Hibridek közt /Befejezett/

Döntés?

Mi után Stiles haza kisért, Damon már türelmetlenül topogott az ajtóban, de amikor meglátta az üres tekintetemet meg lágyúlt a szíve. Intettem, hogy jöjjenek be a házba miközben Stiles kísérgetett. Mikor be jöttek erőt vettem magamon és erőltettet mosolygást varázsoltam az arcomra.

-Szóval mindenki nagyon jól tudja, hogy egy idejig egyedül voltam a pokolban na most találkoztam valakivel és valamivel?- magyarázom a táskámat kutatva

-Kivel?- kérdezi meg Elena, itt Damonre meredek és lassan ejtem ki a nevét

- Azt majd később, de ami fontosabb az az, hogy tessék- adok át egy dobozt a lánynak, aki nagy szemekkel mered rám, persze Damon rontja el a pillanatot

-Az ilyesmihez nem szoktak le térdelni?

-Ha ha, az év poénja. De nyisd már ki!- Elena engedelmeskedik és kinyitja, vissza is csapja mikor meg látja a doboz tartalmát.

-Minket meg kihagynak? Mi van benne?- kérdezi meg a legidegesítőbb Salvatore a földön

-Az ellenszer!- mondom

-Minek vagy mi ellen?- kérdezi meg az eddig csöndben ülő Stiles

-A vámpírság ellen, de...- akad el Damon szava

-De mi?

-Azta én soha nem gondoltam, hogy egyszer itt lesz a kezemben az ellenszer!

-Most már nem akartok emberek lenni és együtt megöregedni?- kuncogok- Figyelj a hanem szeretnéd vagy át szeretnéd gondolni ez itt lesz. Oké?

-Köszi, tudom, hogy most marha hálátlannak tűnők, de most itt van és ez azta!

Miután Damonék elmentek (Abban maradtunk, hogy végül itt marad, és még át gondolják) Stilesnek pedig éppen magyarázok a konyhában:

-Nora meghalt a kicsivel, Alec ki tudja hol van. Az ellenszer a házamban nagyszerű kis nap!

-Miért ekkora cucc ez az ellenszer dolog?- kérdezi meg

-Ebből csak egy van és már egyszer ezt már el lőttük és Elena utál vámpír lenni. Ezért neki akartam adni.- karolom át a nyakát (ő épp a konyha pultnak támaszkodik)