𝐌𝐨𝐧𝐬𝐭𝐞𝐫 𝐀𝐦𝐨𝐧𝐠 𝐌𝐞𝐧 | 𝐦𝐠𝐜 | ✓

♤13.♤

Furcsa módon kialudtan ébredtem fel. Nyújtózkodtam egy sort, majd kezembe vettem a telefonomat azzal a céllal, hogy megnézem rajta azt, hogy vajon hány óra lehet. Gondoltam nem lehet több kilencnél. Aha. Kiderült, hogy még is. Dél múlt pár perccel.

Azonnal ledobtam magam mellé a telefont, majd kippantattam az ágyamból. Gyorsan felöltöztem, majd lesiettem a lépcsőn. Mondjuk azon nem igazán csodálkoztam, hogy teljesen egyedül vagyok. Sóhajtva megráztam a fejemet, majd felültem az egyik bárszékre. Feloldottam a telefonomat, amely ebben a pillanatban meg is csörrent. Rosa volt. Mosolyogva emeltem a fülemhez a készüléket.
— Szia — szóltam bele a telefonba.
— Át tudsz jönni? — kezdte Rosa köszönés nélkül.
— Persze — feleltem azonnal. — De minden rendben? — érdeklődtem, miközben belebújtam a cipőmbe.
— Asszem', hogy megfáztam — vallotta be. Tisztán láttam magam előtt, ahogyan elhúzza a száját. Eleresztettem egy halvány mosolyt, amit ő mondjuk nem láthatott.
— Sietek! — mondtam, miközben kiléptem a bejárati ajtón, és elindultam Rosa-ék felé.

Útközben teljesen elmerültem a gondolataimban, illetve a Rosa-val kapcsolatos emlékeimben. Két év alatt több milliószor volt az, hogy megbetegedett és azonnal engem hívott. Akárcsak most. Kíváncsi lettem volna arra, hogy ezt megszokásból tette-e, vagy csak azért mert nincs vele más? Valószínűleg az utóbbi, hiszen Liz Luke-kal van....

Vettem egy mély levegőt, majd beléptem Rosa-ék házába. Ledobtam a cipőmet, majd felsiettem az emeltre. Rosa az ágyában feküdt és édesen aludt. Halkan léptem oda hozzá. Letérdeltem az ágya elé, miközben megfogtam a kezét. Rosa csak motyogott valamit az orra alatt. Adtam egy puszit a kézfejére, majd tenyeremet a homlokára helyeztem, amely tűz forró volt.
— Lázas vagy, Rosa — suttogtam. Választ persze nem kaptam. — Vajon miről álmodsz? — kérdeztem inkább magamtól, mintsem az alvó Rosa-tól. Felálltam mellőle, majd beléptem a szobához tartozó fürdőszobába. A mosdókagylón egy száraz rongy pihent. Megnyitottam a csapot és a hideg víz alá raktam a rongyot, amelyen egyre több sötét folt keletkezett. Amint a foltok beterítették az egész anyagot, elzártam a vizet és visszamentem Rosa-hoz, majd a homlokára helyeztem a rongyot.
— Reméljük, hogy nem lesz semmi bajod — mondtam halkan. — Remélem, hogy nincsen semmi bajod. — fogalmaztam át a mondatomat. Rosa továbbra sem válaszolt, ugyanakkor egyre szaporábban vette a levegőt.
— Rosa — szólongattam.
— Nem — motyogta. — Michael!
— Igen? — néztem rá egy pillanatra, de mivel választ nem kaptam, hamar rájöttem arra, hogy álmodik. Rosa arcvonásai enyhülni kezdtek. — Talán még sem olyan rossz az az álom. — mosolyodtam el halványan. Aha, gondoltam én. Alig pár perccel belül megváltoztak a dolgok. Rosa elhúzta a kezét, majd kapálózni kezdett, miközben motyogott valamit az orra alatt. Átfordult a bal felére, én pedig kihasználtam az alkalmat és felültem az ágyára.
— Rosa — szólítottam meg halkan. Ezzel próbálkoztam még egy ideig, de nem jártam sok sikerrel. A karját simogattam, hátha így felébred.
— Ne, ne, ne, ne! — motyogta, miközben tovább forgolódott. Rugdosódott. Erős lány, mert konkrétan engem is lelökött maga mellől. Felpattantam a földről és vissza sétáltam az ágyához.
— NE!! — ordította. Rosa lihegve ült fel az ágyán. Haja vizesen tapadt az arcához, és a borogatás is leesett a homlokáról.
— Hé — szólítottam meg bátortalanul, miközben visszaültem az ágyára. Rosa azonnal a nyakamba borult.
— Ss — csitítottam. — Itt vagyok, nincs semmi baj — motyogtam a hajába.
— Mikey... — suttogta, miközben igyekezett egyenletesen levegőt venni.
— Nyugi — mondtam. — Vegyél egy mély levegőt!
Rosa szótlanul bólintott egyet, majd vett egy mély levegőt és kifújta azt. Ezt elismételte még legalább kétszer.
— Mikey — motyogta, miközben szorosabban ölelt át. Majd' megfojtott, de ez nem nagyon érdekelt. Közel éreztem magamhoz és ez eszméletlenül sokat számított.
— Miről álmodtál? — kérdeztem halkan, miközben óvatosan eltoltam magamtól. Rosa szipogva megvonta a vállát.
— Hülyeség — válaszolt iszonyatosan halkan. Épphogy meghallottam.
— Naa — nógattam. — Ilyen rémes volt? — mosolyodtam el halványan, de amikor megláttam, hogy Rosa nem mosolyog elkomorodtam. — Mi történt benne?
— Rémálom volt — húzta el a száját. — Azokban általában semmi jó sem történik. — magyarázta az előttem ülő lány.
— Neked is jobb lesz, ha elmondod.
— Mindegy — legyintett. — Nem érdekes.
— Biztos? — néztem mélyen a szemébe.
— B-Biztos — dadogta elvörösödve.
— Tudom, hogy ez nem az igazság — mosolyodtam el halványan. — Elmondod, ha készen állsz rá. — tettem hozzá halkan. Rosa nem válaszolt, csak visszafeküdt az ágyba. Betakartam, majd visszaraktam a homlokára a borogatást.