A dohos pince

305 19 0
                                    

Iszonyatos fejfájásra keltem. A szemeim kipattantak a szokatlan fényviszonyok miatt, túl sötétvolt. Amint kinyitottam a szemeimet meg értettem miért mert vak sötét volt, és a szagok is borzalmasok, a karom a falba volt erősítve láncokkal, de verbénától ázott, ami úgy égette a bőröm mint ha forró vízzel öntenének le. Hideg volt, nagyon hideg. A hátam a falnak ütközik minden lélegzet vételnél, de egy széken ülök. Nem értettem mit keresek itt, majd szép lassan be villantak az emlékeim, a telefon, a kisház, Marcel és az.... ellenszer na meg Alec.

Szerintem még nem is tudja Nora halálát.

Gondolataimat megzavarja a hirtelen vakító fény és az ajtó nyikorgása, de arra nem érzek semmi féle erőt, hogy oda kapjam a fejemet. A szemeim megakadnak a fehér hajún, aki egyre közelebb jön hozzám. 

- Áhhhh! Csipke rózsika felébredt!- jellenti ki, na ne mond?- gondolt futott át az agyamon-ez egy zseni?  

-Rossz mesében vagy Aladin- mosolyodom el ördögien, 

-Látom valaki humoros hangulatban ébredt- mosolyog majd megnyom egy gombot és a testemben a verbéna keveredik az árammal. Az érzés vérfagyasztó volt és az elmémben az Augusztin idők jutottak eszembe. Az érzés viszonylag hamar elmúlt és a gombos fehér hajú közelebb jött és mosolygot, a patkány -gondoltam egy majd a fejem be hatolt az az elviselhetetlen fájdalom, boszorkány is van itt

-Milyen udvariatlan voltam- jellenti ki törpapa- Ő itt- mutat a háta mögé, és ismerős arcot pillantok meg- Davina. Én pedig Roger!- nem marat erőm mondani egy szót sem, ha Davina itt van az csak rosszat jelenthet, én és a családom hosszú évek óta bízunk a kis bosziba, na volt értelme.

-Biztos nem értesz semmit?- kérdezi, de inkább kijelentésnek szánja- A családodra nagy a kereslet, tudod, de egy hibridre. Felfoghatatlan az mennyit lennének képesek fizetni csak azért, hogy át adjalak- hajol le, így szem magaságból nézhetem egész közelről azt a rusnya fejét, mire a monológja végére ért nekem volt már annyi erőm, hogy a célzás tudásomat használatba vegyem.

És arcon köptem!

Kiderült hogy kár volt, itt erősködni ugyan is a boszi és az áram egyszerre téptek szét belül, ordítottam a fájdalomtól.

Majd itt hagytak a dohos pincében egyedül.

Órákkal később:

Fogalmam sincs mennyi az idő, nem tudok az óta sem semmit se azt hogy mit akar vagy akarnak. Mert ha ennyit keresne rajtam már rég elvitt volna oda, nem neki kellek. Talán azért hogy az ő oldalára álljak, bábunak vagy talán csak zsarolni próbál velem valakit. Nagyon remélem, hogy az első az.

Megint nyílt az ajtó és megjelent a gombos ember.

Olyan volt mintha kihallgatáson lennék egy lámpa világított a szemembe, de csak Scott-ról kérdezett. Én csak ültem ott és néztem ki a fejemből, egy árva szót sem szóltam. Láttam rajt, hogy mindjárt el pattan a húr. A hangsúlya se a papagájkodása nem zavart csak ott ültem nem érdekelt, hogy ezek után nincs jutalomfalat, csak el akartam innen menni.

Annyira ideges lett, hogy a széket, amin ült a földhöz vágta. A szék darabokra hullott, kezdem az áram érzését megszokni.

Hibridek közt /Befejezett/Where stories live. Discover now