𝐌𝐨𝐧𝐬𝐭𝐞𝐫 𝐀𝐦𝐨𝐧𝐠 𝐌𝐞𝐧 | 𝐦𝐠𝐜 | ✓

♤2.♤

Teljesen lesokkolt a hír, mire Luke leugrott a konyhapultról és elém lépett.
— Michael én szörnyen sajnálom! — motyogta. — Tudom, hogy nem kéne...
— Luke — mosolyodtam el halványan, illetve próbáltam valami mosoly szerűt varázsolni az arcomra, ami eléggé nehezen ment. — Nem szólhatok bele az életedbe, még akkor se amikor szeretnék, mert éppen valami hülyeséget csinálsz — magyarázta. — Szóval... Tudom, hogy jól fogsz cselekedni. Tudom, hogy helyesen fogsz dönteni.
— Hajh, Michael ne csináld ezt! Esküszöm, hogy mindjárt elsírom magam! - mondta, majd inkább elém lépett és bénán átölelt. Mintha félt volna attól, hogy hogyan reagálok ez után. Mintha félt volna attól, hogy ez a dolog tönkre teszi a barátságunkat. Mondjuk teljesen megértem, hiszen én is féltem. Mert nem akartam elveszíteni Luke-ot. Éppen ezért tudom, hogy a helyes utat fogja választani. Még, ha én majd' belehalok a fájdalomba. De el fogom viselni. Luke az egyik legjobb barátom, aki megérdemli a boldogságot.

Néha ugyanakkor azt remélem, hogy ez az egész csak egy túl hosszú rémálom. És, hogy amikor majd felkelek Rosa mellettem fog feküdni, én pedig újra átölelhetem őt. Hogy ő majd megfordul, fejét a mellkasomba fúrja, és édesen alszik tovább. De nem. Ez nem egy rémálom, amely sose akar véget érni. Ez a kő kemény a valóság. A valóság pedig szar. Főleg akkor, hogy ha nincs veled az az ember, akit mindennél és mindenkinél jobban szeretsz...

Luke vissza ment a nappaliba, majd ráfeküdt Calum-ra. Nevetve léptem eléjük.
— Össze fogtok nyomni — motyogta Ashton.
— Akkor előre is bocs — mondtam ki, majd felmásztam Luke-ra. Eléggé érdekesen nézhettünk ki. Na mindegy. Végül leszálltunk Ash-ről.
— Mindjárt hányok — motyogta Ash, aki jelen pillanatban olyan fehér volt, mint a fal.
— Tudod merre van a fürdőszoba — veregette vállba Cal, majd felállt mellőle. Ezek után külön váltunk. Ashton tovább feküdt a nappaliban, Calum valami felé kaját próbált csinálni magának, Luke sétálni indult, én pedig felmentem a szobámba.

Szóval... Újra itt vagyok, és egy hülye füzet fölé görnyedek, miközben azon gondolkozom, hogy Luke vajon találkozik-e valakivel? Biztos, hogy találkozik valakivel...

Luke az egyik legjobb barátom, tök régóta ismerem, de attól még huu... Még mindig lesokkol az, hogy ő Rosa-val találkozgat. De... Megérdemli, hogy boldog legyen. Szóval bármennyire is fájdalmas ez az egész... Együtt kell élnem vele. És azzal a gondolattal, hogy mi lett volna, ha nem hagyom ott azt a lányt, akit még most is szeretek. Lehet, hogy akkor minden máshogy alakult volna... Teljesen máshogy.

Sóhajtva álltam fel az íróasztalomtól. Lehuppantam az ágyamra, majd kezembe vettem a gitáromat, és pengetni kezdtem.
Semmi célom nem volt vele, de legalább nem azon törtem a fejemet, hogy mi lehet Luke-kal... Aztán eszembe jutott egy szöveg is, és énekelni kezdtem.
— Demons hide behind my back — énekeltem halkan, miközben tovább pengettem a gitáromat. — And I can't see them, one, two, three, four.
— Ez mi lesz? — kérdezte Luke. Azonnal felkaptam a fejemet. - Bocs, nem akartalak megzavarni. - magyarázkodott.
— Semmi gond. — vontam meg a vállamat.
— Gyere be — mondtam, miközben leraktam a gitáromat. - Minden rendben? - kérdeztem.
— Szóval... — vett egy mély levegőt Luke. — Ma találkoztam Rosa-val és... Nem találkozunk többet. — magyarázta.
— Hogy érted ezt? — néztem rá érdeklődve.
— Azt mondta, hogy van egy másik srác. — húzta el a száját. — Szerintem az a srác meg te vagy. — tette hozzá gyorsan.
— Miből gondolod ezt? — kérdeztem.
— Pontosan téged írt le — felelte. — Amúgy van egész csinos barátnője. — tette hozzá mosolyogva.
— Sajnálom, hogy így alakult. — mondtam ki őszintén, mert tényleg így gondoltam.
— Veled amúgy is jobban mutatna.
— Hajjh te — mosolyodtam el halványan, majd átöleltem az előttem ülő Luke-ot.
— Inkább mesélj arról, hogy mit énekeltél. — terelte a témát.
— Igazából még én sem tudom — vallottam be, miközben megvontam a vállamat.
— Tetszik a szövege. Tökéletes lenne a Youngblood-albumba. — magyarázta.
— De csak két sor van meg, ennyi az egész. — vontam meg a vállamat.
— Szerintem lesz abból több is. — mosolygott.
— Lehet. — bólintottam egy aprót.
— Nem lehet, hanem biztos. — nevetett fel halkan Luke. — Na mindegy. Alszom. — jelentette be.
— Lehet, hogy nekem is azt kéne. — dörzsöltem meg fáradtan a szemeimet.
— Akkor aludj. — tanácsolta.
— Ez a mai nap legjobb ötlete.
— Azért a legjobb, mert az én ötletem. — vigyorgott Luke. — Na, megyek. Gondolkodj el azon, amit mondtam. Eddig jól haladsz a dallal, akármi is lesz belőle. - mondta, majd felállt mellőlem és átvonult a saját szobájába.