The Video /Fack/

6

Jack:

Este kitaláljuk hogy itt alszik és holnap sem akar menni suliba, így lebeszéljük és végül nyer is ebben. Este még körbevezetem az egész házban hogy tudja hogy mi hol van, aztán amíg elmegy lezuhanyozni addig Sky jön be beszélgetni velem. Van olyan bátor hogy alsógatyában jöjjön vissza, így mikor meglátja hogy Sky is itt van csak rákacsint, a nővérem meg már pirul és hagyja el a szobát. Én csak elfordulok és tovább pakolom a szobámat hogy ne kelljen ránéznem szinte csupasz testére. Tudom hogy nemtudnám megállni hogy ne őt nézzem folyamatosan, így inkább csak még igazítgatom a takarót, hasonlók de lefekszik az ágyra így nincs más választásom, minthogy végignézek rajta. Szemeit lehunyta így enyéim gyorsan mégis alaposan végigvezetem feje tetejétől egészen a talpáig. Mikor visszanézek arcára már engem néz, így csak felkapom a cuccaim és távoznék is lezuhanyozni, de utánam szól.

-Hova sietsz?

-Csak gyorsan leakarok zuhanyozni.

-Vagy menekülsz előlem?

-Szerinted nem menekülök, mikor nem vagy képes felöltözni? - nevetek halkan.

-De képes vagyok felöltözni, csak szeretem amikor zavarban vagy.

-Ezzel csak magadat hozod zavarba.

-Tényleg? - kacsint. Elfordulok tőle, hiszen elpirulok és felállva elmegyek letusolni.

Reggel a telefonom csörgésére kelek, de megállítanak a kezek a derekamon. Az egyik kéz alattam jön át, míg a másik a derekam tetjén. A következő pillanatban megérzek egy meleg lehelletet a nyakamban. Egy nagyobbat sóhajtok és hiába maradnék és hiába ölelném át, egyrészt felkell vennem a telefont, másrészt érdekes lenne ha csak így magamhoz ölelném..

Kezét óvatosan leteszem a derekamról és a telefonomat lehúzom a töltőről. Kiballagok a szobámból és felveszem.

-Haló? - hátam a falnak döntöm és lecsúszok ülésbe.

-Szóval, melyik napon szeretnél találkozni? - Booker hangját hallom, így tudom miről van szó.

-Nemtudom még.. Nekem suliba kell járnom meg.. - félbe szakít.

-Suliba kell járnod? - nevet. - Milyen vicc ez?

-Vicc? Csak 17 vagyok.

-Öhm, azthittem vagy már 18.

-Hát nem éppen.

-Na, mondj nekem egy napot.

-Majd péntek délután.

-Rendben, szeretettel várlak. - szinte látom a lelki szemeim előtt ahogy vigyorog, de csak leteszem. Hátradöntöm a fejem, majd inkább felállok és visszamegyek a szobámba. Finn még alszik, így csak óvatosan visszafekszem mellé hogy ne keltsem fel. A hátára van fordulva, így tudom arcát nézni, amíg szemei csukva vannak. De aztán ébredezni kezd és rámnéz.

-Jóreggelt. - mosolyog majd közelebb jön és átölel. Átkarolom vállát, ő meg fejét mellkasomra téve hallgatja hogy az idegességem miatt egyre gyorsabban ver a szívem. - Ideges vagy?

-Nem. Csak még mindig nemtudom hogy miért csinálsz ilyeneket..

-Mert szeretet hiányos vagyok és nincs kit ölelgetnem rajtad kívül.

-Hogy ne lenne..

-Ki? - annyira elenged hogy szemeimbe tudjon nézni.

-A szüleidet, vaaagy a régi barátaidat ha meglátogatod őket.

-De ott a ha. És nem szeretnék visszamenni. Jó itt, így, és ha te vagy szeretet hiányos akkor majd ölelgethetsz. Meg amúgy is, csak akkor is.

-De Finn én sosem vagyok szeretethiányos..

-Nem hiszem el.

-Alapból nem szoktam rá sok szeretetre, így nem vagyok az.

-De néha biztos van olyan hogy csak hozzábújnál valakihez. - megrázom fejem. - Miért?

-Nekem.. Nekem nincsenek barátaim, a szüleim szigorúak és egyetlen ember van rajtad kívül akit valaha megöleltem.

-Ki?

-A nővérem.

-Jaeden? - ismét megrázom fejem.

-Jaeden nem szereti ha megölelik.

-Mindenki szereti. - néz értetlenül.

-Neem! Én sem igazán..

-Akkor majd én megszerettetem veled. - fejét nyakamba rakja, engem meg csak kiráz a hideg ahogy orra vonala követi a nyakamét. - Hé, öhm.. Ha nem akarod, akkor nem kell.

-Mostmár kiharcoltad, úgyhogy maradj.

-Nem kell kétszer mondani. - fejét kicsit feljebb fordítva, mostmár ajkai vannak közelebb nyakamhoz. Egy nagyobbat nyelek, mire érzem ahogy ő elmosolyodik.

-Oké, most komolyan szórakozol velem?

-Neem! - még mindig érzem ahogy vigyorog és lehelletét is nyakamon. - Csak.. - nem folytatja, viszont annál szívesebben teszi kezét csípőmre.

-Mi csak? - már kezdem unni amiket csinál, mert mindig bedőlök. Mindig elkezd ilyen hülyén beszélni, mintha azthinné hogy értem hogy miket magyaráz azzal, amiket szokott magyarázni. Amikor szivat a keze mindig a derekamon van vagy a csípőmön, mindig innen tudom hogy most csak szórakozik.

-Őszinte leszek veled.. - elenged és felül. - Hallottam a suliba hogy annak ellenére hogy már nem vagy szűz még nem csókolóztál. És kíváncsi vagyok..

-Mire? - felülök vele szemben, ő meg csak letekint a takaróra.

-Hogy miért. Mármint, hogy lehet hogy még nem..?

-Ami velem történt az nem arról szólt hogy megakarnának csókolni, csak.. Csak kellettem a videóhoz.

-Nem erre gondoltam. Hogy lehet hogy senki sem akar megcsókolni?

-N-nemtudom, Finn. Nem jövök be senkinek ráadásul a magasságom sem illik egy normális fiúéhoz, és még ott van azis hogy nem ismer senki. Oké, mostmár igen de amúgy nem vagyok népszerű. - hajtom le fejem.

-Hé, ne legyél szomorú. Mármint, nincs miért, mert akármelyik népszerű fiúnál helyesebb vagy és szerintem aranyos a magasságod. Ráadásul szerintem sokan megcsókolnának.

-A 45 éves palik akik nézik a videót? - nevetek.

-Háát, ők is de találgathatsz még. - felnézek szemeibe, és ahogy látom teljesen komoly arcát azokkal a sötét, de mégis csillogó szemekkel, én is elkomolyodok. Nyelek egyet és tovább nézem szemeit.

-Jó lenne ha egy bizonyos ember szeretne, de ez.. Csak egy álom, valószínűleg. - mosolygok.