𝓛𝓲𝓰𝓱𝓽 𝓲𝓷 𝓽𝓱𝓮 𝓭𝓪𝓻𝓴 | Grindeldore• Befejezett

32

𝓑𝓵𝓪𝓬𝓴𝓫𝓲𝓻𝓭 𝓼𝓲𝓷𝓰𝓲𝓷𝓰 𝓲𝓷 𝓽𝓱𝓮 𝓭𝓮𝓪𝓭 𝓸𝓯 𝓷𝓲𝓰𝓱𝓽
𝓣𝓪𝓴𝓮 𝓽𝓱𝓮𝓼𝓮 𝓫𝓻𝓸𝓴𝓮𝓷 𝔀𝓲𝓷𝓰𝓼 𝓪𝓷𝓭 𝓵𝓮𝓪𝓻𝓷 𝓽𝓸 𝓯𝓵𝔂

•

Három nappal, két órával és ötvenkét perccel később Dumbledore újra Nicolas Flamel ajtaja előtt állt.

Kezében egy megviselt, fekete bőröndöt tartott, amiben minden hozzávaló megvolt.

Egy magyar mennydörgő körme, amit Göthe segítségével sikerült beszereznie.
Egy thestrál könnycseppje, ami miatt el kellett látogatnia a tiltott rengetegbe, és sírásra bírnia egy thestrált.
És persze egy mandragóra nyelve, amit nem volt olyan nehéz megszereznie, csak ki kellett mennie az üvegházakba érte.

Nicolas már várt rá. Beengedte, majd meg sem várva hogy Albus köszönjön, egy bugyogó üst felé sietett.

"Minden megvan?" Kérdezte.

"Igen." Bólintott Albus, és Nicolas felé nyújtotta a táskát.

Két óra sem telt el, és a főzet készen állt.

"Ez egy olyan dolog amit egyedül kell végig csinálnod. Nem tudsz rendesen belekerülni az emlékeidbe ha valaki ott van melletted. Menj vissza a Roxfortba, és idd meg az üveg tartalmát. Légy óvatos. Ja, és egy utolsó dolog. Semmin nem tudsz változtatni. Valószínűleg a saját testedben leszel, de nem tehetsz semmit a történések ellen." Nyújtotta Albus felé az italt Nicolas.

"Köszönöm." Kezet fogtak, majd Flamel kikísérte Albust.

"Vigyázz magadra." Mosolygott Albusra biztatóan, mielőtt a férfi el hoppanált volna.

-ˋˏ ༻❁༺ ˎˊ-

Miután Albus visszért a Roxfortba, magára zárta az ajtót. Elhúzta a függönyöket, teljesen sötétbe vonva a szobát. A kalapját és a kabátját az asztalára tette, és előhúzta a zsebéből az üvegcsét.

Tartott attól, hogy ki fogja őt várni az álmában.

Lefeküdt az ágyára, és lehajtotta a folyadékot.

A szemei lecsukódtak, és egy percig semmit nem hallott. Nem tudott mozdulni, sem látni akármit is.

Hirtelen a hangok elkezdtek felerősödni. Bagoly huhogást és halk szuszogást hallott.

Felnyitotta a szemeit, és a félhomályban úszó régi szobáját látta meg.
Az ágyon feküdt. Egy pillanatig azt hitte egyedül van, de két kart érzett a dereka köré fonódni.

A fiatalkori önmaga testében volt.
Gellert szorítása erősödött, és érezte a fiú forró lehelletét a nyakhajlatában.

Le akarta magáról fejteni Grindelwald karjait, azonban semmit nem tudott tenni, mivel minden csak egy emlék volt.
Az ágyon maradt, és a fiú felé fordulva nézte őt.

Gellert, mintha megérezte volna a rajta pihenő szempárt felkelt, és egy széles mosollyal köszöntötte a fiút.

"Jó reggelt!" Nyomott egy gyengéd csókot Albus ajkaira.

Dumbledore a szívében akkora ürességet érzett amilyet még sohasem. Ez a csók jobban fájt mint a Gellerttől külön töltött évek, mert ez a csók emlékeztette arra, mit is vesztett.