𝐌𝐨𝐧𝐬𝐭𝐞𝐫 𝐀𝐦𝐨𝐧𝐠 𝐌𝐞𝐧 | 𝐦𝐠𝐜 | ✓

♤3.♤

Keveset aludtam. Csak Rosalind Blake-re tudtam gondolni, és arra, hogy mi történne akkor, hogyha megpróbálnék beszélni vele? Vajon örülne nekem, vagy nem? Vajon örülne annak, hogy ismét beszélünk? Nem tudom. És ez a dolog eléggé aggaszt...

Mivel nem aludtam sokat elég hamar fent is voltam. Halkan lementem a lépcsőn. Csodálkozva vettem tudomásul, hogy Luke is lent van. A nappaliban ült, és a kikapcsolt állapotban lévő tévét bámulta. Leültem mellé, mire Luke összerezzent.
— Bocs — mondtam halkan. — Megijesztettelek? — kérdeztem.
— Dehogy — legyintett. — Csak keveset aludtam. — tette hozzá magyarázat képpen.
— Ahogyan én is. — mondtam, miközben elnyeltem egy ásítást.
— Szerinted Liz belemegy egy találkozóba? — kérdezte félve. A nagy Luke Hemmings fél egy lány válaszától. Azta. Hát... Ezt is megéltem.
— Elizabeth Black, jó fej lány. —  mosolyodtam el halványan. — Mindig is szerette a 5sos-t. — emlékeztem vissza. — Főleg téged — tettem hozzá nevetve.
— Akkor... Szerinted igent fog mondani? — kérdezte bizonytalanul.
— Biztosan — feleltem. Luke látszólag megnyugodott.
— És te? Beszélsz Rosa-val? — kérdezte.
— Terveztem. — bólintottam egy aprót.
— Szorítok nektek. Nagyon. — mosolyodott el halványan a mellettem ülő Luke.

Egy-két órával később a többiek is lejöttek a lépcsőn. Ashton levágta magát a kanapéra, majd bekapcsolta a tévét, Calum reggelit csinált magának, Luke pedig köztem és Ash között ült, miközben a telefonját nyomkodta. Valószínűleg Liz-zel beszélgetett. Ebben akkor lettem biztos, amikor felkiáltott.
— EZAZ! — öklözött Luke a levegőbe.
— Igent mondott? — néztem rá kíváncsian.
— Pontosan. — vigyorodott el Luke. — Egy óra múlva találkozunk. — tette hozzá.
— Luke-nak randija lesz? — lépett be Cal a nappaliba. Ashton is felénk kapta a tekintetét.
— Úgy úgy — bólogatott a mellettem ülő Luke.
— Annyira egyedül érzem magaam! — nyafogott Ashton. Kissé túldramatizálta a dolgot.
— Ugyee? Én iiis! — kezdett bele Calum is.
— Jahjj! Ne csináljátok már! — sóhajtott fel Luke fáradtan. — Mind a kettőtökre vár egy lány. Csak nézzetek körbe. — magyarázta. Ashton és Calum körbe néztek, majd tekintetük megállapodott a másikon.
— Nem pont erre gondoltam — motyogta Luke, miközben azt figyelte, ahogy Ash ráugrik Cal-ra, aki ennek következtében elveszítette az egyensúlyát.
— Sok szerencsét hozzájuk — veregetett vállba Luke, majd felállt mellőlem és kilépett az ajtón. Nem mondom azt, hogy nem tette jól. Így legalább nem kellett leszednie Ashton-t Calum-ról. Egy élmény volt...

Ashton és Calum beszélgetni kezdtek, én pedig elmerültem a gondolataimban. Vajon mennyire lenne jó ötlet elmenni Rosa házához? Egy tízes skálán tíz per tizenegy, hogy hülyeség lenne. De... Lehet, hogy megérné. Ajjh! Nem tudom... Szeretnék is beszélni vele, meg nem is. Hiszen azt sem tudom, hogy mit szólna hozzám, vagy, hogy mit szólna ahhoz, hogy egyszer csak beállítok hozzá. Minden előzmény nélkül. Vajon a nyakamba borulna és minden rendbe jönne? Eh... Nem hiszem. Ez csak a hülye filmekben létezik. Néha elfelejtem, hogy a valóságban vagyok, nem pedig valami fantázia világban. A valóság pedig egyszerűen szar. Erre nem tudok mást mondani, csak annyit, hogy szar. Ennyi.

Sóhajtva ráztam meg a fejemet. Erőt kellett vennem magamon. Erő kellett ahhoz, hogy elmenjek oda, ahol nem is olyan régen vége lett ennek az egésznek. A kapcsolatunk... Maga volt a csoda. Mintha egy túlságosan nyálas romantikus filmben lettünk volna. Minden egyes nap boldog voltam, és csak arra tudtam gondolni, hogy életem szerelme velem van, és, hogy ez az egész kettőnk között... Hogy soha nem lesz vége, és, hogy majd biztosan együtt öregszünk meg. A fenéket! Hazugság ez az egész... Elegem van, de nagyon.

Ashton és Calum észrevették, hogy van valami bajom, így azonnal rá is kérdeztek a dologra. Szóval elmondtam nekik mindent. A minden alatt azt értem, hogy beszélni szeretnék Rosa-val, de nem merek a szemébe nézni. Plusz lehet... Sőt biztos, hogy utál engem.
— Ne már! Michael! Térj észhez és beszélj vele! — mondta Ash elsőként. A mellette ülő Calum egyetértően bólogatott.
— Ash-nek igaza van. Menj és beszélj vele! Bánni fogod, ha nem teszed meg. — mosolyodott el halványan Cal.
— Oké... — sóhajtottam fel. Igyekeztem lélekben felkészülni arra, hogy én most komolyan látni fogom Rosalind Blake-ket, a lányt, akit még mindig szeretek... Mert, hogy ez az érzésem nem hagyott el. Szeretem. Egyszerűen szeretem...
— Akkor mire vársz még? Indulj! — parancsolt rám Ashton.
— Gyerünk, gyerünk! — tapsolt Calum. — Menj már! Roz vár! — biztatott. Lehunytam a szemeimet, majd vettem egy mély levegőt és lassan bólintottam egyet.
— Megyek — mondtam ki halkan.
— Ez a beszéd! — kiáltott fel boldogan Ash.
— Menj, menj, menj! — kiabált utánam. Magabiztosan léptem ki a bejárati ajtón. Ám Rosa-ék házához közeledve egyre jobban kezdett elhagyni az önbizalmam. A lépteimet egyre jobban lelassítottam. Végül már csak csoszogtam. Mit fog hozzám szólni? Te jó ég... Én ezt nem gondoltam át!