Hibridek közt /Befejezett/

Sajnálom

És igen. Két másodperc alatt generáltam a legnagyobb vitánkat. Mi után elmondtam az igazi nevemet ő kiakadt, hogy ezt miért nem mondtam el és én olyan vagyok ,hogy egyszer robbanok, de akkor mindent. Most is ezzel volt itt a probléma, mindent rá borítottam (nem szó szerint). A kiabálásra persze Scott is ki jött én meg azzal a lendülettel ki a rendelőből noha azt nem tudtam ,hogy hova. Csak el a rendelőtől ,minél messzebb.

Már egy jó ideje futtok ,hogy hova azt nem tudom. Félre értés ne essék nem elmenni készülök a városból, hisz nem szakítottunk vagy semmi ilyesmi ,csak én ezt ,így vezettem le. Majd haza felé tartottam amikor eszembe jutott valami. Az ellenszer. Igen a vámpírság ellen , és oda kell adnom Damon-nek, hogy ő és Elena be vegyék. Ezért az utat sietősre vesszem és ha a szerencse az én oldalamon van akkor még ott találom őket az albérletemben. De mint mindig a szerencse most sem itt volt ugyan is nem voltak ott. De senki és mivel mindenhol csak a sötétség volt sehol senki. Ez érdeke. Gondoltam fel hívom Damont ,hogyha még véletlenül vissza tudnának fordulni ,akkor tegyék meg.

-Itt a jóképűbb Salvatore ,miben segíthetek?

-Hol vagytok?

-Most ....egy tíz perce indultunk el. Miért baj van?

-Nem csak van egy meglepetésem neked és Elenának!

-És ez nem ér rá?

-Felőlem ,de ez biztos ,hogy érdekelni fog!!!!

-Tíz perc, de ha nem jössz nekem egy tankolással!!!!!

-Jólvan leteszem, valaki keres a másikon! Gyertek!!!!!

Majd rányomok a másik hívásra ahonnan egy ismeretlen ember hangja szólal meg.

-Jó estét Jordan Parrish vagyok! A Beaker Hills-i rendőr kapitányságon dolgozom. Sajnálom ,hogy ilyenkor zavarom, de Nora Collor az ön telefon számát adta meg vész esetén és mivel Mr.Ryall (Alac) nem vette fel ezért.....

-Jó estét itt Beka Marsal! És igen, de mi van Nora-val?- kezdek szörnyen ideges lenni

-Ön még nem tudta ma reggel....balesetett szenvedett. Már a helyszínen bele halt a sérüléseibe. Őszinte részvétem. Nem muszáj most bejönnie ,de azonosítanunk kell a holttestet!?- nem is fogom fel ,hogy mit mond

-Öt perc és ott vagyok. Visz hall. És köszönöm!- majd kinyomom. Érzem ahogy a könnyeim egyre inkább bújnak elő. Majd már csak a zuhanást érzem, ahogy le esek. Egyszerűen nem bírtam elhinni amit a rendőr mondott. 

A kapitányságra úgy estem be ,mint ha csak a kedvenc filmem menne ,de ez inkább egy horror volt.

Stiles:     

Meg volt a legnagyobb veszekedésünk is. Miután elment Scott mivel már tapasztalt volt a kapcsolatok terén és a veszekedések is benne vannak egypárkapcsolatban. Tanácsolt pár trükköt ,de mivel én vagyok a legmakacsabb ember a világon ezért nem én érzem itt a hibásnak magamat, hisz hazudott.

Ugyan az ágyamban feküdtem ,de nem jött az édes állom. Csak forgolódtam. Még csak ma kaptam vissza és már nincs velem és ez a gondolat nem hagyott nyugodni. Mikor már fel öltözve álltam a szobámban ,hogy most megemberelem magam és túl lépek a makacsságomon. De meg szolalt a telefonom ,de nem az a személy hívott akire számítottam. Apa volt.

-Stiles! Be kellene jönnöd úgy körülbelül MOST!- majd rám csapja a telefont "Csak azt ne mond, hogy Sarah-val történt valami?!!!

Sarah:  

-Jó estét én Beka Marsal vagyok és Jordan Parrish-t keresem!- a könnyeim őrült gyorsasági versenyeztek egymással

-Beka Marsal ?Igaz?- kérdezi egy férfi hang mögöttem ,mire én ijedten hátra fordulok és mérem végig a rendőrt. 

-Igen?

-Erre jöjjön kisasszony!- mondja és elindul valamerre. És én követem, a percek óráknak tűntek, mire abba a szobába értünk ahol a holttesteket szokták tárolni. A könnyeim helyét át vette az üveges tekintet és csak bambultam. A rendőr kinyitotta nekem az ajtót ahol el motyogtam egy köszönömöt ,majd egy "hűtőhöz" ment és kihúzott egy hűvös letakart testet. Majd közelebb sétáltam és azon imádkoztam ,hogy ne ő legyen. De ő volt. Erre a könnyeim újra versenyeztek egymással, a mellkasom kiakart szakadni a helyéről. Nem bírtam tovább őt így látni. Azt éreztem, hogy megfulladok oda bent. Át szaladtam a folyosón és az elő térben kötöttem ki, szerencsére a rendőr nem jött utánam. Az elő térben alig éget a lámpa és csak néhány ember volt ott. Majd lecsúsztam a földre és ott sírtam ,majd ez egy öt perc múlva abba maradt és újra átvette a helyét az üveges tekintett. Már csak akkor eszméltem föl amikor valaki ijedten néz rám, az illető ott guggolt előttem és a kezével az arcomat simogatta .Stiles. Erre én rögtön megölelem és úgy szorítom, ahogy csak bírom, de ő is hasonló képen cselekszik.

-Sajnálom -suttogom, úgyhogy csak ő hallja ezt meg

-Én is sajnálom- Suttog ő is