𝓛𝓲𝓰𝓱𝓽 𝓲𝓷 𝓽𝓱𝓮 𝓭𝓪𝓻𝓴 | Grindeldore• Befejezett

13

𝓐-𝔀𝓪𝔂 𝓭𝓸𝔀𝓷 𝓲𝓷𝓼𝓲𝓭𝓮
𝓐-𝓱𝓸𝓷𝓮𝔂 𝔂𝓸𝓾 𝓷𝓮𝓮𝓭 𝓲𝓽
𝓘'𝓶 𝓰𝓸𝓷𝓷𝓪 𝓰𝓲𝓿𝓮 𝔂𝓸𝓾 𝓶𝔂 𝓵𝓸𝓿𝓮
𝓘'𝓶 𝓰𝓸𝓷𝓷𝓪 𝓰𝓲𝓿𝓮 𝔂𝓸𝓾 𝓶𝔂 𝓵𝓸𝓿𝓮

•

Gellertnek első pillanattól fogva nem volt rokonszenves Elphias, azonban Albus kedvéért megpróbált uralkodni az érzelmein.

"Hát itt vagytok!" Kiáltott valaki a sátor felől. Albus odakapta a fejét, és meglátta a szélesen mosolygó Wilkinsont, Elphias unokatestvérét, aki széles léptekkel közeledett feléjük.

"Albus! Már majdnem hiányoztál!" Vonta egy ölelésbe a legidősebb Dumbledoret.

"Te is nekem, Wilkinson."

"És te ki vagy?" Fordult Gellerthez.

"Gellert Grindelwald. Albus egyik barátja." Biccentett.

"Örülök hogy megismerhetlek, Wilkinson Dodge vagyok, de nyugodtan szólíts Willnek." Kacsintott Gellertre.

A sátorba belépve egy csomó ismeretlen arccal néztek szembe.

A tömeg nagyja a sátor közepén táncparkettnek kinevezett területen ringatta a csípőjét.

Mindenki elegánsan volt öltözve, ruháik színeiben az ezüst vagy a fehér dominált, kiemelve azt a túlvilági fényt, amit az ezüst színnel ragyogó Hold bocsátott ki.

A sátor szövete már szinte átlátszónak hatott, mégis magában tartotta azt az eufórikus hangulatot, amit a bent lévők teremtettek.

Gellert a mellette lépkedő Albusra nézett, aki csodálattal teli szemekkel kémlelte a helyet.

"Albus! Ezt ki kell próbálnod!" Ragadta meg a fiú karját Elphias, és az italos pulthoz húzta őt.

Gellert kezei ökölbe szorultak, de a figyelmét azonnal elterelte egy hang.

"Ki vagy te?" Kérdezte a hang. Gellert megfordult, és meglátta a hozzá tartozó embert is.

Egy zöld szemű lány állt előtte. Mogyoró színű haja egy kontyba tűzve pihent a feje tetején. Arcvonásai élesek voltak, de nem durvák.

Fehér csipkével szegett ezüst ruhája kecsesen fogta közre vékony derekát.

"Gellert Grindelwald, és te?"

"Claire Taylor." Mutatkozott be.

"Még soha nem láttalak errefelé." Indult el az asztalhoz, ahol a pezsgőspoharak egymásra pakolva várták, hogy a elvegyék őket. A lány biccentett, jelezve  Gellertnek, hogy kövesse őt.

A fiú, jobb dolga nem lévén, Claire után ment.

"Egy barátommal jöttem."

"És hol van ez a bizonyos barátod?" Gellert körülnézett, és hamarosan megtalálta tekintetével Albust. A fiú jóízűen nevetett Elphias mellett.

"Ott." Biccentett a vöröshajú felé.

"Mhm" szívta be az ajkát Claire.

Gellert csak szemforgatva elvett egy pezsgős poharat az asztalról, és a tartalmát egy kortyra lehajtotta.

Mutatóujjával letörölte az ajkain maradt pezsgő cseppeket.

"Jól itthagyott." Kuncogott a lány.

"Aha." Hajtotta le a fejét.

"Ezesetben... Új társra van szükséged. Meg talán egy kis figyelem elterelésre." Helyezte Gellert mellkasára a jobb tenyerét Claire.

"És mit készülsz tenni ezért?"

"Meglátjuk." Kacsintott, és a táncparkettre húzta a fiút.

Kezeit óvatosan az övéibe csúsztatta, abban reménykedve, hogy valamiféle érzést vált ki a fiúból.

A kísérlete már a megfogalmazódás pillanatában kudarcra volt ítélve.

Mikor Gellert hideg tenyere érintette a lányét, semmit nem érzett.

Attól függetlenül, hogy a fiúnak nem volt szokása a tánc, meglepően jól értett hozzá.

"Hol tanultál táncolni?" Kérdezte kíváncsian Claire.

"A régi iskolámban." A lány várta, hogy folytassa, de a beszélgetésük ismételten elapadt.

"Nem gond, ha lekérem a hölgyet?" Hallott egy ismerős hangot Gellert. Azonnal odakapta a fejét, egyenesen Albus szemeibe nézett.

A fiú nem várta meg Gellert válaszát. Claire készségesen pördült Albus karjaiba. A fiú egy széles mosollyal fogadta a lányt, de amint Gellert látótávolságon kívül volt, a mosolya úgy eltűnt, mintha soha ott sem lett volna.

"Hogy hívnak?" Kérdezte ridegen.

"Claire."

"Nos, Claire. Nagyon szépen megkérlek, hogy Gellert helyett keress valaki mást. Mondjuk közülük valakit." Biccentett a jobb oldali asztal mögött ülő fiúcsapat felé.

"Miért?" Claire arcát eltorzította a düh átsuhanó árnya.

Látszólag vérig sértette őt az, hogy, rászóltak.

"Mert már foglalt, és kétlem, hogy a párja örülne, ha megtudná azt, hogy rámásztál. Úgyhogy hagyd őt békén. Értve vagyok?"

"Igen." Bólintott Claire, és sértődötten elsétált.

"Mit mondtál neki?" Kérdezte Albus háta mögül Gellert.

"Uhm... Semmit.. Van kedved levegőzni?" Ajánlotta fel, és már el is indult a kijárat felé.

A sátorból kilépve a friss esti levegő üdítően töltötte meg a tüdejüket.

"Gellert, mi a gond?" Kérdezte Albus.

Gellert látta a szemében, hogy tényleg nem érti viselkedése okát. Inkább úgy döntött, félre teszi gyerekes féltékenykedését, és hagyja, hogy, Albus jól érezze magát.

"Semmi. Jól vagyok." Nyugtatta meg, és az ujjait gyengéden végig simította Albus kézfején. Az ujjbegyeit melegség járta át, amin akarva akaratlanul el kellett mosolyodnia.

Bár ezt Gellert nem tudhatta, de Albus gerincén is végig futott az a furcsa bizsergés amit csak ők ketten tudtak kiváltani egymásból.