Hibridek közt /Befejezett/

Erdő és faház

Mikor vége lett a harmadik filmnek is. Stiles elaludt, így ki tudtam surranni. Persze hagytam egy cetlit, hogy ha rosszul sülne el valami, vagy előbb felkelne ne aggódjon. Ha jobban belegondolok még csak háromnapja vagyok itthon, ami a szervezettemnek sok idő, de az agyamnak még mindig nehéz felfogni, hogy itt vagyok. A szervezettem meg mintha már legalább egy honapja itt lenne. És basszus ne már, most oda sétálok egyedül egy erdőbe este, mint egy rossz horror film. És most én vagyok az a hülye aki be sétál a csapdába. Ironikus, hogy valószínűleg én ordítanék a TV-vel hogy hogy lehetek ennyire hülye.

Elindultam gyalog. Nem akartam a a Jeep-el menni mert akkor biztos, hogy a saját barátom folyt meg. Azzal út során minden lehetséges forgató könyvön átfutott az agyam. Nem akartam vámpír futással menni mert gondolkodni szeretem volna.

  Mire oda értem még nagyobb hülyeségnek tűnt ott lenni. A kis ház a leéget Hale háztól talán egy kilométerre lehet. Mikor oda értem, senki sem volt ott pontban kilenckor ott voltam, na jó talán nem pont, de itt vagyok. A ház egy kis körben állt nem voltak itt fák, csak egy kis körszerű fa nélküli erdő rész volt. A levegő nagyon párás, de tiszta volt. És csönd volt csak a saját lélegzetemet hallottam. A talajon fa ágak és levelek voltak mindenütt. Most Tavasszal a virágok szebbek mint valaha, bár ez lehet csak azért van mert mivel a börtön világokban nincsenek évszakok csak a szürke minden napok.

Hátra fordultam, amikor éreztem valamit, egy szellő volt, de csak egy másodperc. Mikor megfordultam nem hitem a szememnek. Hope, volt egy baba hordozóban. Egyből rohantam is hozzá. Éjszaka nagyon hűvös volt. És bár fel volt öltözve, és még a kedvenc takarója is ott volt féltem hogy megfázik. Ezért rá teríttetem a pulcsimat. 

Majd egy hang szolalt meg a hátam mögül. 

-Nocsak a hírhedt Seraphina Mikaelson!

-Marcel? - suttogok és hirtelen megfordulok, úgy, hogy Hope-ra rá se tudjon látni.- Hogy... Nem lehetsz itt... hiszen....- de közbe vág

-Mert megöltél tudom, még mázli, hogy megmentettek. És most te szorulsz rám, de...- de itt egy másik férfi hang szakítja meg monológját. 

 -Tulajdon képen rám van szükséged Seraphina- a telefonból a férfi. A hold meg világítja ezt a kis teret ezért nagyából látom az arcát. Ősz haja égnek állt, az orra elvolt törve. Idősnek nézet ki, de nem idősebbnek hatvannál. Inkább kora vénnek mondanám. Van egy vágás az arcán, nem túl mély, de látszódik.

-Mit akarnak tőlem?- kérdezem egyre ingerültebben- Bármit oda adok, csak őt ne bántsa!- célzok itt a kisbabára

- Híd el eszemben sincs bántani, azt a tündért, de szükségem van valamire ami csak neked van.- mondja körbe körbe járva, és is úgy forgatom a fejem ahogyan ő mozog, de fél szemmel Marcelt nézem.

-De ha nem akarja bántani mivel fog rávenni hogy segítsek magának, bármit is akar?- kérdezem cinikusan

-Van még más is a tarsolyomban, ami elég ösztönző lehet rád nézve.- mondja meg állva Marcel mellett

És ki jön a sötétségből egy alak majd mögötte vagy hárman. Az első alig bír menni, és láncban van a keze. Az arca a földet nézi, de meg ismerem jellegzetes haj koronáját.

-Alec??- kérdezem meg, és teszek egy lépést felé. Mikor Marcel hangja cicceg egyet.

-Csak nem gondoltad, hogy ilyen egyszerű lesz?- kérdezi meg

-Mit szeretnétek, csak mond meg!- kezdek nagyon dühös lenni erre a Marcelre

-A véredet!- jellenti ki az az ember a telefonból

- Bek...Beka?- emeli fel a fejét Alec 

- Igen semmi baj- mondom nyugtatás képen- Meg kapod csak enged el őket!

-Ahogy óhajtod- és int az idegen a mögötte álló srácoknak, erre ezek meg meglökik így előre borul. Igy én mentem meg a földbe csapódástól. Nagyon gyenge, alig állt a lábbán nem csoda hogy nekem kell elkapni.

-Figyelj rám Alec, tudom, hogy fáradt vagy és, hogy most nem értesz semmit de most, fontos hogy rám figyelj. El kel vinned azt a kisbabát ott a házhoz, szólnod kell valakinek, hogy itt van és hogy ő Hope. Rendben?- erre bólint, és elindul oda

-Van még valami!- szólal meg az idegen. Erre értetlenül nézek rá. És egy kis dobozkát tart a kezében és sétál oda hozzám. -Az ellenszer!

-Az ellenszer- suttogom vele egyszerre

-Mire?- kérdezi meg Alec

-Most azzal ne törődj csak azzal, hogy Hope-ot oda juttasd. Oké? Utána mindent elmondok csak kérlek szépen juttasd el oda- Mondom elengedve, és át veszem a dobozt.

De úgy látszik Marcel nincs meg elégedve. Nagyon nem tetszett neki a szíves mutatványom. Így elindult Hope-hoz én meg megfogom a karját és egy fához vágom. De gyorsan fel áll és meg mutatja vámpír fogait.  Majd most ő dob egy fának, erősebb lett. Már csak ez kellett.

Már egy ideje ezt a fához dobálak játékot játszúk amikor, és nagyon nem én állok nyerésre. Majd támad egy örült ötletem. És amikor én kerülök erő fölénybe ledugtam a torkán az ellenszert, erre persze nem számított. Ezért elkezd kapálózni, és bár tudom, hogy most dobtam el mindent magamtól és Stilestől. Tőlünk, de hátha..... 

Miközben csak annyit láttam, utoljára, hogy Alec rohan el Hope-al el innen. 

Majd már csak azt éreztem, hogy valaki eltöri a nyakamat.

És sötétségben vagyok.......