The Video /Fack/

4

Jack:

Egy ideje már fent vagyunk a szobámban és beszélgetünk, mikor közelebb hajolva kezét nyakam oldalára helyezi. A beszélgetést megszakítva, közelebb ül hozzám és másik kezével államnál kicsit felfordíja a fejem.

-M-miaz? - nézek értetlenül.

-Csak.. - tovább nézi szemeim és közelebb is hajol. Csak imádkozok hogy ne ájuljak el, mert hülyének nézne..

-Baj van? - ülök fel, így lecsúszik keze nyakamról.

-Dehogyis. Csak öhm.. Volt valami a nyakadon és gondoltam leszedem.. - beharapja alsó ajkát és rámmosolyog. - Mondjuk még mindig van ott valami. - nevet ki és visszateszi kezét, hüvelykujjával simogatva nyakam.

-Oh, köszi..

Szinte estig marad, a végén már Sky is bejön beszélgetni, de ezt én annyira nem szívlelem. Aztán mikor úgy dönt hogy hazaindul, kikísérem.

-Öhm, holnap tali. - mosolyog. - És vigyázz magadra. - rám kacsint, majd kimegy a kapun. Becsukom utána és fejem annak döntve nézem ahogy távozik. Közben Sky kijön, mert észreveszi hogy szinte percek óta itt szobrozok.

-Mivan veled? - nevet és meglöki vállam.

-Szerelmes vagyok.. - ütögetem fejem a kapuba.

-Ne csináld ezt, hülyegyerek. - húz el és továbbra is nevet. - Ennyire gyorsan beleszerettél?

-Meg sem lepődsz hogy buzi vagyok?

-Nem vagy buzi, Jack. A buzi az mást jelent annál, hogy meleg vagy.

-De nem lepődsz meg? - nézek szemeibe.

-Meg kéne? - mosolyog. - Tudtam hogy meleg vagy, Jack. Látszik az ilyen. - mikor következőre lehunyom szemeim, csakis őt látom magam előtt ahogy újra a karjaiba zár és egy másodpercre sem tudok másra gondolni. - Na, menjünk be. - mosolyog és kezemnél behúz a házba.

Reggel a szekrényem elé beállva nézegetem a ruháim, hogy mit vegyek fel. Mikor nagynehezen kiválasztom a tökéletes pólót és gatyát, felkapom a táskám és mennék is le, de visszanézek az asztalomra és látom hogy a székemen van egy pulcsi. Mindig rendben van a szobám, így nemtudom hogy miért hagytam elő azt a pulcsit. Mikor már raknám vissza a szekrényembe, megérzem rajta Finn illatát így jut eszembe hogy talán itt hagyta tegnap. Közelebb emelem arcomhoz és megszagolva már biztos vagyok benne hogy az övé. Elrakom a táskámba, majd lemegyek és ekkor Sky már rám vár lent.

-Fordult a kocka? - mosolyog. Visszamosolygok és elindulunk az iskolába. Minden lépésnél csak az jár a fejemben hogy elfelejtettem azt a pulcsit felvenni, ami tegnap is volt rajtam, hogy eltakarjam az alakom.

Ő a barátnőihez megy oda amint közel érünk az intézményhez, én meg bemegyek. Már jóval kevesebben bámulnak, de még vannak. A szekrényemhez megyek és kinyitom. Kivenném a könyveim amik kellenek, ha valaki nem ijesztene meg hátulról, így le is ejtem a könyveket a kezemből.

-Jóreggelt. - mosolyog rám Finn, így már meg is bocsájtom neki. Hátát a mellettem lévő szekrénynek dönti és továbbra is arcom nézi. Felveszem a könyveimet és csak hogy ne kelljen a szemeibe néznem, még turkálok valamit a szekrényemben. - Nem szólsz hozzám? - nevet halkan.

-D-de csak meglepődtem.. - mosolygok.

-Jaa. - fejét kicsit oldalra hajtja és szemeit nyakamra vezeti. - Hogy vagy?

-Mármint? - nézek szemeibe.

-Szoviális kifejezés ami arra utal hogy szellemileg jól érzed-e magad. - csak bólintok, majd leveszem a táskám és nekiadom a pulcsiját. - Már kérdezni akartam hogy nem hagytam-e ott. - mosolyog. - Köszi. - elveszi, majd elrakja a táskájába. - Na, megyünk?

-Hova? - becsukom a szekrényem miután a kezeimbe vettem a könyveim és értetlenül nézek szemeibe.

-Csak nem akartál itt maradni? - mosolyog.

-Miről beszélsz? - ráncolom homlokom.

-Hát, csak gondoltam elmehetnénk, mert most nincs kedvem órán ülni. - lép közelebb. Megakarja fogni kezem, de elrántom.

-Ne csináld.. Nem fogok elszökni óráról.

-Miéért?

-Te menj ha akarsz de nekem nem kell hogy még otthon is bajba kerüljek, köszi. - elindulok a terembe és magamban már most káromkodok amiért nemet mondam azoknak a gyönyörű szemeknek.

-Egy nap, oké? Észre sem fogják venni. - jön utánam és csak azértis megfogja kezem. Visszaránt, így mellkasának ütközöm. Illata rögtön megcsapja orrom és elis tudnék olvadni ettől az illattól, így muszáj mostmár igent mondanom. Kezem továbbra sem engedi el, szinte végig fogja amíg elérünk a gördeszkapályára.

-Sky keresni fog. És a tanárok is. És a szüleim is..

-Egy kicsit nyugi már. - mosolyog. - Neked lett volna kedved tanulni?

-Nem, de elszökni főleg nem.

-Oké, figyi. Csak egy nap hogy nem basztat senki és nyugiban lehetsz, velem. Szarul hangzik?

-N-nem.. - mondom halkan.

-Akkor mosolyogj már egy kicsit. - áll meg és közel lép hozzám. Nyelek egyet arca közelségére és elrántom kezem, csak mert még mindig fogja. - Ne csináld már. - egyik kezét nyakam oldalára rakja és óvatosan felemeli fejem hogy szemeibe nézzek. Arca szinte miliméterekre van enyémtől, de zavaromban ellököm magamtól. - Csak hülyéskedjünk egész nap, ahogy tudunk.

-Mi ütött beléd? - nézek a mostmár magában táncoló fiúra. - Részeg vagy?

-Neem, csak még gyakorlatilag gyerekek vagyunk és élvezni kéne az időnket.

-Erre van a nyár. - igazítom meg táskám, mert lecsúszott a pántja a vállamra, ahogy az előbb magához húzott.

-Nekem erre nem elég 2 és fél hónap, oké? - mosolyog újfent.

-Állítsd már le magad. - nevetek rajta.

-Elakarok menni veled. Egy kocsival neki akarok vágni a világnak, veled. Látni akarom egész amerikát, úgy, hogy te is ott legyél velem. Csak elmenni minden próbléma elől és csak veled lenni. - egy nagyobbat nyelek és szemeit vizsgálom. Ezúttal nem viccel, hiszen nincsen mosoly az arcán. - Élvezni akarom az életet, amennyire lehet. Azt akarom hogy féltékenyek legyenek rá az emberek hogy milyen életem van. Azt csinálom amit akarok, a szerelmemmel. Meg veled, persze. - teszi hozzá kis fáziskéséssel.

-A szerelmeddel? - kicsit szomorúan nézek vissza szemeibe, mert sosem mondta hogy szerelmes.

-Vegyünk egy kocsit és menjünk. Akár most azonnal.

-Nincs jogsink. Nincs pénzünk.

-Miért kell ezektől függeni?

-Mert ha nincs jogsid és vezetsz, még több pénz kell. Kell üzemanyagra pénz, kajára. És kifizetni a bírságot amiért jogsi nélkül vezetsz.

-Oké, akkor menjünk később.

-Nem akarom elhagyni a családom, ahogy te sem.

-Honnan tudod? - újra közel lép és megfogja kezem.

-Mert tudom.

-Oké, akkor egyenlőre maradjunk a gördeszkázásnál. - mosolyog.