𝓢𝓸𝓶𝓮𝓽𝓲𝓶𝓮𝓼 𝓘 𝓰𝓮𝓽 𝓽𝓱𝓮 𝓯𝓮𝓮𝓵𝓲𝓷'
𝓘 𝔀𝓪𝓼 𝓫𝓪𝓬𝓴 𝓲𝓷 𝓽𝓱𝓮 𝓸𝓵𝓭 𝓭𝓪𝔂𝓼 𝓵𝓸𝓷𝓰 𝓪𝓰𝓸
𝓦𝓱𝓮𝓷 𝔀𝓮 𝔀𝓮𝓻𝓮 𝓴𝓲𝓭𝓼 𝔀𝓱𝓮𝓷 𝔀𝓮 𝔀𝓮𝓻𝓮 𝔂𝓸𝓾𝓷𝓰
𝓣𝓱𝓲𝓷𝓰𝓼 𝓼𝓮𝓮𝓶𝓮𝓭 𝓼𝓸 𝓹𝓮𝓻𝓯𝓮𝓬𝓽 - 𝔂𝓸𝓾 𝓴𝓷𝓸𝔀
𝓣𝓱𝓮 𝓭𝓪𝔂𝓼 𝔀𝓮𝓻𝓮 𝓮𝓷𝓭𝓵𝓮𝓼𝓼 𝔀𝓮 𝔀𝓮𝓻𝓮 𝓬𝓻𝓪𝔃𝔂 𝔀𝓮 𝔀𝓮𝓻𝓮 𝔂𝓸𝓾𝓷𝓰
𝓣𝓱𝓮 𝓼𝓾𝓷 𝔀𝓪𝓼 𝓪𝓵𝔀𝓪𝔂𝓼 𝓼𝓱𝓲𝓷𝓲𝓷'
𝓦𝓮 𝓳𝓾𝓼𝓽 𝓵𝓲𝓿𝓮𝓭 𝓯𝓸𝓻 𝓯𝓾𝓷
•
Grindelwald meglepetten figyelte, ahogy Albus egyre közelebb sétál hozzá.
Dumbledore nem nézett Grindelwald arcára.
A kezét a pálcáján tartotta, felkészülve mindenre.
A tömeg hirtelen elhallgatott, és az emberek nyílt utat hagytak Albusnak. A férfi kihúzva magát ment tovább Gellert felé.
A cipője talpa kopogott az alatta lévő kövön.
Az idő mintha lelassult volna. Vagy talán csak Albus érezte így. Akármennyire is kontroll alá akarta vonni az érzelmeit, nem sikerült neki.
Legszívesebben kirohant volna az épületből, annyira meg volt ijedve az oly' sokáig halogatott találkozástól.
Felért a színpadra, és belenézett Grindelwald különböző színű szemeibe. A torkában egy óriási gombóc keletkezett.
Albus fejében egy csomó gondolat volt, az elméje csak úgy kavargott, az ajkait viszont egy szó sem hagyta el. Egyikőjük sem tudott megszólalni, csak néztek egymás szemébe.
Az, ahogy ott álltak egymás előtt, nem is volt szükség a szavakra. A körülöttük keringő levegőben szinte tapintani lehetett a szívük keserű fájdalmát.
"Albus..." Szólalt meg végül Gellert, és közelebb lépett férfihoz.
Dumbledore magához húzta Gellertet, olyan erősen fogta, mintha az élete múlna rajta. Az arcán sós könnyek folytak le.
"Utállak..." Motyogta halkan, arcát Gellert nyakhajlatába temetve. Grindelwald lassan ráhelyezte a kezét Albus hátára.
"Már én is vártalak téged, mein liebe." Suttogta Grindelwald. Óvatosan megfogta Albus arcát, és feljebb emelte.
Közelebb hajolt Albushoz, aki nem ellenkezett. Gellertet még mindig lenyűgözte az, mekkora hatással is van Dumbledore-ra. Ez természetesen fordítva is igaz volt.
"Látnak a követőid." Szólalt meg Dumbledore, mikor már csak pár centiméter volt az ajkaik között.
"Érdekelt ez engem valaha is?" Csókolta meg Albust.
Az emberek elkerekedett szemmel nézték a jelenetet. Egy percig néma csönd volt, majd elkezdtek sugdolózni.
Az aurorok átkokat szórtak Grindelwaldék felé, őket azonban ez nem érdekelte. Grindelwald nemes egyszerűséggel meglibbentette a pálcáját, anélkül hogy elszakadt volna Albus ajkaitól, és egy védő varázslatot vont a színpad köré.
Már nem férhetett közéjük senki. Egy ember sem állíthatta meg őket. Újra ketten voltak. Együtt a maguk világában.
Nem figyeltek a körülöttük repkedő átkokra, az ordításokra vagy az utálkozó szavakra, csakis egymásra, mint ahogy mindig is kellett volna tenniük.
A világ körülöttük lángokban állt, de ők voltak a közepén, együtt, ami azt jelentette, semmitől sem kell tartaniuk.
Azt sem bánták volna, ha ott és akkor halnak meg.
"Már miénk a világ, Albus." Támasztotta Dumbledore homlokának a sajátját Grindelwald.
V•é•g•e
Wow, ennek is vége lett...
Nagyon szépen köszönöm a kommenteket és a szavazatokat, rengeteget jelentenek.
Szeretlek titeket.
Nagyon remélem, hogy tetszett a könyv ❤️
Mivel nem léptem túl ezen a shippen, írtam róluk mégegy könyvet, LUMOS címmel, ha gondoljátok a profilomon megtaláljátok. ❤️❤️
Update: írtam még kettőt, azoknak a címe Rosenrot és Runaway
És persze ott van az,q amiben Albus és Gellert levelei vannak, az pedig a
Papíron élek tovább
VOCÊ ESTÁ LENDO
𝓛𝓲𝓰𝓱𝓽 𝓲𝓷 𝓽𝓱𝓮 𝓭𝓪𝓻𝓴 | Grindeldore• Befejezett
Fanfic"A szerelem ártalmas hiba, és bűntársa, a remény, álnok illúzió."
