Hibridek közt /Befejezett/

Hol van?

Mivel reggel az üzenet rögzítőm "keltet". És a derekam körüli karok nem akartak el engedni ezért, elkezdtem szólítgatni a karok tulajdonosát, de Stiles nem egy koránkelő ember (Hét óra van). És mivel sokadik szólásra sem akart elengedni, sőt.... Csak jobban szorított, nem vagyok rá büszke, de lelöktem az ágyamról. Szegényke akkora csattanással ért földet.

-Mi ki halt meg?- kérdezi felriadva, erre elnevetem magammat

-Te, ha még egy percig az üzenet rögzítőm sípolását kell hallgatnom!- és már lent is vagyok a konyhában, hogy meg tudjam ki az és mi a jó istent akar ilyenkor

-Mi van?- kérdezem kicsit sem kedvesen

-Én is örvendek neked Sarah, én jól vagyok na és te?- Damon....

-Damon, mit akarsz?

-Csak annyit, hogy az ellenszeres ajánlatott. Köszönjük, de nem kérjük- erre Elena kuncogását hallom a háttérben 

-Várj mi?- erre persze kipattantak a szemeim

  -Inkább vámpírok maradnánk- kuncognak mind a ketten, vár ezek most....... és így hív fel?

-Oké? Ugye nem az ágyból hívtál fel és.... fúj...

- Most azt szeretnéd ha hazudnék?- és szinte hallom, hogy vigyorog a telefonba

-Oké. Szia!- csapom rá

Most van egy fölös ellenszerem.... Nagyszerű

-KI VOLT AZ?- ordít a szobámból a roppant fitt barátom. Kuncogok egy sort, és gyorsan kiveszem a vért a hűtőből, de mivel nem tudok inni le öntöttem az újonnan szerzet inget. Erre persze megint elöntött a kuncoghatnék. Majd felmentem a szobámba ehhez az idiótához.

Ahogy be nyitottam, Stiles félig a padlón félig az ágyon. A feje van a padlón és elég nyaka tekerten alszik az szent... Az ajtó nyitására elkezdet mocorogni, de a szemét nem nyitotta ki

-Stiles!!!- mondom mire fel riad, majd végleg le esik az ágyról- Sajnálom- mondom kiskutya szemekkel, a már álló fiúnak, aki egy lépéssel közelebb is jön hozzám

-Ez valóságos?- kérdezi, és az egyik kezét az arcomra teszi

-Nekem hiányoztál-csókolom meg gyorsan, de miután el húzódok, az látom, hogy ő csukott szemmel csücsörit, majd mire ek kuncogom magam ő az egyik szemét kinyitja, és egy szenvedélyes csókba nyilvánítja ki a hiányát a három hónapnak.

-Ki volt az?- motyog a számba, az ágy felé lökve

-Damon! Jelezte azt, hogy nem tartanak igényt az ellenszerre- motyogok én is, már alatta

-Akkor mit fogysz csinálni vele?- kérdezi a szemeimet vizslatva

-Van ötleted?- mosolygok el, de válasza őszintén meg lepett

-Volna!?- csókol meg, de nekem elkerekednek a szemeim

-És mi lenne az?

-Hogy esetleg.... te.... tudod idd vagy vedd be azt az izét?!- kérdezi meg bátortalanul

-Akkor mire várunk, kéressük meg!- mosolygok rá

-Té...tényleg?- pislog gyorsan

-Miért is ne? Le éltem már mindjárt 892 évet, és van valaki aki miatt érdemes lenne fel áldozni a híres örökét- mosolygok rá

-Tényleg?- húzogatja szemöldökét, önelégült mosollyal

-Igen! Barna haja van, és az olvadt csokira hasonlítanak a szemei, ráadásul nagyon jóképű, cuki mosolya van, és nagyon bátor.

-Ó és ki az?- megint meg jelenik az az önelégült vigyor

-Scott- vágok komolyfejet, mire az arcán minden létező érzés át suhant. Majd meg maradt az értetlen és a csalódott keveréke

-Mi..m....mi

-Persze, hogy te te idióta!- mosolygok, és újra meg csókolom, mire egy megkönnyebbült levegő kiengedést hallok, és erre kénytelen voltam el nevetni magamat

-Ez nem volt vicces... Egy kisebb szív megállást okoztál- mondja

- Szoktam olyat! Te hülye- kacagok, majd meg csókolom

Mind tudjuk mi következett!!!!

1 órával később: 

Azt próbáltam fel idézni, hová raktam az este. A kanapé alá, miközben alatta turkáltam, sehogy sem talált semmit a kezem. Ilyen nincsen... Majd egy égető tekintettet érzek meg magamon

-Tudod a hátsóm stírölése helyet, nyugodtan segíthetnél is...

-Igaz...- és ő is elkezdett kapálózni a kanapém alatt, de nem talált semmit

-Biztos ide raktam, gyere rakjuk arrébb ezt- állók fel és, fogom meg a kanapé alját. Mire sikerült megemelnünk és jó helyre arrébb raknunk....De nem volt alatta az az egy dolog, aminek ott kellett volna lennie

-Hol van?- kérdezem, de inkább csak magamtól, mint sem a mellettem álló fiútól

-Biztos ide raktad?- kérdezi felém fordulva

-Hát valószínűleg nem...

-Nézd meg van a villa, és itt van egy fotó a bálról, és itt egy zokni, na meg egy....ezt nem mi hagytuk itt- mutat fel egy gumit, mire én a földön fekve nevetek (Azért nem a miénk, mert mivel vámpír vagyok nem nagyon fontos ez)-Muti a fotót

-Tessék- adja át a fotót. A bálon lehetet/kellett Stiles elmondása szerint muszáj volt, egy fotót csinálni, ezen persze nem is mi lennénk ha nem idétlenkedtünk volna. Stiles időtlenül mosolyog és nyuszi fület mutat nekem, én meg kinyújtom rá a nyelvem és én is nyuszi fület mutatok neki.

A következő két órában sem lett meg, pedig fel kutattuk a házat.

-Mi van akkor ha valaki, bejött?- kérdez rá egy nem rossz magyarázatra, csak az a baj....

-De mikor éjjel, biztos meghallottam volna- nézek rá- a kanapén ülünk, a lábam az ölében van és így gondolkodunk

- Mi van akkor ha nem estejött......

-Akkor meg....ohh....Az lehet-pirulok el-Ahh! De... Felhívom Klausszt mi legyen nyúlok a telefon ért, ami mint ha csak meghallotta volna a társalgást, egyből csörögni kezdet, erre Stilinskire  nézek, aki csak megrántja a vállát majd fel áll és el indul a konyha felé.

-Haló!-szólok a telefonba

-Sarah!- szol bele egy totál ismeretlen 

-Ki maga és honnan tudja a nevemet?- kérdezem ingerülten

-Én nem akarok neked semmi rosszat, de van nálam valami/valaki, akit ismersz. Gyere el az erdőben lévő kisházhoz este kilenckor, egyedül gyere és ha megtudom, hogy szóltál vagy hoztál magaddal valakit akkor vége... Megölök mindenkit, akivel valaha is beszéltél. És üdvözlöm a fiatalabbik Stilinskit- és lerakta, sokkolva emelem el a fülemtől a telefont, komolyan egy egésznapja nem vagyok még itthon máris áll a bál.....  

-Na és ez ki volt?- jön vissza Stiles a konyhából, chipssel a szájában- teliszájjal- kérdezi meg. Biztos az ért torzult el a tekintette a kérdés után, mert fal fehér lehettek.

-Senki, be sem mutatkozott. Valami... vakond riasztó áruló-hazudok neki, ráadásul most nem is ment jól

-Ahha.. akarsz filmezni?- és így alakult, hogy az estét filmmaratonokkal vártam, de valahogy csak arra tudtam koncentrálni, hogy mit akarhat tőlem a rejtélyes idegen férfi hang.....