𝓛𝓲𝓰𝓱𝓽 𝓲𝓷 𝓽𝓱𝓮 𝓭𝓪𝓻𝓴 | Grindeldore• Befejezett

5

𝓘 𝓬𝓪𝓷𝓷𝓸𝓽 𝓱𝓲𝓭𝓮
𝓦𝓱𝓪𝓽'𝓼 𝓸𝓷 𝓶𝔂 𝓶𝓲𝓷𝓭
𝓘 𝓯𝓮𝓮𝓵 𝓲𝓽
𝓑𝓾𝓻𝓷𝓲𝓷𝓰 𝓭𝓮𝓮𝓹 𝓲𝓷𝓼𝓲𝓭𝓮
•

Gellert az erdő szélén állt, Albusra várva. Hamarább érkezett a megbeszéltnél, de nem kellett sokat várnia, mivel vörös hajú barátja is korainak bizonyult.

Könyvekkel megpakolva igyekezett az emelkedő tetejére, ahol Gellert várta őt.

"Szia!" Mosolyodott el amint felért mellé.

"Szia."

"Uhm... Vissza hoztam a felsőt amit tegnap kölcsön adtál." Nyújtotta oda Albus a ruhadarabot.

Gellert a pálcája segítségével gyufás doboz méretűre kicsinyítette, és zsebre tette.

"Praktikus." Bólintott elismerően Albus. "Gondolom akkor már végeztél az iskolában, ha varázsolhatsz."

"Valami olyasmi." Zárta rövidre a témát Gellert. Nem szeretette volna, ha Albus tudomást szerez az eltanácsolásáról.

"Hova jártál?" Folytatta a faggattást Albus.

"A Durmstrangba." Morogta az orra alatt.

"Tényleg? Én Roxfortos voltam." Húzta ki magát büszkén Albus. "Idén végeztem, első vo-"

"Első voltál, tudom, tegnap mesélted." Vágott közbe Gellert.

"Oh." Vörösödött el Albus.

"Olyan vagy mint egy paradicsom." Tette szóvá a szőke egy kárörvendő vigyorral a száján.

"Hé!" Takarta el a fejét, de egy apró mosoly az ő szája szélét is pedzegette.

"Na, tudod hogy nem rosszból mondom." Bökte oldalba Gellert.
Albus végre felnézett a kajánul mosolygó fiúra. Különböző színű szemein átsütött a nap fénye, ezzel enyhén áthatóvá téve őket.

A pillantásuk összeakadt, de Albus gyorsan elnézett a másik irányba.

"Hová is megyünk pontosan?" Kérdezte.

"Fogalmam sincs." Vonta meg a vállát Gellert. " Ahová akarsz, nekem teljesen mindegy."

"Fél kilométerre innen van egy tisztás. Egész jó hely." Ajánlotta fel Albus.

"De csak ha hoppanálhatunk. Semmi kedvem annyit sétálni, főleg nem könyvekkel felpakolva." Nyafogott a szorosan mellette lépkedő fiú.

"Rendben. Biztos hogy senki nem lát?" Nézet körül Albus.

"Ki látna? Most komolyan. Egy erdőben vagyunk. Délelőtt. Normális ember alszik."

"Mindjárt dél, ilyenkor már nem alszanak még a muglik sem."

"Én pedig addig szoktam aludni." Erősködött Grindelwald, pedig kifejezetten utált aludni, azt gondolta az alvásról, hogy egy haszontalan tevékenység, és a rá pazarolt időt sokkal jobb dolgokra lehetne fordítani.

"A mai napon mégsem tetted."

"Nem tudtam aludni, oké?" Próbálta valahogy megnyerni a vitát, amit igazából csak ő látott vitának. Albus kifejezetten szórakoztatónak találta a fiú arcán átsuhanó haragot.

"Jó." Hagyta rá. Gellet váratlanul Albus kezébe csúsztatta a tenyerét, és hoppanált.

Albus a hirtelen hely változás miatt össze zavarodva nézett körül.
Egy élettelen utcában találta magát.
Nagy meglepetésére az égbolt koromfekete volt.

"Ez nem a Godric's Hollowi mező drága fiam." Tette csípőre a kezeit.

"Hó, nyugi. Tudom." Lépett messzebb Gellert.

"És a könyvek? Mi lett a könyveimmel?" Gellert megesküdöttt volna arra, hogy Albus hangja ugrott néhány oktávot.

A fiú hamarosan választ kapott a kérdésére, mivel az összes könyv a fején landolt.

"Au." Dörzsölte meg a homlokát.

"Bocsi." Mosolygott kínosan a szőke, aki már leporolta sötétkék ingje gallérját, és indulásra készen állt Albus előtt.

"Neked könnyű. Egy könyvet sem kell cipelned." Morgott idegesen.

"Akkor most haragszol rám?"

"Nem." Forgatta a szemét Albus. "Hova a fenébe hoztál minket?"

"Nem vagyok biztos benne..." Nézett körül a lámpákkal megvilágított utcán. "Gregorovics!" Kiáltott fel, és a közelben álló épületre mutatott.

"He?"

"Te jó ég! Albus! Gregorovics. A legjobb pálca készítő."

"Ebben nagyon tévedsz, drágaság, Olivander a legjobb."

"Ne beszélj velem lekezelően." Vicsorgott Gellert. 

"Próbálom nyomatékosítani, hogy haragszom rád." Szedte össze puffogva a könyveit Albus.

"Akkor is haragudni fogsz, ha azt mondom van egy nyomom?"

"Mihez?"

"A bodzapálcához."

"Vicces vagy." Mondta nyersen Albus.

"Komolyan mondom, gyere velem." Megfogta a kezét, és maga után húzta a bosszús fiút.