𝓛𝓸𝓿𝓮 𝓸𝓯 𝓶𝔂 𝓵𝓲𝓯𝓮 𝔂𝓸𝓾'𝓿𝓮 𝓱𝓾𝓻𝓽 𝓶𝓮
𝓨𝓸𝓾'𝓿𝓮 𝓫𝓻𝓸𝓴𝓮𝓷 𝓶𝔂 𝓱𝓮𝓪𝓻𝓽 𝓪𝓷𝓭 𝓷𝓸𝔀 𝔂𝓸𝓾 𝓵𝓮𝓪𝓿𝓮 𝓶𝓮
•
Egy napsütötte réten két fiatal fiú feküdt. Mindkettő egy könyvet tartott a kezében, azonban egy szót sem olvastak a szövegből, inkább egymást hallgatták.
"Én elmondtam neked az egész élet történetemet, most te jössz. " Szólalt meg a vöröshajú, és felnézett a barátja arcára.
Gellert egy nagy sóhaj után belekezdett a mesélésbe.
"Ausztriában születtem, a szüleim karótnyelt sznobok, a Durmstrangba tanultam, ahonnan kirúgtak..."
"Miért rúgtak ki?"
"Csak veszélyes átkokat használtam." Vonta meg a vállát. Albus nem firtatta a dolgot, csak hallgatta tovább, ahogy Gellert mesél.
"Most pedig itt vagyok Bathildánál. Semmi érdekes, tényleg. Ja, és a cigaretta csavarási képességeimet még Merlin is megirigyelné." Mély csönd ereszkedett le közéjük. Mind a ketten tudták, hogy sokkal több nyomja Gellert szívét, mint amit elmond.
Az igazság az volt, hogy Gellert magányos volt, otthon nem figyeltek rá, az iskolában pedig inkább követői voltak mint barátai, de még ők is elfordultak tőle, mikor átkot szórt az egyik diákra. A cigaretta csavarási képességeiről azonban nem hazudott, tényleg elképesztően jó szálakat csavart.
A fiú kezei Albus hajával játszottak. A mellkasára egy nehéz érzés telepedett, de úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja. Az ég lassan kezdett vörössé válni, és az idő is lehült.
"Gyere, ideje indulnunk." kelt föl Albus. Egy pillanat alatt Godric's Hollowban voltak.
"Haza kísérlek." Fogta meg Albus kezét Gellert.
Egyikük sem tudta miért, de rossz előérzetük volt. 'Biztos az időjárás az oka' gondolta Albus.
A Dumbledore ház kapuja előtt megálltak, és már búcsúztak volna el egymástól, mikor Aberforth kiviharzott a házból, egy köteg papírral a kezében.
"Na végre! Hazajött a két jómadár!"
"Aberforth, mi a bajod?"
"Ez." Nyomta Albus arcába a papírköteget, amin a fiúk tervei szerepeltek.
"Hogy került ez hozzád?"
"Az ne érdekeljen. Azt mond meg, mik ezek. El akarjátok vinni Arianát is, igaz?" Kiabált Aberforth, amit Ariana is meghallott. Gellert ezt látta a legjobb pillanatnak, hogy lelépjen, de Aberforth megállította.
"Nem mész sehova!" Húzta elő a pálcáját, és Gellertre fogta.
"Mi történt?" Szólalt meg Ariana, de senki nem hallotta, olyan halkan beszélt.
"Nyugodj le!" Kapta a kezébe Gellert a saját pálcáját. Aberforth azonban nem hallgatott rá. Albus elfehéredett arccal állt kettőjük közé. A testvére ellökte őt az útból, olyan erősen, hogy a földre esett.
"Te" Sziszegte Gellert.
"Én mi?" Küldött felé egy átkot Aberforth. Gellert is követte a példáját, majd Albus is beszállt a párbajba. Az átkok úgy röpködtek a fejük fölött mint a petárdák.
A nyugodt kert hamarosan csatatérré változott. Mint minden csatában, itt is volt veszteség.
Ariana, aki közelről nézte a párbajt, élettelenül esett a földre.
Mind a hárman odakapták a fejüket. A lehető leggyorsabban a lányhoz rohantak.
Semmi életjelet nem mutatott. Nagy szemeivel üvegesen tekintett az égre.
A hirtelen sokkban senki nem mozdult, a tekintetük egymás között cikázott.
A másik pillanatban Aberforth megragadta Gellert gallérját.
"Azonnal tűnj el mielőtt megöllek!" Ordított az arcába. A fiú bólintott, és kisétált a kapun.
Albus még mindig sokkos állapotban Gellert után eredt.
"Gellert! Várj meg! Hová mész?"
"El innen." Válaszolt anélkül, hogy ránézett volna a fiúra.
"Várj már egy kicsit!" Ragadta meg a karját.
"Mire?" Fordult Albushoz.
Mire is? Albus nem tudta. Csak állt némán, és Gellertet nézte, aztán eszébe jutott a halott húga, aki valószínűleg Gellert miatt halt meg.
Az érzései ellen, amit a fiú felé táplált azonban nem tudott semmit sem tenni.
"Szeretsz?" Kérdezte Gellert szemébe nézve.
"Viszlát Albus." Hoppanált, egyedül hagyva a kétségek közt vergődő fiút.
أنت تقرأ
𝓛𝓲𝓰𝓱𝓽 𝓲𝓷 𝓽𝓱𝓮 𝓭𝓪𝓻𝓴 | Grindeldore• Befejezett
أدب الهواة"A szerelem ártalmas hiba, és bűntársa, a remény, álnok illúzió."
