Kamerák mögött /SL. FF./

Ezennel a fogadás megköttetett

Egy hét múlva:

-Most ezt nem mondod komolyan! -tátotta el hitetlenül a száját Katja.

-Most ezen mi olyan nagy dolog? -tártam szét a karjaimat nevetve.

-Mi ezen a nagy dolog? Drágám, te most komolyan azt mondod, hogy nem érzel semmit a nagy Ruggero Pasquarelli iránt? -ölelt át egy párnát Chia.

Na, megint itt tartunk... Mióta egy hete bevalottam Valu-nak azt, hogy semmit nem érzek a fiú irant, azóta a lány folyton ezzel zaklat, és most, hogy elmondtam a többieknek is...

-Nem -ráztam meg a fejem.

-Az nem lehet -mondták egyszerre a lányok.

-Pedig ez a nagy helyzet -vontam meg a vállam.

-Karol, édes kis mézespuszedlim... Most őszintén, ha Rugge egyetlen másodpercre elmosolyodik minden lányról azonnal leszaggatja a bugyit -mondta Caro, mire a többiek bólogatni kezdtek.

-Ti hülyék vagytok -nevettem fel, majd felvettem egy almát, es beleharaptam.

-Nem érzel semmit a közelében? Nem kívánod azt, hogy bárcsak megölelne, vagy azt mondaná, hogy szeret? -kérdezte Valu, mire félrenyeltem az almát. Köhögve küzdöttem az életemért, miközben a lányok csak felvont szemöldökkel várták, hogy mikor hagyom abba a fuldoklást.

-Rugge? Szerintem ő meg azt sem tudja, hogy mit jelent az, hogy ,,szeretlek"! -nevettem fel hitetlenül.

-Rendben, Karol! Kössünk egy fogadást! Ha elérem, hogy Rugge kimondja azt, hogy ,,szeretlek" egy éven belül, akkor... be kell neki vallanod, hogy mióta megláttad, azóta szereted őt! -mondta boldog vigyorral Valu, mire megfontoltam. Végülis mit veszíthetek?

-Legyen -bólintottam. -És mi van akkor, ha nem sikerül elérned, hogy kimondja?

-Akkor... -sóhajtott egyet a lány. -Akkor egy hónapra neon zöldre festem a hajam. Ígérem -nyújtotta felém a kezét, mire én mosolyogva fogtam meg, majd ráztam meg azt.

-Ezennel a fogadás megköttetett -jelentette be Chia mosolyogva. -Fel is vettem hangfelvételre, így senki sem tudja letagadni -mutatta fel a telefonját.

-Ez izgalmas lesz -nevettünk fel a lányokkal, majd folytattuk a csevegésünket a... mindenről.

☆☆☆☆

-És ekkor képes volt azt mondani, hogy... -mondtam nevetve, mire valaki megszólalt a hátam mögül.

Éppen a forgatás egyik szünetében jártunk, és élveztük a... szünetet.

-Karol... beszélhetnénk? -kérdezte  Bruno, mire összenéztem Valu-val, majd bólintottam.

-Persze -sóhajtottam.

A fiúval az oldalamon sétáltam be az öltözőmbe, majd amikor Bruno becsukta maga utan az ajtót, megszólalt.

-Hol voltál? Egy hétig semmit sem hallottam rólad -tárta szét a karjait.

-Hogy hol voltam? Te most komolyan engem vonsz kérdőre? Menj fel a netre, és nézd meg hol voltam! -forgattam meg a szemeim. -Ha már magadtól, nem vagy képes belépni a híváslistádba, hogy egy átkozott hívást elindíts velem!

-Bocsánat, hogy éppen apám egyik forgatását ellenőriztem! De megmondanád végre, hogy hol a jó francban voltál?

-A kórházban voltam, oké? Képzeld, amíg te szartál a fejemre, addig én sikeresen agyrázkódást szenvedtem és két napig dekkoltam a kórhazban! De végülis megérdemlem a kioktatást -tártam szét a karjaim.