Kamerák mögött /SL. FF./

Az én feladatom lenne...

R U G G E

-Úristen, nyugodj már meg! Nincsen semmi baja, csak egy kicsit elment kikapcsolódni! -szólt rám Agus, amikor nem hagytam abba a fel-alá járást a szobában... már egy hete.

-Figyelj, az nem normális, hogy egy épeszű ember hirtelen eltűnjön, és egy hétig ne kapjunk róla semmi hírt, és még csak senki le sem fotózta sehol sem! -fogtam a fejemet.

-De nem tűnt el! Te is olvastad az SMS-ét, miszerint elmegy egy kicsit kikapcsolódni a sok munka után! A rendezőtől meg engedélyt is kért, hogy elhagyhassa a várost, ami azt jelenti, hogy legalább azt tudjuk, hogy nincs a városban! -hadarta le Mike, mire felsóhajtottam.

-El kell nektek mondanom valamit -ültem le végül a kanapéra, majd ránéztem a két srácra.

-Mi történt? -néztek furcsán rám, mire megráztam a fejem, és belekezdtem.

-Karol-nak és nekem... volt egy pillanatunk -mondtam, mire a reakció hihetetlen volt.

Mike hirtelen felállt, és minden előzmény nélkül kezdett el sikítani, es fel-le ugrálni.
Agus pedig nem hagyhatta, hogy a másik fiú csak magából csináljon hülyét, így egy fél másodperc múlva már ő is ott ugrált mellette.

-Annyira tudtam! Annyira tudtam, hogy összefogtok jönni! -ültek vissza mindketten a kanapéra, mire megráztam a fejem.

-Mike, nem jöttünk össze! Sőt nem is csókolóztunk! Csak... majdnem. Éppen ránk nyitott a takarító, Karol kiviharzott, és utána azonnal eltűnt! Ez is csak azt bizonyítja, hogy utál engem! -csaptam a térdemre. -Most pedig fogalmam sincs, hogy mit kéne tennem!

-Szerintem az lesz a legjobb, ha időt hagysz neki! Tudod, hogy nem szereti, ha bárki is megmondja neki, hogy mit csináljon! -vonta meg a vállát Mike, mire gyanúsan néztem rá.

-Michael, ha bármit is tudnál Karol-ról, akkor elmondanád nekem, ugye? -kérdeztem tőle, mire nyelt egy óriásit.

-Persze, hogy elmondanám! Titkolhatnék én ilyet előled? Végül is haverok vagyunk, nemde? -kezdett magyarázni össze-vissza a srác, amiből tudtam, hogy hazudik. -Jaj, már ennyi az idő? Sajnos mennem kell, Valu vár rám! -állt fel, majd indult el az ajtó felé, ha én nem akadályoztam volna meg.

-Michael Ronda... hol van Karol? -kérdeztem tőle fenyegetően, egyre közelebb lépkedve hozzá.

-Azt nem tudom, oké? Az biztos, hogy valami Erik-kel távozott! -mondta ki gyorsan, mire hirtelen lefagytam.

-Ki az az Erik? -álltam egy helyben, miközben meg mindig próbáltam feldolgozni a hallottakat.

-Én sem tudom, Rugge, esküszöm! Annyit tudok, hogy valami fickó a múltjából, de többet nekem sem mondott -rázta meg a fejét tanácstalanul.

-Es hol vannak most? -tettem fel a kérdéseket egymás után.

-Azt nem mondta el nekem! Amúgy sem kellett volna már az Erik-es témát se kikotyognom! Már értem, miért nem mond el nekem semmit sem -kalandozott el Mike.

-A barátnőit nem kérdezted meg, hogy hol lehet Karol? -kapcsolódott be a beszélgetésbe Agus.

-Milyen jó ötlet, erre nem is gondoltam! -mondtam szarkasztikusan, majd azonnal komolyra váltottam. -Persze, hogy megkérdeztem őket! Oda mentem először, de vagy ők sem tudnak semmit, vagy nekem nem mondhatják el!

-Figyelj, Rugge a lényeg, hogy nyugodj meg! Nem találkozhatsz holnap így Karol-lal -tette a vállamra a kezét Mike, majd hirtelen kikerekedett a szeme, mikor rájött, hogy mit is mondott.