Hibridek közt /Befejezett/

A Család Kötelez

Sarah:

Eltelt egy hónap azóta hogy itt vagyok. Azóta a bál otta, Stiles el nagyon jól meg vagyunk, persze vannak viták, de mindig megoldjuk, szeretem. Huh ezt még soha sem mondtam ki, de ez van. Ma mai napig azt hittem hogy talán most már meg úszom a gondokat még egy kicsit. Nagyot tévedtem. Megint.

Ez a nap is úgy kezdödőt, mint eddig a többi. Amúgy valamiért nagyon furrán érzem magamat. Ezeken gondolkodtam mikőzben el indultam futni.

Klaus:

Már egy ideje sejtem hogy Sarah nem csak hibrid van benne valami más is. Egyszer kétszer már varázsolgatott a tudata alatt, de kitöröltem az emlékeit mert tudom hogy reagált volna. De ma el kell mondanom neki. Ő az első ilyen lény. De a lányom.

Sarah:

Felsem tünt hogy Kanadáig futottam. És elkések, de jó ráadásul töri, remek.

Késtem egy 20 percet. Konkrétan be estem az ajtón. Ric arcán kérdő és rossza látam. Úgy hogy csak le ültem a padomra és el kezdtem gondolkodni. Ebből annyi jött hogy megemelkedet a ceruzám, de pisztos csak Bonnie szórakozik. Stiles hátra nyújtott egy lapot. De masszívan a táblát nézte, úgyhogy csak kiforditott kezét nyújtja.

Óra után találkozunk az udvaron! 😉

Erre csak mosolyogtam. Már régen vagy még talán soha nem voltak rám senki ilyen hatással mint ő. Nem szoktam ilyen nyálas lenni. Ekkor valami fül sűketitő hangon meg szólalt a hangos bemondó. Kössz szuper hálás.

-Beka Marsalt kérjük az igazgatóihoz. - szólalt meg a helyetes

Nekem se kellet többet szólni, már elindultam. A falka értetlenkedek egy sort. Stef és Bonnie csak furán nézték Ric-kel az élen. Én sem értem. De jobb ott lenni mint újra ott lenni a polgár háborúknál.

Az üres fojosó olyan érzést kelt az emberben mintha az elzárt osztájon lenne, halom a kréta csikorgó hangját a táblán, fájt.
Lassan oda sétáltam a már jól is mert helyre (igazgatói) nem várt alakok bukanak fel. Elijah Hope-al. Várjunk HOPE?. Aki nem tudná Klaus és Haylay gyereke. Még nagyon pici és rettenetesen Aranyos. De ha Klaus engedte hogy el hagyja New Orleans-t akkor nagy a gáz.

-Hátt ti? - kicsit vagyok csak kiakadva. Hope olyan nekem mintha a legféltetebb kincsem.

-Baj van... - kezdi Elijah. Félbe szakítom

-Na ne mond! - nyúlok Hope-ért. A pici lány itt szuszog és épp édes álmát alussza míg minkit a 200 verdes, jaj, de jó.

-Vigyáznod kénne rá egy darabig! - vakargatja tarkoját

-Bármikor, de mi ekkora baj?! - suttogók, hogy fel ne keltesem a kis lányt.

-Marcel! - jelenti ki. Ettől a névtől a hányinger kerget- Hope kell neki-ettől a mondatól úgy fel ment a punpa bennem hogy azt hitem hogy én magam megyek New Orleans-ba és tépem ki a szívét. - Nyugi Klaus-nak van már terve-simogatja meg a vállam. Majd el tűnik a fojoson. Szuper. És pont most csöngetnek. Hope-ot a cibzáros pulcsimba rejtetem persze csak úgy hogy biztosan kapjon levegőt. Nem magam miadt rejtegetem hanem zajos a fojóso és ha fotót készítenek meg ja. Megindultunk a Stiles-el meg beszélt helyre. Nem kérdezett senki semmit, úgyhogy seperc alatt kint voltunk egy-kétt gyerek itt-ott lézeng. Stiles már várt ott ül egy asztalon.

Oda ülök én is mellé. És elkezdem kibogozni a még mindig szúszogo Hope-ot. Nem kicsit lepödöt meg a kis lánytól. De eggyből irtó cuki reakcióval figyelte tovább a csöpséget.

-Ő honnan van? - kérdezi mikor az ujjra a kis lány rákulcsolta tenyerét. Irtó cukik, Stiles jó apa lesz egyszer.

-Most loptam! A sarkon-mondom szarkasztikusan-Hope a neve. És egy darabig nálam lesz, mert írtó nagy a problemosz! - próbálok vicces lenni.

-Ohh! Szóval egy darabig játszhatunk szülözsdit?! - mosolyog boldogan. Erre elkezdek kuncogva bologatni-Hogy lehet valaki ennyire cuki! Rajtam kívül-mosolyog.

-Az egó még meg van látom! - forgatom a szemem erre megbök.

-Amugy mért késtél? - tér a lényegre

-Futotam! - válat vonok majd át veszem a szuszogó kis lányt

-Kanadáig? - kérdezi nevetve

-Igen miért?!

-Mi?? - fakadna ki. De Lydia és Scott meg Alisson elő ugrik.

-Hali-köszönnek - Ő meg ki? - kérdezi Lydia

-Bemutatóm Hope-ot! - mosolygok rá a prücsökre

-Jól áll az anyaság-mosolyog Alisson. Erre egyszere sírhatnék és eszméletlen boldogság kapott el.

-Köszi. De mi most haza megyünk-állok fel az asztaltól-és kérlek arról hogy Hope itt van senkinek egy szót se. Senkinek. Oké? - kérdezem

-Oké-válaszolják kórusban.

El indulok ki a kapun, de egy már ismert kézz meg fogja a derekamat és a jeep-hez vezet.

-Stiles. Nem lóghadsz! - válaszolom fennyegetve, de eszméletlenül jól eset hogy haza vissz.

-De. Elfelejtedted Papás-Mamás. Tudod. Csak szálj be.-nyitja ki nekünk a kocsit. Eleget tetem a kérdésének.

Meglepetésemre nem haza vitt. Hanem hozzájuk. De tetszik hogy ilyen hatással van rá a kicsi Hope.

Bementünk a házba és egyből a szobájába mentün. Hope még mindig alszik úgyhogy Stiles csinált neki párnákból fekhelyet (nem kell nagy dolgokra gondolni két párna párhuzamosan egymással és egy kicsi párna - párnának + egy vékony takaróval betagargatva fekszik Hope)

-Egyszer te leszel a világ legjobb apukája Stiles! - jelentem ki suttogva

-Te meg a legjobb anyuka-csókol meg. Tudja hogy nem lehet gyerekem.

-Tudod hogy soha sem lehetek anya! - itt könnyek szöktek a szemembe

-Talán sajátunk nem lehet, de ott van az adobtálás. - mondja

-Istenem! De édes vagy amikor ilyen vagy. - olvadozok

-Csak Szeretlek! - jelenti ki

-Én is szeretlek! - suttogók. És homlokomat az ővére hajtom. Ugyan is az ölében ülök, szemből, lábaim a derekán át vezetve, nézzük egymást.

-Még sose mondtad ki! - vigyorog önelégülten.

5 perc múlva felébredt Hope. És éhes volt, le mentem tejet melegíteni, mire vissza mentem, Stiles kukucskálos játékot játszott Hope  nagyon nevetgélt én meglátam és az ajtó szélének dölve figyeltem őket. Nagyon cukik voltak.

-Khmm.. - köszörüli meg a torkát a roppant éret barátom-Mióta állsz te ott? - kérdezi tarkoját vakargatva

-Egy ideje! - majd én is beszáltam és ha ezt úgy nézném kölsö szemlélöként azt mondanám hogy idióták

-Szia... sztok-jöttbe Noah. Értetlenül nézet ránk. Majd barátom vette fel a kicsit és szólt az apjához.

-Be mutatom Apa! Hope-ot - mosolyog büszkén-Egy ideig mi leszünk a szülei- mosolyog kívirultan. Noah először ledöbent majd el vette a kicsi lányt Stiles - tól majd el kezdet vele repülöset játszani.