𝓛𝓲𝓰𝓱𝓽 𝓲𝓷 𝓽𝓱𝓮 𝓭𝓪𝓻𝓴 | Grindeldore• Befejezett

20

𝓖𝓸𝓸𝓭𝓫𝔂𝓮 𝓶𝔂 𝓵𝓸𝓿𝓮 𝓪𝓰𝓪𝓲𝓷
𝓗𝓮𝓵𝓵𝓸 𝓪𝓷𝔁𝓲𝓮𝓽𝔂!
𝓗𝓲𝓼 𝓼𝓶𝓲𝓵𝓮 𝓵𝓮𝓽𝓼 𝓽𝓱𝓮 𝓭𝓮𝓿𝓲𝓵 𝓲𝓷
𝓦𝓲𝓽𝓱 𝓼𝓴𝓲𝓷 𝔀𝓱𝓲𝓽𝓮 𝓪𝓼 𝓼𝓷𝓸𝔀
•

Ariana lecsukott szemmel feküdt a földbe helyezett koporsóban.

Élettelen testét egy fehér ruha fedte.

A gyászoló tömeg csendesen állt, azt nézve, ahogy a lányt lassan eltemeti a föld.

Albus senkit nem ismert fel az emberek közül, csak Bathildát, a többiek valószínűleg csak a falubeli kíváncsiskodók voltak.

Elphias, akit Aberforth az utolsó pillanatban értesített a temetésről, késve érkezett.

Albus szemei alig láthatóan felcsillantak barátja érkezésére.

Elphias szorosan megölelte őt, majdnem összetörve a fiú csontjait.
Akkor sem engedett a szorításából, mikor Aberforth böködni kezdte őket.

"Úgy sajnálom." Engedte el Albust.

"Én is." Hajtotta le a fejét.

Albusnak hirtelen olyan érzése támadt, mintha figyelnék őt. Oda kapta a fejét, ahonnan az ingert érezte, azonban csak egy feketébe öltözött csuklyás alakot látott, aki elkapta róla a pillantását amint ránézett.

A feketébe öltözött csuklyás alakok nem voltak ritkák egy temetőben, ezért Albus nem tulajdonított neki nagy figyelmet.

"Itt vagy, Albus?" Kérdezte őt Elphias.

"Igen, bocsánat. Mit mondtál?"

"Csak azt kérdeztem, hogy lenne-e kedved eljönni velem egy teára?"

"Elnézést, de nem igazán érzem úgy, hogy bármi is lemenne a torkomon." Rázta meg a fejét Albus. "Ti menjetek, én még maradni szeretnék."

Elphias és Aberforth megértően bólintottak, majd elhagyták a temetőt. Albus egyedül állt a húga sírjánál.

Titkon arra várt, hogy Gellert feltűnik a semmiből, de mikor már az este kezdett leszállni, és senki nem tette be a lábát a temetőbe, Albus feladta a várakozást. Lemondó sóhajjal lépett ki a temető vaskapuin.

Ahelyett, hogy hazament volna, elindult az ellenkező irányba, egyenesen a falu központjába.

"Albus!" Kiáltott neki a jócskán ittas Aberforth.

"Szia." Aberforth dülöngélve megölelte a bátyját. Albus meglepődve ölelte vissza.

"Gyere! Elphiassal Londonba megyünk!" Húzta őt Elphias irányába.

Albus nem tudott mit tenni, velük tartott.

Egy kevésbé híres Londoni kocsma elé érkeztek.

"Biztos, hogy inni akarsz?" Kérdezte Elphias, de Aberforth csak leintette őt, és besétált a faajtón.

Albus nem ellenkezett, legalább a pillanatnyi felejtés lehetőségét meg akarta adni az öccsének.

A kocsma sokkal nagyobb volt, mint az, amibe Gellerttel voltak. A sok ittas ember jókedvűen kiabált.

A három fiú nagy nehezen oda evickélt a bárpulthoz, és kikérték az italaikat. A csapos készségesen töltött nekik, nem kérve semmiféle igazolványt.

"Cica! Hol hagytad a barátod?" Ment közel Albushoz egy ismerős fiú. Albus azonnal felismerte őt. Egy volt azok közül, akiket Gellerttel együtt legyőztek a párbajban.

"Úgy emlékszem ti maradtatok alul, úgyhogy semmi jogod nincs becézni engem." Morgott fáradtan.

"Ketten győztetek le, nem te egyedül, szóval azt csinálok amit akarok." Vigyorgott gúnyosan.

"Albus, ki ez?" Lépett a barátja mellé Elphias."

"Oh, látom lecserélted a szőkét. John vagyok, amúgy."

"Miről beszél?" Kérdezte Elphias összezavarodva.

"Semmiről, ne hallgass rá. Inkább gyerünk." Húzta magával Elphiast, és szemeivel Aberforthot kereste.

"Nemár, gyere vissza. Ilyen könnyen feladod?" Ordított utánuk John, de Albus figyelmen kívül hagyta.

"Ki volt ez? És miről beszélt?" Faggatta Elphias.

"Senki, tényleg."

"És hol van Gellert?" Albus nem volt felkészülve a kérdésre.

"Nem tudom." Vonta meg a vállát, mintha nem is érdekelné. Nem akart erről beszélni. Pontosabban nem tudott. Mindent el akart neki mondani, de nem tehette. Inkább csak ezt is elnyomta magában.

"Gyere, igyál valamit, rádfér." Nyomott a fiú kezébe egy egész üveg lángnyelv whiskeyt.

Albus az üveggel együtt elsétált Elphiastól, egy számára teljesen ismeretlen társaság felé.

• • •

Egy fiú lépett be a temetőbe, kezében egy rózsaszálat tartva. Az öltözéke tiszta fekete ruhákból állt, ezzel beleolvadva a sötét éjszakába.

"Sajnálom Ariana." Helyezte a frissen állított sírra a virágszálat.

Egyik kezét idegességében átfuttatta szőke haján, majd könnyes szemmel elkezdett gyónni a lány emlékének.