megint esni. Aha, persze. Az időjárás ezt másképpen gondolta. Alig pár percen belül leszakadt az ég.
— És most? — nézett rám Rosa kérdőn.
— Most? Most futunk — feleltem, majd levettem Rosa hátáról a dzsekimet és a fejünk fölé tartottam.
— Siessünk, jó? Nem akarom, hogy megfázz.
— Jó. — mosolyodott el halványan. Sietősebbre vettük a figurát, így kábé tíz perccel később meg is érkeztünk Rosa-ékhoz. Kibújtam a cipőmből, majd Rosa után indultam, aki időközben belépett a szobájához tartozó fürdőbe.

𝐌𝐨𝐧𝐬𝐭𝐞𝐫 𝐀𝐦𝐨𝐧𝐠 𝐌𝐞𝐧 | 𝐦𝐠𝐜 | ✓Donde viven las historias. Descúbrelo ahora