𝐌𝐨𝐧𝐬𝐭𝐞𝐫 𝐀𝐦𝐨𝐧𝐠 𝐌𝐞𝐧 | 𝐦𝐠𝐜 | ✓

♤9.♤

Hangos kiáltozásra és dörömbölésre ébredtem. Illetve Rosa a hajamat piszkálta, amitől muszáj volt elmosolyodnom.
— Mikey — suttogta. — Fel kellene kelnünk. Hiányolnak a fiúk. — magyarázta.
— Hadd kopogjanak — motyogtam az egyik párnába. — Zárva van az ajtó.
— Oké. — mondta a mellettem fekvő Rosa. — Már csak egy kérdésem van.
— Mi? — emeltem fel a fejemet a párnáim közül.
— Hogyan jutok ki a házból anélkül, hogy bárki is észre venne? — kérdezte suttogva.
— Na, ez egy igen jó kérdés... — motyogtam.
— MICHAEL GORDON CLIFFORD! — kiabált Luke.
— MI VAN MÁR? — ordítottam, mire Rosa halványan elmosolyodott. Imádom a mosolyát, és bámultam is volna még egy ideig csakhogy Luke hangja visszarántott a valóságba.
— Mi a francért van zárva az ajtód? — kérdezte.
— Mert csak. — feleltem, miközben kikeltem az ágyból. — Fürdök — találtam ki gyorsan.
— Engedj már be! Segítened kell!
— Miben? — léptem az ajtó elé.
— Ashton és Calum. — válaszolt. — Mindjárt felgyújtják a házat — tette hozzá gyorsan.
— Mindjárt jövök — néztem Rosa-ra, mire ő szótlanul bólintott. Kinyitottam az ajtót, majd bezártam magam után.
— Nem érzek égett szagot — mondtam, miközben lementünk a lépcsőn.
— Hé! Nem égetek el mindent! — szólalt meg a konyhában lévő Ash. Calum mellette állt és őt figyelte. — Hiába nézed nem neked lesz. — lombozta le Calum-ot.
— Akkor meg kinek? — kérdezte Luke kíváncsian.
— Andy-nek — felelte Ashton. — Jár mindenféle kezelésre és alig marad meg benne valami — magyarázta.
— Akkor tényleg ne gyújtsd fel — veregettem vállba. — Találkozol is vele? — érdeklődtem.
— Aham. — bólintott. — Egy óra múlva.
— Egy óra múlva Liz jön ide. — mondta ki Luke hirtelen. — Beszélni akar valamiről. — tette hozzá magyarázat képpen.
— Elkísérhetlek? — nézett Cal Ash-re.
— Persze. — biccentett Ash, majd tovább sütkérezett a konyhában.
— Te mit fogsz csinálni, Michael? — nézett át a válla felett Ashton.
— Alszom. — vontam meg a vállamat. — Mivel valaki felkeltett — néztem szúrósan Luke-ra.
— Ajh már! Rosa-val bármikor tudsz álmodni! — legyintett, mire én csak megforgattam a szemeimet. A baj az, hogy tényleg Rosa-val álmodtam...  — Amúgy... Nem fürödtél? — pillantott rám kérdőn.
— De, igen. — bólogattam hevesen. — De visszaalszom. — magyaráztam összevissza.
— Mindegy. Mentem készülni — mondta Luke, majd felfelé indult.
— Én meg vissza fekszem — mondtam halkan, majd invitáltam egy ásítást, hogy hihetőbb legyen a hazugságom. Nem mondhattam el, hogy Rosa éppen a szobámban van. Ugye?

Meg sem vártam Cal és Ash válaszát. Felsiettem a szobámba. Rosa éppen az íróasztalom előtt állt és egy füzetet tartott a kezében. Azt a füzetet. Azonnal hozzá léptem és kikaptam a kezéből, mire ő összerezzent.
— Michael! Megijesztettél! — suttogta. Szó nélkül zártam kulcsra a szoba ajtaját.
— Bocs — suttogtam, miközben leraktam a füzetemet az íróasztalra. Reméltem, hogy Rosa vette a lapot, és reméltem, hogy békén hagyja a füzetet. Hiszen... Minden abban a rohadt füzetben volt. A dal, amit neki írtam, az érzéseim iránta. Minden.
— Mi van a füzetben? — kérdezte kíváncsian, miközben lehuppant mellém.
— Semmi érdekes — vontam meg a vállamat, és csak remélni mertem, hogy nem remeg a hangom. — Firkák — tettem hozzá halkan.
— Megnézhetem? — kérdezte.
— Majd talán máskor. — feleltem.
— Oh, oké. — szomorodott el. Miattam..
— Liz átjön — böktem ki hirtelen.
— Mi? Mikor? — kérdezte azonnal.
— Egy óra múlva — feleltem suttogva. Ekkor esett le, hogy az az egy óra milyen gyorsan el fog telni. És, hogy abban az egy órában még senki sem megy sehová.
— Jézusom — motyogta Rosa, miközben homlokát az aprócska tenyerébe temette.
— Minden rendben? — kérdeztem aggódva.
— Persze... - suttogta. — Liz tuti, hogy engem keres! — emelte rám gyönyörű barna szemeit, melyekben azonnal elvesztem.
— Megoldjuk, oké?
— Oké — sóhajtotta, majd hátra dőlt az ágyon. Megfogta a csuklómat, majd maga után rántott. Közelebb bújt hozzám, miközben megfogta a karomat majd a dereka köré fonta. Csendben bámulta a plafont, én pedig őt figyeltem. Azt, hogy mennyire gyönyörű. Ezt szívesen tudtára is adtam volna, csak... Féltem a válaszától.