Kamerák mögött /SL. FF./

Az a hülye sajtó!

R U G G E 

-Haver... -kezdte Agus, amikor ránéztem. -Te... szereted őt. 

-Mi? -kérdeztem döbbenten. 

-Te. Szereted. Karol. Sevilla-t. -mondta lassan a szavakat a fiú, mire kikerekedtek a szemeim. 

-Te hülye vagy -nevettem kínosan. -Dehogy szeretem -tiltakoztam. 

-Uuuuu... de még hogy! -csapta össze a tenyerét, majd felült a kanapén, és rám nézett. 

-Agus, szerintem te egy másik világban élsz! Dehogy szeretem...  Sőt most inkább úgy mondanám, hogy utálom -fontam össze a karjaim. 

-Ilyenkor kérdőjelezem meg, hogy hány éves is vagy -sóhajtott egyet Agus. 

-Karol is... -nem folytattam, ugyanis rájöttem, hogy megint róla beszélek. 

-Erről beszéltem! -kiáltott fel a fiú, mire megadóan néztem rá. 

-Jól van, beismerem... Karol-lal rengeteg emlékem van... ezért jutott eszembe -találtam ki egy hatalmas hazugságot. Nem szerethetem... Főleg nem ezek után. 

-Jól van, Rugge... Felteszek egy kérdést, és csak igennel, vagy nemmel válaszolhatsz! Ha látom rajtad, hogy igazat mondasz, akkor örökre hagyom ezt a témát... -ajánlotta fel a fiú. 

-Rendben -sóhajtottam ugyanis nem bújhattam ki ez alól. Vagy nagyon jól kell színészkednem, vagy elmondom az igazságot. 

-Szereted Karol Sevilla-t? -kérdezte, mire az agyamban a kerekek gyorsan forogni kezdtek. Mondjak nemet? Ekkor Agus elővette a telefonját, ugyanis üzenete érkezett. Amikor ránézett a képernyőre, elkerekedtek a szemei, majd rám nézett. 

-Mi az? -álltam fel újra az ágyból, majd a fiúhoz léptem, aki amikor meglátta, hogy felé tartok, gyorsan lezárta a készüléke képernyőjét, hogy még véletlenül se lássam. 

-Semmi -rázta meg a fejét. 

-Agus -sóhajtottam. -Alkut ajánlok -mondtam ki végül, ugyanis nagyon kíváncsi voltam, hogy mit rejtegethet. 

-És mi lenne az? -kérdezte rám kapva a tekintetét. 

-Elmondom az igazságot, te pedig megmutatod, hogy mit rejtegetsz előlem. -ajánlottam fel nem túl boldogan. 

-Nem! Most már nem érdekel! Nem kell -szabadkozott. 

-Mi? -zavarodtam össze. 

-Már nem kell -húzta el a száját. 

-De most már el szeretném mondani... -nyújtottam felé a kezem egy kézfogásra. 

-És honnan tudjam, hogy az igazságot mondod? -kérdezte bizonytalanul, azonban elfogadta a felé nyújtott kezem, és megrázta. 

-Csak... csak kérdezd meg újra -sóhajtottam egyet. 

-Rendben -bólintott a fiú, majd megkérdezte azt, amit egész végig magamban tartottam. -Szereted Karol Sevilla-t? -én lehunytam a szemem, majd magam elé képzeltem a lányt. 

Az biztos, hogy ő volt a legszebb és legcsodálatosabb lány, akit valaha megismertem. Vele minden annyira más volt, máshogy érzékeltem a körülöttem lévő dolgokat, máshogy láttam a környezetem. Mert ő megváltoztatta az egész életem... 

-Igen. Szeretem Karol-t... -sóhajtottam. 

Hirtelen mintha egy nehéz súly esett volna le a vállamról. Most, hogy elmondtam valakinek, és nem tartottam magamban, sokkal felszabadultabbnak éreztem magam. És persze teljesen rosszul lettem. Kiderült, hogy szeretem azt a lányt, aki nem szeret engem. Pedig én vagyok Ruggero Pasqurelli, minden lány álma... Nem lehet, hogy egy lány ne érezzen irántam semmit, csak munkakapcsolatot. Még egy ilyen kicseszett helyzetet...