The Video /Fack/

19

Finn:

Ahogy kijövök a kórházból, már megyek is vissza Booker házához és megint belógok. Ezúttal már nyitva van az ajtó, így csak felmegyek a hálószobájába és a gépet bekapcsolva már mentem is le a videókat. Utána már indulok is a rendőrségre. Egy kihallgató szobába visznek be, ahol mindent elmondok amit csak tudok (és mindent tudok) majd a pendriveot is odaadom a rendőrnek. Egy ideig még itt ülök, majd visszajön és megköszöni hogy segítettem a nyomozásokat.

Kint beülök a kocsimba és kifújom magam. Behunyom szemeim és kezeim a combjaimon hagyva gondolom át az egészet. Megtettem amit kért, de az útra nem mehetek el nélküle..

Gyorsan telnek a hetek mert nem járok suliba, viszont ma anya lecseszett úgyhogy bekellett mennem. Egész nap ideges voltam, főleg hogy összetalálkozok pár emberrel akivel nem szeretnék de muszáj voltam kibírni a napot. Még mindig folyamatosan Jackre gondolok és nemtudom hogy mivan..

Aznap az orvosok az utolsó pillanatban jöttek be és engem elküldtek. A szülei egy szó nélkül eltiltottak tőle úgyhogy még azt sem tudom hogy életben van-e. Mindig írogatok neki de nem kapok választ valamint hívogatom is és semmi. Tudom hogy azzal hogy vártam, ahogy kérte, konkrétan én öltem meg, ha nem él.

Egy pillanatig sem tudom elterelni a gondolatom róla, így attól függetlenül hogy órán bent vagyok, nem figyelek.

Mikor az egyik szünetben kimegyek a szekrényemhez, Jaeden bukkan fel mellettem így csak sóhajtok egyet és becsukom a szekrényem ajtaját.

-Mit akarsz?

-Öhm.. Mi van Jackkel?

-Honnan kéne tudnom?

-Talán te beszélsz vele. Nekem nem ír vissza pedig nagyon sokat írogattam neki hogy bocsásson meg nekem, mert tudom hogy eléggé messzire mentem aznap..

-Nem beszélek vele. Nemtudom hogy mivan vele pedig nagyon szeretném.

-Neked sem ír vissza?

-Jaeden, elmondott nekem mindent. Hogy mit csináltál hogy hogyan csináltad és képzeld még bizonyítékom is van az egészre. Ha miattad meghalt, nekem nem lesz kérdés hogy milyen gyorsan menjek az összessel a rendőrségre. Emberölés és pedofília, gratulálok. Igazán jó ember vagy. - megveregetem vállát és otthagyom.

Még végig ülöm az utolsó órát és hazamegyek. Következő nap ugyanez, aztán megint és megint. Hetekig megint ennyi történik, egészen addig amíg Jaeden nem kezd el megint baszakodni mindenkivel. Új embereket keres akiket basztathat és a régieknek is újra kezdi basztatni. Én még mindig csak meghúzom magam inkább és várok hogy végre vége legyen ennek az egésznek.

Nem sokszor kocsikáztuk Jackkel de van egy hely ami megmaradt és ez a városon kívül van, egy ilyen dombos de inkább hegyes részen. Közel a Hollywood felirathoz, egy ilyen kisebb camping rész, ami lenéz a városra. Ide jöttünk el és a motorháztetőn ültünk és néztük a csillagokat. Egyszer voltunk itt de most csakis arra tudok gondolni hogy az életemet adnám azért hogy újra átélhessem azt az egy pillanatot amikor a szemeimet nézte és elpirult ahogy megcsókoltam. Ezután összekulcsolta ujjaink és lehajtotta fejét hogy ne lássam ahogy zavarban van. Aztán haza vittem és alig vártam hogy ez megtörténjen megint mert mikor vele voltam, megállt az idő és nekünk kedvezett ezzel, hogy többet lehessünk együtt.

Mielőtt megismertem volna, nem volt szükségem senkire. A barátaim hónaponként jöttek-mentek de mindig volt akivel lóghattam együtt. Népszerű voltam az előző sulimban, majd népszerű lettem itt is, de itt nem jöttek-mentek a barátaim. Egyetlen emberre fókuszáltam mert még sosem éreztem úgy senki iránt ahogy iránta. Akárhányszor csak elment előttem, utána néztem és csodálkoztam hogy hogy lehet ilyen tökéletes valaki. Annak ellenére hogy ő utálta magát, én imádtam őt. Testének minden egyes pontja lenyűgözött, de legfőbb az ami belül volt. Különc volt, de mégis vicces, kedves és gyönyörű egyben. Vesztünk össze nagyon nagyon hülye dolgokon de én csak a jókra emlékszem. Az összes olyan emlékre ami nélküle feledhető lenne mert ő tette az életem feledhetetlenné. Leszoktatott a cigiről, aztán mikor elhagyott láncdohányos lettem. A kezeiben tartott és én csináltam amit ő akart, mindig. Mert szerelmes lettem. Imádtam hogy mennyire magabiztosnak akart mindig tűnni aztán csak megkellett ölelnem és már vörös volt az arca. És nem tudom elhinni hogy soha többet nem fogok ilyen élményeket szerezni, mert az egyetlen ember aki feldobott és minig ott volt nekem, már nem létezik. Napról-napra eltűnt az életemből és soha többet nem mondhatom el neki hogy mennyire szeretem és hogy szükségem van rá mert nélküle nem hogy nincs meg a másik felem, hanem egy senki vagyok.

Fejem hátra döntöm és leszállok a kocsiról. Beszállok és kezeim combjaimra téve sóhajtok egy nagyobbat és hazamegyek.

Reggel ugyanúgy felkelek mint minden egyes reggel, bár egyre nehezebben. Aztán iskola, aztán az a bizonyos hely éjjelig, megint. És újra kezdődik. Minden egyes nap ugyanaz. Mint egy beragadt DVD. Mindig ugyanaz játszódik le, több ezerszer. Nem tudom hogy mit fogok csinálni ha még egy kibaszott napot kikell bírnom..