The Video /Fack/

23 (The End)

Finn:

Egész éjszaka nem aludtam, csak gondolkodtam hogy mit kéne csinálnom hogy Jacket biztonságban tudjam tartani. Tudom hogy fél Jaedentől és Booker haverjaitól is és én pont ugyanannyira féltem tőlük.

Attól függetlenül hogy itt vagyok neki, ugyanúgy fogyott és tudom hogy a depressziója sem javult, pedig nagyon szeretnék segíteni neki.

Teste szinte reszket karjaim között, mert megint kitakarózott, így elengedem és óvatosan visszatakarom. Visszahúzom magamhoz, mert tudom hogy simán takaróval is mindig fázik. Nem merem erősen átölelni, mert mindig félek hogy összeroppantom.

Reggel mikor felkel, én még mindig nem alszok. Lassan kibújik karjaimból és szemeimbe néz.

-Jóreggelt. - mosolyog.

-Jóreggelt. - visszamosolygok, majd felülök. - Hogy aludtál?

-Kifejezetten tökéletesen. Te?

-Én nem aludtam..

-Miért? - ő is felül és kezét hátamra teszi.

-Ezen a Jaeden-Booker dolgon gondolkodtam. És mindig visszakellett hogy takarjalak mert fáztál.

-Aahw. - simogatja hátam és fejét vállamra dönti. - Igazán aludhattál volna, Finn.

-Legalább átgondoltam a dolgokat, te meg pihentél. - felállok és az erkélyajtóhoz megyek. Idehozom a cigim az öngyújtóval, majd visszaülök mellé. Rágyújtok és neki is adnék, de nem kér. Ledobom a földre majd visszanézek rá.

-Csináljunk valamit és akkor nem kell ezen gondolkodnunk. Ez így oké? - bólintok.

-De mindenek előtt, enned kell.

-Nem kell. Nem vagyok éhes. - rántja meg vállát.

-Jack. Nem érdekel, enned kell. - megrázza fejét. Kezem combjára teszem és szemeibe nézek.

-Csak pár kilót akarok még fogyni, utána befejeztem. Esküszöm.

-Hiányzik a régi éned. - kezét enyémre rakja és visszanéz arcomra.

-Nekem nem.. - mondja halkan. Elszívom a cigit, majd elnyomom a kis tálba és bele is rakom. Felállok mellőle és kezeit megfogva, kihúzom az ágyból. - Aaah még pihenni akarok.. - átölelem, ő meg csak mellkasomra hajtja fejét.

-Aggódok érted..

-Miért? - csak halkan mondja.

-Mert még fogyni akarsz, pedig így sem normális a súlyod. A kedvemért egyél, Jack.. Hidd el hogy így is, úgy is tökéletes vagy. - megrázza fejét. - Kérlek.. Nem akarlak elveszíteni téged, megint.

-Sosem vesztettél el igazán. - szemeimbe néz és ajkainra ad egy puszit. - Akkor menjünk enni. - mosolyodik el. Én is elmosolyodok és elengedem.

-Köszönöm. - csak bólint.

-Tudom hogy fontos, csak.. Nem annyira törődtem azzal hogy egészséges legyek. Sosem szerettem a testem és most elkezdtem észrevenni a változásokat és boldog lettem attól ahogy kinézek. Nem kéne ezt csinálnom, én is tudom. De ezt akarom csinálni. - rántja meg vállát. - Bízz bennem, nem lesz baj. - mosolyog.

-Tudod hogy bízok benned, de így igenis baj lesz. - megfogom kezét és elindulunk le. Én is eszek, vele együtt, majd visszamegyünk a szobámba felölteni valami rendes ruhát.

-Elmegyünk egyszer arra az útra? - néz rám mikor végez az öltözéssel.

-Persze. Én nyáron szabad vagyok, ha gondolod. - ezen elmosolyodik és közelebb jön. Megölel, így csak átölelem derekát, fejem vállára téve.

Egész nap együtt bojongunk a városban és utána visszamegyünk hozzánk, este felé. A következő hét így telik, mert itt alszik végig, de aztán eljön az utolsó nap is.

-Nyugi, így is sokszor találkozni fogunk, csak talán nem minden egyes nap.

-Igen, sajnos. - elmosolyodok rajta.

-Biztos ne kísérjelek haza?

-Haza találok, inkább feküdj le pihenni. - mosolyog. Megölel és egy hosszabb puszit nyom ajkaimra, majd távozik a házból, a táskájával. Ez alatt az idő alatt, végre visszaszedett egy kis súlyt és nem hagytam hogy magába forduljon, mert amikor épp megtette volna átöleltem, hasonlók. Nem sírt egyszer sem, ami megint haladás, mert ahogy mesélte szinte minden este sírt és volt is rá oka ha belegondolok.

Jack:

Amíg hazafelé tartok, a telefonomat nyomkodom, egészen addig amíg megnem érzek hátulról két kart nyakam körül. Olyan mintha átölelne valaki, de egy kés van a kezében, amit nyakam elé rak. Nyelek egyet, majd egy ember szembe jön és a szemeimbe néz. Megáll előttem és közelebb hajol hozzám. A combomba szúr egy injekciós tűt, és az összeset belenyomja, abból a valamiből ami benne van. Mindenem zsibbadni kezd, másodpercek után, így letesznek a földre és jön egy harmadik ember is, aki a hasamra fordít és összekötözi a kezeim, aztán a lábaim. Visszafordít és egy szürke, vastag szalagot ragaszt a számra, majd jön egy negyedik is, aki felemel és betesz valahova, de már nem teljesen vagyok magamnál mikor ez megtörténik. Csak fehér-fekete foltokat látok de hallok mindent, így rájövök hogy egy csomagtartóban vagyok és valaki van mellettem.

-Jack.. - nagyon halkan beszél hogy ne hallják meg. - Sajnálom. - hallom hogy valami koppan, így tudom hogy letette fejét enyém mellé. Ismerős a hang, de rohadjak meg, nemtudnám megmondani hogy ki az. Ezután rövidesen kiesik minden.

Mikor felébredek, még nem látok rendesen, megint csak foltokban. Lassan felülök és hátam a falnak támasztom ami mellettem van.

-Jack! - ugyanazt a hangot hallom, mint a legutóbb. Lassan kinyitom szemeim és körülnézek.

-Sky? - nézek a lányra, aki pár méterre tőlem fekszik, ő is megvan kötözve és szemei tiszta pirosak, gondolom a sírástól. - M-mi történt?

-Booker egyik haverjával voltam, de nem tudtam hogy a haverja, és elhoztak ide. Kihallgattak hogy te hol vagy és azt mondták hogy megölnének ha nem mondom el. Muszáj voltam, sajnálom.. - még mindig sír, így én csak nézem őt. - Sajnálom.. - suttogja.

-Semmi baj, nyugodj meg. - mosolygok rá, hátha attól megnyugszik, és ez is történik. Jobban körülnézek, és egy pincének látszódik a hely. Különböző drog főző állványok vannak az asztalokon, valamint maga az alapanyag. Nem vagyok nekikötözve semminek, csak összevanak kötözve a kezeim és a lábaim. Több kés is van az asztalon, valamint több éles tárgy is, így gondolkodni kezdek hogy hogy jussak oda. Mozdulni is alig bírok, gondolom a dolog miatt amit belém nyomtak.

-Jack.. - szipog még mindig a nővérem. - Már próbáltam, nem tudsz semmit csinálni. A kijárat előtt állnak 2-en, késekkel, és az egész házban, mindenhol vannak. Drogot csinálnak minden egyes szobában. Lehetetlen megszökni.

-Sosem lehetetlen. - biccentek az ablak felé.

-Kint is vannak. Ha arra mennénk, talán kitudnánk jutni ha szerencsénk van, de kb 1 a 100-hoz az esélyünk.

-Kitalálunk valamit, én tudom..

-Remélem. Szükségünk van most az eszedre. - csak nyelek egyet.