Hibridek közt /Befejezett/

A Vér Nem Válik Vizé

Reggel arra „keltem"(a vámpírok nem alszanak az én storymban :írói szerk.. ) hogy óriási ricsaj fogad (eltelt 389 év az előző rész és a mostani között. Rebeca és Elijah is „felkeltek ":írói szerk.. ) le rohanok a lépcsőn egyenesen a konyhába viharok természetesen vámpír futásban.
-Á Sarah! - szedi össze az üveg szilánkokat Freya (nagyon jobba létünk, olyan mint a nagynénim) - Kész a reggeli frissítőd-add át egy jókora pohárban vért. Érzem a szemem alatt a sötét ereket nőni a vér látványától.
-Köszönöm - rakom le az üres poharat a pultra-nem tudod hol van Klaus már 2 napja nincs is itthon? - sejtem a válaszát, de megpróbálni meg lehet
-De - itt nagyon meglepődtem-az előbb jött oda kint van-mutat az ablak felé
-Köszönöm Freya! - ölelem meg nem szokásom de ez most jól esett

Kiértem Klaushoz, aki csak maga elé bámult.
-Jó napot Ismeretlen lélek-nevetve leülök mellé.
-Jó reggelt elveszett lélek-félmosolyra húzva ajkait. Erre elnevettem magamat
-Hol voltál idáig? - térek rögtön a lényegre
-Tudod van az a falu féle, ami farkasokkal van tele... - nyel nagyot. Miért sejtem hogy a mondat fojttatása nem fog tetszeni-és hátt ... Nem voltak együtt működőek ...
-Klaus ott emberek is vannak meg egyáltalán! - förmedek rá
-Mintha te nem öltél volna már meg egy tucat embert-kiabált rám. Ennyi elszakadt a cérna az utóbbi 892 évben csak nyeltem a szarságait. Elég.
-Ohh. Igen, de akkor egy részt ki voltam kapcsolva másrészt ártatlanokat soha sem csak is rablókat, gyilkosokat. - ordítók vele. A nagy ordítozásra a többiek is kijönnek. Elijah lépked közelebb, Rebeca a küszöbön, Kol és Hayle az emeleten, Freya most lép ki a konyhából
-Hadd emlékeztesselek ... Várj 1476-t tavasza. Luke... - ennél a résznél már könnyek szöktek a szemembe.
-Őt hagyd ki ebből. Küllőmben is most öltél meg egy teljes falut-ordibálok sírva
-Niklaus-szól közbe Elijah
-Ne tereld a szót te sem vagy olyan ártatlan úgyhogy ne prédikálj itt nekem-ódítja vissza
-Ohh. Na ne mond, de Klaus ők emberek EMBEREKET ÖLTÉLMEG!
-NIKLAUS-szol rá bátyára. Mire gyorsan felfutok a szobámba és úgy bevágtam az ajtót hogy egész New Orleans bele remegett. Dühöngtem nem értettem mért vágja a fejemhez Luke-ot is. Csak annyit tudtam hogy nem akarom látni így hát gyorsan bele bakoltam egy sport táskába ami épp a szekrénybe volt, nincsen sok ruhám és nem is túl színes a ruha táram. Megfogtam a legfontosabb dolgaim meg egy kis spórolt pénzt, majd ki ugrottam az erkélyről felcsaptam a kapucnimatt mert este volt. És elmentem a legközelebbi busz megállóig.

Már egy ideje gyalogoltam amikor ott volt a tudom is én hova menő busz csak vigyen el. Vettem egy jegyet a busz sofőr kicsit furcsálltat hogy egy „18"éves lány hajnali 3óra 12 perckor hova is megy, de inkább becsukta az ajtókat még voltak egy páran a buszon, úgyhogy elvágódtam egy üres helyre és az ablakhoz ültem majd a napfény gyűrűmet kezdtem el tekergetni. Lassan kezdett a nap feljönni és megálltunk pihenni egy benzinkúton pontosan fogalmam se volt hol vagyok. Bementem és vedtem egy hajfestésket persze fekete hajfestéskét, egy csomag gumi cukrot, meg egy Colát és egy nap szemüveget, meg szugeráltam az eladót így nem kellet fizetnem. Kamerák nem voltam, egy csöves kis benzinkút az is biztos. Befestetem a mosdóban a hajam nagyon jól áll a fekete haj majd indultam a buszhoz.

Nem akartam a végállomáson leszállni így valami Beaker Hillsbe jöttem itt már kinéztem magamnak (a buszon találtam) egy albérletet, annyi volt a kikötésük hogy 18 év felét (már vagy 880 év óta elmúltam 18, de végül is a személyimben is 18 van így hagytam az egészet).
Vigyázat Beaker Hills jövök. Nyár vége van azon is gondolkodtam hogy suliba kéne járni, mint egy normális embernek hogy ne legyen feltűnő mivel vagy 600-szor el végeztem a gimit így nagyon könnyű lesz, ráadásul nem gondolkodom a családomon se a bűntudatommal. Sosem hagytam el őket még és egy kicsit felfújtam a dolgokat ha ezt magamtól soha sem vallanám be. Miközben a mardosó bűntudatommal küzdöttem meg is érkeztem „otthonomba". Egy nagyon kedvesnek 19-20 körüli lány köszönt a kapuban.
-Szia Beka.-ez az álnevem hogy véletlen se ismerjenek meg.
-Szia igen Beka Marsal - bocs Hayle-te pedig...
-Ohh! Bocsánat Nora Collor - mutatkozik be - akkor megmutatom a lakást - majd kinyitja sz ajtót. Én csak bólogatok. Kívülről elég koszos ütött-kopott régi emeletes ház, de nekem így is nagyon bejött, ez belül sem volt más képen. Vagy 30 háló szoba, mindegyiknek van saját mosdója, de van még 1 pluszba a földszinten is a konyha és a nappali egybe nyitott így hát óriásinak tűnik. Volt még valaki aki ott lakó aki nem volt ott. De fiú az biztos. A ház tökéletes egy „szökevénynek".
-Nagyon szépház! - dicsérem
-Akkor kiveszed? - kérdezi félve hogy nemet mondok nagyon szimpi a csaj és ahogy észre vettem neki is rokon szenves vagyok. Akár még legjobb barátok is lehetnénk(ha így kell mondani sose volt legjobb barátom sőt senki mások a családjaimon kívül)
-Nagy örömmel! - ezzel a mondattal a nyakamba ugrott, amit egy kis hezitálás után viszonoztam is.

Este megjött a másik lakó. Név szerint Alec. Úgy mutatkoztam be mint Beka Marsal Bostonból, kinek meg haltak a szülei(ezzel nem is hazudtam) és itt kezd tiszta lappal. Nagyon szimpatikusak rá adású a srác olyan mintha a bátyám (az igazi) annyira hasonlítanak már-már kísérteties, de szakács úgy hogy ha tudnék biztos híznék egy 10 kg-ot a vacsorától ami egy „üdv itthon "vacsi. Nagyon jól esett ez a közvetlenség amit kaptam tőlük holnap megyek be iratkozni a suliba.

Másnap:
Már egy napja hogy nem a családommal az otthonomban hanem egy vadidegen városban, vadidegenekkel (tegnap nagyon sokáig beszélgetünk a lakokkal olyan mintha 1000 éve ismerném őket, de még is). Ezekkel a gondolatokkal kászálódtam ki az ágyból és össze szedtem magam a beiratkozás alkalmából valami elegánsra eset a választásom felvetem egy fekete XXL-es pólót (eltűntem benne) meg egy szakadt fekete farmer amit a hasamig felhúzva gomboltam be. Egy fekete Convessel megspékelve maga a mentesült sötétség (marha elegáns😂). Egy szintén XXL-es fekete pulcsi majd az elmaradhatatlan bőrdzseki.(Damontől tanultam el (legjobb barátom Stefanal karöltve)). Na, de elindultam a suli felé amikor zajra lettem figyelmes a hátam mögötti bokorban. Az nem lehet hogy már is megtaláltak?!