𝐌𝐨𝐧𝐬𝐭𝐞𝐫 𝐀𝐦𝐨𝐧𝐠 𝐌𝐞𝐧 | 𝐦𝐠𝐜 | ✓

♤14.♤

Alig aludtam valamit az éjjel, így azon sem csodálkoztam, hogy már reggel fél hatkor a konyhapultot támasztottam, miközben a frissen főzött kávémat kortyolgattam.

Egész este csak Rosa-ra tudtam gondolni. Arra, hogy mi lehet vele? Arra, hogy jól van-e? De legfőképpen arra, hogy ő vajon gondol-e rám? Biztosan nem...
— Hogyhogy fent vagy? — hallottam meg magam mögül egy rekedtes hangot. Ashton volt azt.
— Nem bírtam aludni — vontam vállat. — És te? Mit csinálsz itt? — érdeklődtem.
— Aggaszt Andy állapota. Valamit nem mond el. — felelte halkan.
— Lehet, hogy csak nem akarja, hogy aggódj. — gondolkodtam hangosan.
— Lehet — sóhajtott fel fáradtan. — Van kávé? — pillantott a kezemben lévő bögrére.
— Aha, de engem nem nagyon ébresztett fel. — vontam meg a vállamat.
— Szerinted Andy jól van? — kérdezte halkan, miközben felült az egyik bárszékre.
— Biztosan — bólintottam egy aprót.
— Úgy legyen — suttogta Ash maga elé. Megdörzsölte a szemeit, majd úgy döntött, hogy visszamegy a szobájába, hátha tudd még aludni pár órát.
— Te nem próbálod meg? — nézett vissza.
— Nem, mert tudom, hogy nekem nem menne. — feleltem. — De neked sok sikert! — tettem hozzá gyorsan, hiszen nem akartam még ennél is jobban lelombozni őt. Ash magára erőltetett egy mosolyszerűséget, majd eltűnt a szemem elől.

Ismételten egyedül voltam. Miután megittam a kávémat átvonultam a nappaliba és lehuppantam a kanapéra. Kezembe vettem a telefonomat. Meglepődve vettem tudomásul, hogy Rosa elérhető. Túlságosan korán volt.

Michael Clifford
Hogyhogy fent vagy?

Amint elküldtem az üzenetet meg is bántam. Minek írtam rá egyáltalán?

Rosalind Blake
Én is kérdezhetném ugyanezt, Mikey :)

A szám is tátva maradt. Rosa válaszolt. A félelmem valahogy kezdett eltűnni. Persze gyorsan pötyögtem is a választ.

Michael Clifford
Nem tudtam aludni. És te? Miért vagy fent?

A szám szélét rágva vártam a választ. Leraktam a telefonomat, miközben idegesen doboltam a kanapé előtti asztalon. Csak vártam és vártam. A percek csiga lassúsággal teltek el.

Rosalind Blake
Nem aludtam jól az éjjel. Mellesleg... Liz horkolt.

Akaratlanul is felnevettem. Felmentem a szobámba, miközben tovább beszéltem Rosa-val. Eszméletlenül sokat. Az időérzékemet el is veszettem egy időre, de amikor visszatért... Több volt, mint háromnegyed tíz. Rosa pár perccel később pedig el is köszönt tőlem. Mosolyogva figyeltem, ahogyan elsötétül a képernyő.

Egy szerelmes sóhaj kíséretében dőltem hátra az ágyamon. A plafont kezdtem el bámulni, miközben magam előtt láttam Rosa arcát. Teljesen elfeledkeztem minden egyes dologról. Erre akkor jöttem rá, amikor Luke belépett a szobámba és rám ugrott.
— Segíts! — nézett rám boci szemekkel.
— Jó, jó segítek! Csak szállj már le rólam! — motyogtam. — Össze fogsz nyomni!
— Oh, tényleg. Bocs. — kapott észbe, majd leszállt rólam. — Segíts! Melyik a jobb póló? — kérdezte, miközben felém mutatott két teljesen ugyanolyan színű és méretű pólót.
— Öhm... — gondolkodtam el. — Az — mutattam rá a jobb kezében tartott vállfára.
— Köszi, köszi, köszi! — mondta vidáman, majd kiviharzott a szobából. Szemforgatva néztem utána. Kikeltem az ágyamból, majd Luke után indultam. Az ajtajában álltam meg.
— Elmondod Liz-nek, hogy mit érzel? — kíváncsiskodtam.
— Aha — bólogatott, miközben felkapta magára a cipőjét.
— Nem zavar, hogy még alsóban vagy? — nevettem el magam.
— Bakker! — csapott Luke a homlokára, majd ledobta magáról a cipőjét és neki állt keresni egy nadrágot.
— Rohadtul izgulok — nézett rám pillanatra. — Veled mi van? Te elmondod Rosa-nak?
— Nem tudom. — vontam meg a vállamat. — Majd meglátom. — tettem hozzá.
— Hol a fésűm? — kérdezte Luke kétségbeesetten.
— Hé — léptem elé. — Vegyél egy mély levegőt és nyugodj le! Liz magad miatt szeret.
— Honnan veszed, hogy szeret? — húzta össze résnyire a szemeit, mint aki nem akar hinni nekem.
— Látszik rajta. — vontam meg a vállamat. Luke bólintott egy aprót. Vett egy mély levegőt, majd kifújta azt. Ismét belebújt a cipőjébe, kezébe vette a telefonját és elém lépett.
— Indulnom kell — mondta halkan.
— Menj, hodítsd meg! — mosolyodtam el.
— Köszönöm, tényleg.
— Semmiség — vontam vállat. Luke elhaladt mellettem, majd lesietett a lépcsőn és kilépett a bejárati ajtón.
— Hová megy? — nézett utána Cal, aki ebben a pillanatban lépett ki a szobájából.
— Randija van Liz-zel. — feleltem.
— Neked nincs Rosa-val? — kérdezte.
— Nincs, ugyan miért lenne? — kérdeztem vissza.
— Mert végre elmondhatnád neki, hogy mit érzel iránta — válaszolt Calum. — Mindegy. Lépek. — jegyezte meg mellékesen.
— Hová? — érdeklődtem.
— Kémkedni Luke és Liz után. — válaszolt, majd amint meglátta a az arckifejezésemet elnevette magát. — Csak vicceltem! — nevetett fel. — Ash-hez megyek. Kell neki a támogatás. — magyarázta.
— Add át neki, hogy szorítok! — kiáltottam utána, remélve, hogy Cal meghallotta.