𝓛𝓲𝓰𝓱𝓽 𝓲𝓷 𝓽𝓱𝓮 𝓭𝓪𝓻𝓴 | Grindeldore• Befejezett

3

𝓐𝓵𝓵 𝓘 𝓪𝓶 𝓲𝓼 𝓪 𝓶𝓪𝓷
𝓘 𝔀𝓪𝓷𝓽 𝓽𝓱𝓮 𝔀𝓸𝓻𝓵𝓭 𝓲𝓷 𝓶𝔂 𝓱𝓪𝓷𝓭𝓼
•

"Pontosan erről beszélek!" Nevetett fel Gellert. "Lehet, hogy meg is tudnánk találni őket!"

"Mondjuk meg lehet próbálni." Vetette föl az ötletet Albus. Szinte el sem tudta hinni, hogy miről is beszéltek. Soha nem gondolta volna, hogy egyszer a Halál ereklyéi felkutatásáról fog tanácskozni, egy idegen fiúval.

Valami azonban volt bennük, ami miatt teljes mértékben megbíztak egymásban.

"Akkor majd holnapra összeszedem azokat a könyveket, amikben lehet valami." Ajánlotta a vöröses hajú fiú. Gellert csillogó szemekkel bólintott.

"Mennyi az idő?" Kérdezte Albus, és saját kérdését megválaszolva kezébe vette az ezüst zsebóráját.

"Te jó ég! Tíz óra van! Haza kell mennem. A testvérem valószínűleg meg fog ölni." Nézett halálra vált tekintettel Gellertre.

A szőke fiú mosolya lelohadt, nem akarta hogy Albus magára hagyja. Ő volt az egyetlen, aki értette a szándékait, a tetteit, és csak egyszerűen azt aki volt.

"Biztos vagy benne, hogy nem intézheted el egy bagollyal?" Reménykedett.

"Nem, sajnálom, de holnap találkozhatunk." Albus sem akart elmenni. Az a pár óra amit Gellert társaságában töltött ezernyi követ tüntetett el a szívéről.

Végre úgy érezte, hogy valakit érdekel.

"Értem. Akkor kikísérlek." Bólintott Gellert.

Amint Albus kinyitotta előtte a bejárati ajtót, a hideg szél átfújta mind a két fiút.
Annak ellenére hogy nyár volt, Godrick's Hollow estére igazán le tudott hűlni.

"Várj, hozok neked valamit amit fel tudsz venni." Mielőtt még Albus ellenkezni tudott volna, Gellert egy pálca lendítéssel magához hívott egy sötétkék, már majdnem fekete, varázsló köpenyt.

"Köszönöm." Mosolygott hálásan Albus, és egy utolsó intéssel haza indult a kihalt utcán.

Attól eltekintve, hogy a Gellerttől kölcsönkapott ruhadarab nagy volt rá, Albus kényelmesen érezte magát benne.

Akarata ellenére is elgondolkozott azon, hogy vajon Gellert illata is olyan-e közelről.
Úgy érezte, mintha a fellegeken járna.

Egy széles mosoly terült el enyhén szeplős arcán.
Hazaérve szerencsére Aberforth nem zaklatta. Valószínűleg már aludt, mivel csak egy erős hangvételű levelet hagyott hátra.

Albus felsietett a szobájába, és átöltözött. Amilyen hamar készen volt, bevetette magát az ágyába. Szinte azonnal álomba merült.

Akármennyire is meglepő, az álmai ezúttal nem a szokásos egyedüllétet ábrázolták.

Egy magas fiúval ültek. Nem tudta hol, sem hogy ki volt az, azonban volt egy olyan sejtése, hogy Gellert Grindelwald ült mellette.

Csak a Hold fénye világította meg őket, körülöttük csak a sötétség volt.

A magasabbik Albus felé hajolt, mintha valamit súgni akart volna neki.

A vörös hajú fiú hirtelen fölriadt álmából, a szőke délibábja egy pillanat alatt elúszott.